És a DNA-t ki ellenőrzi?
Vissza

És a DNA-t ki ellenőrzi?

Vajon ki ellenőrzi az Országos Korrupcióellenes Ügynökséget (DNA), és hogyan fékezheti meg az esetleges túlkapásokat, rendellenességeket? – vetődött fel azon a Ion Novăcescu újságíró által működtetett Kulturális Söröző elnevezésű közéleti fórumon, amelynek vendége a kolozsvári Dana Gârbovan bíró volt. A meghívott az elmúlt időszakban több alkalommal is kritikusan nyilatkozott az igazságügyi rendszer működésével kapcsolatban, jelezve a rendellenességeket. A Bírók Országos Szövetségének (ICM) elnökének interneten is közvetített mondanivalójára több százan voltak kíváncsiak. Jóhiszemű, építő jellegű észrevételei sokunknak eligazítást nyújtottak ezekben a zavaros időkben.

Dana Gârbovan szerint az elmúlt években Romániában többen is megfeledkeztek arról, hogy nem csupán a polgároknak, hanem az intézményeknek és azok vezetőinek is be kell tartani a törvényeket. Nőtt a politikusok és köztisztségviselők által elkövetett bűncselekmények száma, a lakosság pedig egyre frusztráltabbá, bizalmatlanabbá vált.

- A korrupcióellenes harc két táborba osztotta az embereket: az egyikben vannak azok, akik elszántan, meggyőződéssel küzdenek a társadalom minden rétegét megfertőző jelenség ellen, a másikban pedig a bizonyos korrupciós ügyekben érintettek. Sajnos a felhevült kedélyek miatt mintha megszűnt volna a racionális diskurzus ebben a témában, nem mérlegeljük az érveket, információkat, egyszerűen elhisszük, amit valaki, valahol mond. Az igazságszolgáltatás, a DNA a közbeszéd középpontjában áll egy ideje, mindenki hozzászól ehhez a kérdéskörhöz. Hirtelen megnőtt a joghallgatók száma! – jegyezte meg ironikusan a bíró.

Gârbovan, akinek állítólag felkínálták az igazságügyi miniszteri tárcát a Grindeanu-kormányban, de ő nem fogadta el azt, elmondta: értékeli, hogy mindenki pártfogásába vette az igazságszolgáltatást, az utcára vonuló tömegek, politikusok, ismert közéleti személyiségek, újságírók nyilatkoznak sorozatosan arról, milyen nagy szükség van pártatlan bírókra, ügyészekre. De talán hagyni kellene az igazságszolgáltatást, hogy végezze dolgát, miközben nem lenne szabad szem elől téveszteni, hogy nem csak az igazságszolgáltatás feladata harcolni a korrupcióval szemben, hanem a társadalom egészének.  Kérdés, ugyanakkor, hogy a korrupcióellenes harc nevében milyen mértékben tehetünk zárójelbe különböző szabadságjogokat – fogalmazott Garbovan.

- Hatalmasat léptünk előre azáltal, hogy ma már senki sem ülhet nyugodtan abban a hitben, hogy tetteiért nem vonják felelősségre – jelentette ki. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az ártatlanság vélelmére, a „bilincsek tánca” ennek az elvnek a sárba tiprását jelenti. Sajnos erről nem sokan mernek véleményt nyilvánítani, nehogy a „korrupció-párti”, az „érintettek” táborába besorolják. Utópia azt hinni, hogy valamely személy vagy intézmény nem tévedhet. Átvilágításuk azonban sok esetben elmaradt, ennek mind a mai napig érezzük következményeit - vélekedett.

Elmondta: jó néhány évvel ezelőtt bevezették a különböző igazságszolgáltatási szervek és a titkosszolgálatok között létrejövő „közös csapatok” létrehozását annak érdekében, hogy bizonyos intézményeket „megerősítsenek”.

- Ezt nem így kell tenni. Bár többször is megkíséreltük pontosítani, hogy az ügynökök hogyan és mikor befolyásolhatják az igazságszolgáltatási folyamatot, nem sikerült. Nemzetbiztonsági okokra hivatkozva kétezer lehallgatási engedélyt bocsátottak ki, s csupán egy kérést utasítottak vissza. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az illetékesek nem ellenőrzik a kérvények megalapozottságát és jogosságát – vélekedet Garbovan.

A Szabadság arról kérdezte, mi a helyzet az igazságszolgáltatás különböző ágazataiba „beszivárgott” titkosszolgálati ügynökökkel.

– A 2004-ben elfogadott törvény értelmében a bíróknak, ügyészeknek és alkalmazottaknak minden évben saját felelősségre közjegyzői nyilatkozatot kell leadniuk arról, hogy semmilyen formában nem működnek együtt a titkosszolgálattal. De egyáltalán miért volt szükség ilyesmire, ha nem volt semmilyen reális veszély erre? A nyilatkozatokat a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) ellenőrzi, kérdésünkre közölték, nincsenek ilyen esetek. Mi utána jártunk annak, hogyan végezték az ellenőrzést. Közölték velünk, hogy tulajdonképpen a CSAT nem is tud ilyen ellenőrzéseket végezni, humán erőforrások szempontjából nincs meg rá kapacitása. Nem is meglepő, hiszen egy adminisztratív intézményről van szó. Különben egyetlen titkosszolgálat sem fedi fel ügynökeit – jegyezte meg Gârbovan.

A bíró furcsának és szokatlannak ítélte azt, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság elnöke nemrég azt mondta: az intézmény vezetőinek a bizottságban tett kijelentéseit nem tudják ellenőrizni, mert nincs hogyan.

– Gyakorlatilag el kell hinni nekik, amit mondanak, s ennyi. És ha ugyanígy tesz a CSAT is a bírók és ügyészek által az esetleges titkosszolgálati tevékenységgel kapcsolatban? Két lehetőség kínálkozik: módosítjuk a törvényt és egy korrekt ellenőrzési mechanizmust vezetünk be, vagy lemondunk a közjegyzői nyilatkozatokkal kapcsolatot képmutatásról – jelentette ki.

Nemzetbiztonsági okokra hivatkozva kétezer lehallgatási engedélyt bocsátottak ki, s csupán egy kérést utasítottak vissza. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az illetékesek nem ellenőrzik a kérvények megalapozottságát és jogosságát.

EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Nyári túrákon: Árnyas erdők, kék tó és ...
Csalogató a Szászsebes melletti ...
Októberi bakancslista Mátyás- és ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ