Ezek a gondolatok jutnak eszembe most, amikor az egykori Wesselényi, majd Dózsa György – jelenleg Ferdinánd király – utca korszerűsítésének végeredményét bemutató látványterveket nézegetem. Mert tény, hogy szép lesz, de… a szépségért meg kell szenvedni. Ráadásul 11 hónapon keresztül, hétfőtől kezdve. Mert hogy szenvedés lesz, az biztos: gondoljunk például csak arra, hogy a belváros forgalmát feje tetejére állító munkálatokkal gyakorlatilag megvárták az iskolakezdést… Másfelől, a munkálatok miatt – és ez vélhetően úgy fog maradni a továbbiakban is – több tucatnyi parkolóhelyet szüntetnek meg, amiből amúgy is kevés van a belvárosban: a magyar konzulátus mögötti kisutcákba nem lehet hétfőtől behajtani. Sőt, amennyiben szóról szóra igaz a városháza közleménye, és lezárják az észak–dél irányú (a Főtér fele tartó) forgalmi sávot a Wesselényi utcában, úgy az én logikám szerint a posta, illetve Caragiale-park melletti Átjáró/O. Petrovici utcába se lehet majd eljutni autóval, ami további mintegy száz parkolóhely elvesztését jelenti (ezt az utcát egyáltalán nem említi a közlemény).
Persze, lehet, hogy csak én látom most inkább a pohár üres felét, mert ugye, ha a munkálatok 11 hónapot vesznek igénybe, akkor egy tanévkezdést így is, úgy is kifogtak volna, szinte bármikor is kezdjék. Azzal viszont még mindig nem békéltem meg, hogy miért nem lehet kisebb szakaszokra lebontva végezni a munkát, hogy ne kelljen egyből egysávosra szűkíteni és egyirányúvá tenni a teljes útszakaszt, illetve, hogy egy-egy kisutcába még lehetővé váljon a személygépkocsik behajtása. Arról nem is beszélve, hogy ha ez a forgalomkorlátozás valóban 11 hónapon át érvényben lesz, az azért is fura, mert akárhonnan is szemlélem, egy viszonylag rövid utcáról beszélünk. Laikusként azt mondom: megfelelő munkaerővel az úttest bő két hónap alatt simán felújítható lenne – és ezt már el lehet végezni a nyári szünidőben –, utána pedig mind lehetne pepecselni a járdaburkolat cseréjével, a padok kihelyezésével, fák ültetésével, biciklisáv lefestésével, no meg a környező kisutcák felújításával. Lehet, hogy megfeszített munkát igényelve, s az illetékesek – ideértve a közműveket is – közötti tökéletes együttműködést, de Kolozsvár, az okosváros erre már képes kellene hogy legyen.
Remélem hát, hogy csak vicc a közleményben szereplő 11 hónap, és nem a Wesselényi utcára értik, hanem az egész projektre, ami kissé meglepő módon magába foglalja a prefektúra előtti szökőkutas parkocska felújítását is. Ám ha így is van, hétfőtől azért még mindig sokaknak fájni fog az a felismerés, hogy a Wesselényi utcában nem lehet közlekedni csak egy irányban, s ott is csak egy sávon. Fájni fog, legalább annyira, mint amikor nem szólnak, csak hirtelen letépik rólunk a ragtapaszt. Vagy mint a hagyományos szőrtelenítés – nyilván, érzéstelenítés nélkül…
