Erdélyben aki egyedül vállalkozik, az sincs egyedül
Vasárnapi kávém egy táskatervező műhelyében
Vasárnapi kávém egy táskatervező műhelyében
Vissza

Erdélyben aki egyedül vállalkozik, az sincs egyedül

Azt nem tudom, hogy régen valóban minden jobb volt-e vagy sem, de az biztos, hogy néhány évvel, talán évtizeddel ezelőtt a gyermek hamarabb vett a kezébe tűt és cérnát, mint ma. Ez nem ejnye-bejnye akar lenni, nálunk is varrtak otthon, ma mégis én vagyok az újságíró és tervező közül az, aki kérdez. Szemben Patríciával, aki gyerekként órákig képes volt figyelni varrogató nagymamáját vagy szabómester nagytatáját. Ma már egészen biztos abban, hogy az embernek hajlama is kell hogy legyen rá, de nem tagadja, hogy a nagyszülőknél töltött nyarak mégiscsak formálták őt, megalapozták a lelkesedését a kreatív szakma iránt. Kolozsvári műhelyében – ahol saját termékei vesznek körül minket, rengeteg szín és anyag – arról mesél, hogy ma már nemcsak munkaidőben varr, szabadidejét is anyagok, minták, cérnák körében tölti: ilyenkor tervezi meg saját ruháit ilyen-olyan eseményekre. Én meg csak arra gondolok: ez ám a szenvedély.

Török Patrícia Gyergyószent­miklóson született, de már sok éve Kolozsváron él. Első varrós emlékei kora gyerekkorához kötődnek, amikor a babáinak készítettek ruhatárat.

– Az első élményem, az ismerkedésem az anyagokkal, a varrással, az alkotással már egészen kis koromban elkezdődött – nagymamámmal zsákszámra varrtunk ruhákat a babáimnak, báli ruhától kezdve a fürdőruhákig mindent elkészítettünk. Aztán másfelé irányult az érdeklődésem, egy időben ékszereket készítettem gyöngyből, drótból, mindenfélét kombinálva, és körülbelül 14 lehettem, amikor elkészítettem az első táskámat. Akkoriban a testvéremnek volt egy táskája, amire nagyon vágytam, de mivel nem akarta nekem adni, megvarrtam magamnak. Egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy terveztem, de sokkal jobban tetszett, mint az eredeti, és rájöttem, hogy ez a dolog egészen könnyen magával tud ragadni. Líceum alatt táskákat, divatkiegészítőket készítettem, majd beiratkoztam a kolozsvári dizájnegyetemre, divattervezői szakra. Egyetem közben is varrogattam, eleinte hobbiból, majd a barátaim, aztán ismeretlenek is vásároltak tőlem és így fejlődtem.

– Akkoriban megosztottad, megmutattad a munkáid valahol?

– Abban az időben a közösségi média még nem volt ennyire előrehaladott, nem volt ennyire a mindennapjaink része, viszont, ahogy egyre többet foglalkoztam ezzel, és már nem csak magamnak varrogattam, készítettem egy külön oldalt a termékeknek, és oda feltöltögettem, amiket elkészítettem. Amatőr, általam készített fotókat, de igazából az emberek visszajelzése pozitív volt, és ez pluszlöketet adott az egésznek.

– Kreatívnak születni kell? Te nagymamádtól örökölted?

– Igazából mindkét nagymamámmal varrogattunk. Az egyik közülük hivatásos varrónő volt, az ő férje, a nagytatám pedig szabómester. Nyaranta több hetet is náluk töltöttem, ott kezdődött a varrás iránti szenvedélyem, mert órákig képes voltam figyelni őket, ahogy dolgoznak, a különböző folyamatokat, ahogy szab a nagytatám. Ők nem akarták megszerettetni velem a varrást, nem akartak semmiről meggyőzni, esetleg irányítani a jövőmet illetően, igazából csak élték az életüket, aminek én is részese voltam. S ha dolgoztak, egy idő után magam is csatlakoztam, elkezdtem apróbb ruhadarabokat készíteni.

Török Patrícia nem szeretne sokszáz alkalmazottal nagytermelővé válni FOTÓK: MÁTYÁS ORSOLYA

– Szerinted miben mérhető az, hogy egy kézműves, tervező sikeres-e vagy sem? Te sikeres vagy?

– Szerintem a sikeresség relatív, a kreatív szakmákban is mindenki másként értelmezi. Számomra a siker az, hogy örömmel tölt el, amivel foglalkozol és meg is tudsz élni belőle. Nagyjából ez az alapgondolat, viszont a közösség reakciója is nagyon fontos. Fontos az, hogyan viszonyulnak hozzád vagy milyen visszajelzéseket adnak arra, amit alkotsz. Úgy gondolom, hogy amíg szeretem, amit csinálok, és működik a dolog, sőt az emberek visszajelzése is döntően pozitív, mindaddig ez sikeres vállalkozás.

– Szoktál-e bemutatkozni úgy, hogy Török Patrícia kézműves és/vagy tervező?

– Ha olyan körökben vagyok, ahol úgy gondolom, hogy ez lényeges információ, akkor tervezőként szoktam bemutatkozni. Alapjában véve azon túl, hogy ismerem a technikákat és el tudok készíteni minden egyes darabot, én találtam ki a technikai rajzokat, a szabásmintákat meg mindenfélét, és az egyik legeslegfontosabb dolog ebben az egész munkában: hogy megtervezhetem, kitalálhatom.

– Manapság nagyon elterjedt, sokat használjuk a dizájner szót, ami tervezőt jelent. Mi a különbség dizájner és kézműves között?

– A leglényegesebb különbség az, hogy a tervező munkájában ott van az újítani vágyás, az új koncepciónak a megjelenítése, teljesen új formák behozása, új ötletek megfogalmazása és kivitelezése az ő saját technikáival. Kézműves lehet az is, aki képes arra, van tehetsége ahhoz, hogy kézzel készítsen termékeket, de nem feltétlenül akar új koncepciókat megjeleníteni vagy új irányzatokat behozni. Egyszerűen csak szeret kézzel alkotni, létrehozni dolgokat.

Patríciát leginkább a textilek inspirálják, a szín- és mintaválasztásban megérzései vezérlik

– Volt-e olyan alkalom, hogy felismertek valahol, azonosítottak egy termékeddel?

– Többször megtörtént már, hogy emberek, barátaim, ismerőseim jelezték, „képzeld, ma is találkoztam egy táskáddal az utcán, ott ment előttem”. Néha fotót küldenek, hogy „nézd, ezt is te készítetted”. Ritkábban ugyan, de az is megtörtént, hogy a buszon megszólított valaki, azt kérdezve, hogy nem én vagyok-e az, aki... Nagyon jól­esett, mert az ilyenfajta pozitív visszajelzések is motiválnak, sokat adnak.

– Emellett negatív tapasztalat?

– A negatív tapasztalatok, visszajelzések főként vásárokban találnak meg, mert ugye ott vagyok jelen, ott képviselem személyesen a termékeimet, és ott kerülök közvetlen kapcsolatba a kliensekkel. Ilyenkor általában megjegyzik, hogy sokallják az árakat, nem értik konkrétan, hogy ez meg az miért kerül sokba. Akik nyitottak rá, azokkal elbeszélgetek arról, hogy mi ez az egész folyamat, hogyan készülnek a termékeink, az alapelképzeléseinket és a költségeket is részletezem, vagyis azt, hogy az általa magasnak vélt árban mi minden van benne.

– Úgy érzed, hogy megértik, letisztul számukra?

– Embere válogatja. Ha ránézel egy termékre, valóban nem látod, hogy milyen munkafolyamat, energiabefektetés van mögötte, de ha nyitott vagy annyira, hogy megkérdezd az okát, és valóban érdekel, nem csak felháborodásból kérdezel, akkor biztosan letisztul számodra. Persze nem mindenkinek kell megértenie. A világ nagy, mindenki elfér benne.

– A nagy brandek termékeinek jellemzően jobb az áruk, olcsóbbak, de emellett nincs sok előnyük. A kézműves termékek borsos ára a fenntarthatóságról biztosítja a vásárlót?

– Azt gondolom, hogy a fast fashion termékeknek azért tud igazán alacsony lenni az áruk – így sokak számára elérhetőbbek is –, mert többezres szériákban készülnek, ezáltal pedig nagymértékben csökkennek az előállítási és az anyagköltségek. Mi egyetlen darab elkészítésével sokkal több időt töltünk el, mint ők tíz-húsz darabbal, hiszen a mi figyelmünk egyetlen termékre irányul, miközben a tömeggyártásban százasával szabnak ki termékeket. A fenntarthatósággal olyan formában is kapcsolatba hoznám a romániai tervezők/kézművesek termékeit, hogy általuk új munkahelyek teremtődnek. Azaz minél inkább helyi termékeket vásárolunk, annál inkább az itt élőket, a helyi gazdaságot támogatjuk.

Gyermekként a nagyszüleivel varrt először, az első táskát 14 évesen készítette

– Minden termékből egy darabot készítesz?

– Amikor ez az egész megszűnt hobbinak lenni és vállalkozássá alakult, jellemző volt, hogy minden darabból, minden színösszeállításból egyetlen darabot készítettem. Azóta nyitottunk a kisebb szériák felé, tehát megrendelésre továbbra is készülnek teljesen egyedi darabok, de a honlapon található termékekről például elmondhatjuk, hogy az évek során több darab is elkészül belőlük. Főleg olyan termékekre jellemző ez, amelyek esetében tudjuk biztosítani az anyagbeszerzést ugyanabban a színben, ugyanabban a mintában. Kb. két éve elkezdtünk átállni arra, hogy saját tervezésű anyagokkal dolgozzunk (a mintás anyagokat tekintve), a jövőben pedig szeretnénk teljes mértékben átállni arra, hogy ne a kereskedelemben található mintás anyagokat hasznosítsuk, hanem csupán az általunk tervezetteket. Persze ez hosszabb folyamat (jelenleg 70-100 különféle mintás anyaggal dolgozunk) és nem is gondolkodunk azon, hogy lerövidítsük, mert az lehet, hogy az alkotás kárára menne.

– Hol vagyunk most, mi vesz körül minket?

– Most a saját kis vállalkozásom műhelyében vagyunk, Kolozsváron. Ami körülvesz minket az a munkaterünk, itt szabjuk, varrjuk a termékeket. Van egy kolléganőm, akivel közösen dolgozunk: én tervezem a darabokat, és részben a kivitelezésből is kiveszem a részem, ő pedig a tervek végrehajtásán, kivitelezésén dolgozik. Folyamatosan készítjük a termékeket készletre is, nem csak rendelésre, így azok ide, a kis bemutatósarkunkra kerülnek, meg boltokba küldjük őket.

– Milyen termékeitek vannak?

– Főként hátizsákok. Jelenleg négy hátizsáktípusunk van: rolltop, amiből van nagyobb és kisebb méret (ezek szerkezetükben és felépítésükben is kicsit eltérőek), van egy városi hátizsákunk, ami laza, kényelmes, a negyedik pedig egy kerekebb forma, egy laptophátizsák, ami nőies, ugyanakkor nagyon sok hely van benne, és ez kívülről nem látszik. Idén szeretnék tipikusan férfias, letisztult formát is behozni, mert úgy érzem, hogy ez hiánycikk a termékfelhozatalunkban. Készítünk még többféle övtáskát, pénztárcákat, dohánytartót – ami egyre kevésbé divatos, és ez nagyon jó –, válltáskákat ritkábban, de van válltáskamodellünk is, emellett pedig apróbb kiegészítőket. Az alap terméktípusok mellett vállalok különleges rendeléseket is, ha olyan terméket szeretne valaki, amit nem talált meg máshol. Ha én is látok benne fantáziát, és úgy érzem, hogy kicsit a miénk is az ötlet, akkor azt teljesen új, személyre szabott darabként kidolgozzuk, elkészítjük.

– Volt már ilyenre példa, milyen különleges kéréssel kerestek meg?

– Nagyon sok ilyen volt. Készítettünk például hátizsákhoz csatolható fényképezőgép-táskát, ez olyan, két darabból álló termék, ami külön-külön és egyben is használható. Többféle kettő az egyben hátizsákot is varrtunk már, ami válltáskaként és hátizsákként is funkcionál, földmérő eszközöknek készítettünk tokot, illetve táblagép-, laptop- és különböző olvasótokok elkészítésén dolgoztunk, amelyek méretüket tekintve mind-mind személyre szabottak voltak.

– Milyen a te stílusod?

– A szín- és mintaválasztást leginkább érzésből csinálom, így elmondhatjuk, hogy az én világom, stílusom tükröződik a termékeken. Nagyon szeretem a vidám, sokszínű darabokat, szeretem kombinálni a színeket, viszont emellett a fekete-fehér is nagyon szól hozzám. Megfigyeltem, hogy az évszakok váltakozása befolyásolja a termékeim színvilágát: sokban tükröződik az is, hogy éppen mit élünk meg.

– Milyen, amikor inspirál valami?

– Nagyon jó érzés, talán ez az, ami az egész alkotást feltölti energiával, a mozgatórugója az egésznek. Engem leginkább a textilek inspirálnak. A színek, a minták, a tapintások, és olyankor, amikor tényleg megihlet egy textil, mindent kizárok, ami egyébként aznap történt körülöttem, és elkezd pörögni az agyam, egyből nagyon sok ötletem lesz, hogy mit lehetne vele kezdeni. Sokszor napokig agyalok egy új ötleten, naponta akár többször is előveszem, elteszem, alszom rá egyet, másnap más színben látom, amíg megszületik konkrétan az eredménye a folyamatnak.

Több típusú hátizsákot készítenek, az ügyfél ötleteket is hozhat– Milyen anyagokkal dolgozol, honnan szerzed be ezeket?

– Szívesen vásárolok nagyobb helyi cégektől, akik anyagokat szőnek, gyártanak, de kevés ilyen van. Természetes bőrt, természetes és műszálból készült anyagokat egyaránt használunk. Abban az esetben, ha valaki vegán terméket szeretne vásárolni, azt szeretné, hogy ne legyen benne természetes bőr, akkor a textiltermékeket szoktam ajánlani, mert a műbőr nem a mi világunk, nem is bízom a minőségében. Az anyagok beszerzése pedig... igazából nagyon sok helyről szoktam rendelni, mind romániai beszállítóktól, mind külföldiektől, Magyarországról, Csehországból is rendelünk. Az általam tervezett anyagmintákat itt nyomtatják Romániában, viszont az anyag, amire nyomtatunk, az ugyancsak importanyag.

– Mi a rendelésnek a folyamata?

– Ha valaki érdeklődik a termékeink iránt, több lehetősége is van: vagy a rövidebb utat választja, és a honlapról rendel, esetleg felkeresi azt a néhány boltot, ahol megtalálhatók a termékeink, vagy jelzi nekünk, hogy rendelni szeretne. Amennyiben minket keres meg, digitális anyagkatalógust szoktam küldeni, hogy könnyebb legyen a választás, vagy felajánlom azt a lehetőséget is, hogy a műhelyünkben megnézheti, megtapinthatja az anyagokat. Néha simán, akár üzenetben is meg tudunk egyezni, máskor a műhelyünkben együtt válogatunk az anyagok, színek, minták között, amíg kikerekedig a megfelelő kombináció.

Amennyiben valaki eljön a műhelyünkbe, hogy megtapintsa az anyagokat, itt válassza ki a mintákat, mindig figyelmeztetem, hogy a táska bizonyos részeire fontos, hogy a megfelelő vastagságú anyagot válasszuk, mivel tartós darabokat szeretnénk készíteni. Nagyon sok mintás anyagunk van, de nem mindegyik felel meg a hátizsákoknak, van, amit csak az apróbb termékekre használunk. Az anyagválasztásnál általában egy mintás és egy egyszínű anyagot szoktunk kombinálni, de ha valaki vidámabb és élőbb darabot szeretne, akkor még beleviszünk egy harmadik, negyedik anyagot is. Általában nyitott vagyok, amennyiben úgy látom, hogy az összkép egységes és jellemez minket – persze, a vásárló a mi anyagaink közül válogat, így nem igazán lehet mellényúlni. Az anyagok után jön a termék kiszabása, keményítjük még, ahol szükséges, majd címke kerül rá, átnézzük, hogy minden a helyén és rendjén legyen, majd postázzuk, vagy a vásárló személyesen veszi át a terméket a műhelyből, esetleg a boltokból.

– Melyik a kedvenc terméked, milyen munkafolyamat áll mögötte?

– Ha egyet kell választanom, legyen mondjuk a kerek laptophátizsák, mert mostanában én is ezt használom. (Minden terméket ki szoktam próbálni, hogy megtapasztaljam az előnyeit, hátrányait.) Amikor először készítettem el ezt a terméket, akkor rajzokkal kezdtem, megterveztem, különböző részleteket átdolgoztam, aztán következett a szabásminta és a prototípus. A prototípus mindig sokat segít, sok mindent elárul, tehát a szabásminta többfázisú átalakuláson megy át, amíg véglegesítődik. Ez a hosszabb folyamat egyszer történik meg, az első terméknél, hiszen amikor már kész van az egységesített, végleges szabásmintánk, akkor az alapján készítjük az összes többi darabot. Az új anyagok kiválasztására van csupán szükség az új termékeknél.

– Csak kipróbálod, vagy használod is a saját termékeidet?

– Én kizárólag a saját termékeimet használom már évek óta. Volt rá eset, hogy kaptam ajándékba más kiegészítőt, és alkalmanként egy-egy strandtáskát vagy hasonló darabokat szívesen használok attól függetlenül, hogy nem én készítettem, de a hétköznapokban szívesen viselem a saját termékeimet, mert azok úgy vannak kialakítva, hogy nagyon kényelmesek és esztétikailag is, persze, tetszenek nekem.

– Vannak zöld termékeitek?

– Nem mondhatom, hogy vannak teljesen újrahasznosított termékeink. Amivel én támogatni szeretném a Földet, az a tartósság. Olyan termékeket készítünk, amelyek több évig használhatók, nem kell egy év után vagy még hamarabb lecserélni őket. A zöld hozzáállás, az újrahasznosítás megjelenik viszont különböző munkafolyamatainkban, ilyen például a csomagolás. Újrahasznosítunk csomagolóanyagokat, dobozokat, nem rendeljük mindig újan őket. Ilyenkor kis cetliken jelzem a vásárlónak, hogy nem hanyagság bújik meg a használt csomagolás mögött, hanem csak a törekvés arra, hogy óvjuk a környezetünket.

– Volt-e, van-e olyan visszajelzés, ami meghatároz?

– Nem tudnék most felidézni egyetlen ilyent, ami viszont nagyon fontos, hogy folyamatosan, minden egyes nap kapunk visszajelzéseket. Nagyon sokan jelzik, hogy megbízhatók a termékeink, szívesen térnek vissza hozzánk, mert nem csalódtak a minőségben. Ez nagyon sokat jelent, mert az egyik alapelvünk, hogy olyasmit adjunk és adjak ki a kezemből, amit én is szívesen megvennék, használnék. A vélemények megerősítenek abban, hogy ez tényleg jó vonal, jó út, még akkor is, ha több munkával, időtöltéssel jár. Ebből mi sem engedünk. Persze megtörtént az is, hogy kisebb dolgokban mellényúltunk, például egy új textillel vagy kisebb kiegészítővel. Ilyen esetben nyitott vagyok arra, hogy jelezzék nekünk a hibákat, mert javítani akarunk.

– A kisebb kiegészítők alatt mit értesz?

– Apró fémkiegészítőket, amiket táskáknál használunk, műanyag kiegészítőket, amivel becsatolod, átállítod a pántot, ilyen-olyan apróságokat. Fülbevalókat, ékszereket nem készítünk. Amennyiben láttál ilyeneket a műhelyben, azok másik alkotó termékei, és azért vannak kiállítva a műhelyben, mert ezzel is támogatni szeretném a munkáját, cserébe ő is mindig segít nekünk. Van Kolozsváron egy nagyon jó alkotó, vállalkozói közösség, nagyon szeretem a városban, hogy az emberek segítik egymást.

– Hogyan képzeljük el ezt a vállalkozói közösséget?

– A Facebookon van például a Női vállalkozók Erdélyben közösség, több mint ötezer taggal, ami vállalkozó vagy vállalkozni készülő nőknek, nőkhöz szól. Ott bármiféle kérdést feltehetsz, bármilyen gondolatot, véleményt, tapasztalatot megoszthatsz más vállalkozókkal, s ez nagyon hasznos. Emellett a vásárokban ismertem meg nagyon sok tervezőt, akikkel tartjuk a kapcsolatot, találkoztunk ilyen-olyan eseményeken, s az évek során erős háló alakult ki köztünk. Ilyenformán Erdélyben az ember egyedül vállalkozik, de mégsincs egyedül. Egészen közel, a városban is van táskatervező konkurenciám, de vele is nagyon jó kapcsolatban vagyok. Persze nem beszélünk naponta, de olykor-olykor összefutunk, beszélgetünk, fellendül a kapcsolat, máskor meg mindenki végzi a maga dolgát.

– Szoktál-e vásárolni más kézművesektől?

– Igen, szoktam, sőt kézművesként, tervezőként az ember még jobban érti és értékeli a kézműves termékeket, tudja, hogy milyen sokat jelent, ha valaki helyi tervezőktől vásárol, ezáltal pedig támogatja a kisvállalkozások, kezdeményezések fennmaradását és működését. Az ékszereimet mindig és ruhákat is nagyon szívesen veszek helyi tervezőktől, még olyanra is volt példa, hogy cserében egyeztünk meg az egyik táskatervezővel. Nekem az ő terméke tetszett meg, neki meg az enyém, és nem gondoltuk túl a dolgot.

– Te mikor jutottál el arra a pontra, hogy ez az egész anyagi biztonságot teremtett számodra?

– Vállalkozásként hét éve működik az egész, korábban hobbi volt, addig nem merült fel, hogy a megélhetőségem legyen. Azt tudni kell, hogy induláskor a legtöbb vállalkozás esetenként több pénzt visz el, mint amennyit hoz, de szerintem ezzel nem árulok el nagy titkot. Kellett egy-két év, amíg stabillá váltunk, ismeretségre tettünk szert, beilleszkedtünk a vállalkozói közösségbe, elkezdtünk többet a nyilvánosság elé, vásárokra járni, és túléltük azt a bizonyos első két évet, amiről az a hír járja, hogy a vállalkozás, amelyik túléli, nagyon sokáig fennmarad.

– Mit akarsz még kihozni ebből az egészből?

– Nincsenek olyan jellegű céljaim, hogy szeretném, ha a jövőben több száz alkalmazottat számlálna a vállalkozásom, úgy érzem, hogy akkor pontosan az veszne el belőle, ami ma értékessé teszi: hogy minőségi, személyre szabott, embereket megszólító termékeket készítünk. Emellett persze azt gondolom, soha nincs olyan, hogy teljesen elérted a célt, folyamatosan fejlődünk, változunk, nyitunk az új dolgok felé. Ha egy bizonyos célt kellene meghatározzak, ami a szemem előtt van, az az, hogy úgy tudjam ezt a tervezési munkát és ezt a vállalkozást vezetni, hogy az emberi maradjon.

Amikor az ihlet beindítja az ötletáradatot, azokat napokig csiszolgatja, pihenteti, újra előveszi


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Ha látja Molnár Beátát, hívja a ...
Felerősödött a munkaerő-ingadozás, ...
Háborús sebek és történelmi helyek ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ