– Ezzel az emlékkiállítással újabb részleteket tárunk fel a kilencven évvel ezelőtt született Jakab Ilona festőművészről. Most mások emlékeit osztjuk meg, de valljanak Jakab Ilonáról, a festőművészről és az emberről a festményei is – mondta bevezetésképpen Kós Katalin, a Györkös-ház ügyvezetője.
Öt évvel ezelőtt szerveztek tárlatot Jakab Ilona műveiből, az akkori, 85. születésnapjára szervezett megemlékezésen a festőművésznő életművét Kiss László András és Szabó Bodó Renáta művészettörténészek dolgozták fel: előbbi tanulmányt írt, utóbbi pedig a kiállítás összeállítását vállalta magára, ez azért is volt könnyebben megvalósítható, mert Jakab Ilona festményeinek többsége a Györkös-ház tulajdonában van.
A mostani eseményen először Egyed Emese költő osztotta meg emlékeit. – Szeretettel gondolok Jakab Ilonára. Két festményünk van tőle, amelyek már hozzátartoznak a családom életéhez. A képek által ihletett négysorosaim pedig a műértelmezés változatai, továbbá születésnapi ajándék Ilonának, akihez életében senki nem írt verset – mondta Egyed Emese, majd ezt követően felolvasta a festmények által ihletett négysorosait.
– Jakab Ilona esetében nem elemezni, azaz szétszedni, hanem összerakni, újjáépíteni kell a művet, mert csak így ismerhetjük meg az eszmét, amely működteti a festményeket, és amelyek értelmezésénél közös pontnak tekinthetjük Jakab Ilona csendes, visszahúzódó személyiségét. Habár munkáiról hiányzik a keltezés, életművében két időszak különíthető el, amelyek szembenállnak egymással. Férjével kölcsönösen hatottak egymásra, de két nagyon különböző lelkületű festőről van szó – derült ki a kiállítás kurátora, Szabó Bodó Renáta méltatásából, amelyet Starmüller Katalin képzőművész olvasott fel.
Cseke Péter újságíró, egyetemi oktató elmesélte: személyesen ismerte Jakab Ilonát, és régóta bánja, hogy nem írt a festőnő munkásságát méltató nagyobb lélegzetű cikket. Egyed Ákos történész felesége, Emese asszony szerint a festőművésznő kedves és szerény ember volt. Péntek János nyugalmazott egyetemi professzor videón keresztül számolt be arról, hogyan él emlékeiben Jakab Ilona, aki 1959–1984 között a BBTE Bölcsészettudományi Karán, a Magyar Nyelvtudományi Tanszéken térképrajzolóként dolgozott, amely szerény, de biztos anyagi jövedelmet és kevés szabadidőt jelentett számára. – Jakab Ilonában nem volt semmi kirívó, de büszkeségét, önérzetét mindenki érezte a tanszéken. Szomorú, érzékeny ember volt, akit alig lehetett mosollyal az arcán látni. Magányos volt, távolságtartóan viszonyult hozzánk, a kollégáihoz is. Pontosan, lelkiismeretesen dolgozott, de nem szerette, ha ellenőrizték – emlékezett vissza Péntek János.
Az emlékkiállítás december 13-ig tekinthető meg a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Republicci/Majális utca 5 szám).
