Emancipáció húsz lejre
Vissza

Emancipáció húsz lejre

Romániáról ne mondjon rosszat senki! Bár voltak kétségeim, ezentúl teljes mellszélességgel kiállok az ország mellett, amelynek döntnökei értem is oly sokat tesznek: amellett, hogy seperc alatt összedobtak egy koalíciós kormányt, nem feledkeztek meg a nemek közti egyenlőtlenségek kiküszöböléséről sem. Immár vitathatatlan: Romániában a nő értékes.

A nagy nemzeti ünnep megkoronázásaképp mi sem lett volna szebb gesztus annál, mint hogy az ország történetében először női alak kerüljön egy bankjegyre. Büszkék vagyunk a nemzeti múltra, az országra, Ecaterina Teodoroiura, de leginkább önmagunkra, hogy ilyen páratlanul remek ötlet jutott eszünkbe. Tessék csak, tessék! Női emancipáció húsz lej értékben! Nő a pénzvilágban! Nem állásban, az mégiscsak sok lenne. Csak úgy szimbolikusan. Mert mi nem teszünk különbséget a nemek között.

Nő fog szerepelni a mindennapjainkban! Jó, eddig is felbukkantak nőrokonok, munkatársak satöbbi… De ez a nő végre fontos lesz! Ő lesz a nő, akit ha fizetésnapon meglátunk, nagyot dobban a szívünk, és amikor el kell engednünk, elszorul a torkunk. Bele se gondoljunk, mi történne, ha ezt a nőt valaki erőszakkal elvenné tőlünk. Talán bele is halnánk…

Végre-valahára örülhetünk a nőknek! Ezentúl szívesebben látjuk a nőt a pénztárcánkban, mint a konyhában vagy a hálószobában. Ott sem rossz, de pénzre nyomtatva… Mennyivel jobban hangzik a konyha helyett így: egy nőnek pénztárcában a helye. Természetesen az én pénztárcámban. Na meg a közéletben. No, itt nem a politikára gondolok, így is bőven sok, hogy a(z olyan amilyen, de legalább már létező) koalíciós kormányunkban egy nő fontos pozíciót kapott. De azért kapott, nemde? Éljen az egyenjogúság!

A romániai nők nevében kijelenthetem: meg vagyunk elégedve. Ha nem is a személyünk, de a nő mint fogalom és eszme helyet kaphat a fontos ügyekben, nemcsak szitokszóként. Rá nem tudunk úgy hivatkozni, mint adott esetben a vitapartnerünk édesanyjára, ami érdekes fordulat lesz a tanácskozások történetében.

Immár van az ország történelmében egy nő, aki elérte, hogy legalább (hosszú idővel) halála után megbecsülésnek örvendjen, és elismerjék a munkásságát. Van egy nő, aki példa lehet ebben a példátlanul keszekusza világban. Igaz, felérni hozzá sosem tudunk majd, de azért lehetnek álmaink. Vigaszra lelhetünk a gondolatban, hogy ha életünkben nem ismernek el minket jó embernek és szakembernek, még mindig van remény, hogy száznégy évvel a halálunk után valaki jelképesen, gondolatban megveregeti a vállunkat (egy csontvázét azért elég morbid lenne), s azt mondja: ahhoz képest, hogy nő vagy, ezt egész szépen összehoztad!

EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Ha látja Molnár Beátát, hívja a ...
Felerősödött a munkaerő-ingadozás, ...
Háborús sebek és történelmi helyek ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ