Elsőáldozások a kolozs-dobokai főesperesi kerületben

Életre szóló, meghatározó lelki esemény a gyermekek életében

Elsőáldozások a kolozs-dobokai főesperesi kerületben
Gyönyörű időre, valóságos emlékezetes örömnapra ébredt vasárnap, május 15-én a kolozsvári Szent Mihály-egyházközséghez tartozó 24 – valamint 11 szászfenesi – római katolikus gyermek, akik első szentáldozáshoz járultak és szüleikkel, nagyszüleikkel, rokonaikkal, kispajtásaikkal, a meghívott vendégekkel együtt megtöltötték mind a kincses város gyönyörűen felújított főtemplomát, mind a mindenszentek tiszteletére szentelt szászfenesi templomot. A Szent Mihály-egyházközség ifjú tagjait Jánossi Imre egyetemi lelkész, Sebestyén Izabella hitoktató és Geréd István kántor, míg a szászfenesi gyermekeket Szőcs Csaba plébános, valamint Chinda Péter katekéta és kántor készítették fel az ünnepre.

A liturgia kezdetén a szülők meghatódottan áldásukat adták gyermekeikre, akik a szentmise során szóban és énekben külön-külön és együtt is hangot adtak hitüknek és örömüknek.

A Szent Mihály-templomban bemutatott szentmise főcelebránsa, Jánossi Imre szentbeszédében elmondotta: „Gyermekkorom egyik legszebbikeként él bennem mai ünnepetek, jó ma veletek együtt gyermekké lenni. Szűk esztendeje, hogy hetente együtt készülünk erre a találkozásra, tele izgalmakkal, kíváncsisággal, Istenről gondolkodó tudással. Jó visszagondolni a kezdeti kíváncsi szempárokra, fokozatosan kibontakozó érdeklődésetekre, történeteitekre, iskolai élményeitekre.

Jézus parancsként bízza ránk: Szeressétek egymást! Ez pedig nem választható tanács, nem ötlet, nem kedvfüggő. A parancs felszólítás. Mi, felnőttek, sokszor keresünk kibúvót alóla, noha nagyon is jól tudjuk, hogy enélkül nem tudunk egyről a kettőre jutni. Mit jelent szeretni egymást? Biztosan tapasztaltátok, hogy szüleitek mindent megtesznek értetek, minden szavukkal és cselekedetükkel azt akarják, hogy nektek jó legyen, hogy jó emberek legyetek. Nem tartják meg maguknak a kedvességet, a mosolyt, az ölelést, a jó falatokat. Teszik mindezt ingyen azért, mert a gyermekeik vagytok. Jézus azt mondja ma, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett. Ez a mérce nem egyszerű, teljesen hiányzik belőle a mi gyakori sértődöttségünk, mellőzöttségünk, a nehezteléseink. Jézus szeretete tiszta volt: nem hasonlítgatta senkiéhez, nem keresett arra méltó kedvenc tanítványokat. Számára csak egy volt fontos: a szív tisztasága. Annyi jó van bennetek, őrizzétek a tiszta mosolyt, a meglepettséget, a kíváncsiságot, és soha ne feledjétek megosztani azt másokkal. Ma Jézussal találkoztok a szentostyában, ebben a találkozásban pedig kockázatot vállaltok: testvérei lesztek egymásnak, nekünk is. A szentáldozás erős köteléket teremt bennünk, hiszen egy kenyér – Krisztus – részesei leszünk.”

A szónok ezután a szülőkhöz, nagyszülőkhöz, keresztszülőkhöz, a nagyszámú vendégekhez intézte szavait: „Figyeltétek? Jézus azon az éjszakán adja nekünk az élet kenyerét és új parancsát, amikor elárulják. A legnagyobb ajándékot akkor adja nekünk, amikor a szívében a legmélyebb fájdalmat érzi. A tanítvány, aki vele eszik, aki ugyanabba a tálba mártja falatját, elárulja őt. Az árulás váltja ki a legnagyobb fájdalmat abban, aki szeret. És mit tesz Jézus? A rosszra nagyobb jóval felel. Júdás „nem”-jére az irgalom „igen”-jével válaszol. Nem bünteti a bűnöst, hanem életét adja érte. Jézus ugyanezt teszi velünk, amikor az Eucharisztiát magunkhoz vesszük. Ismer bennünket, tudja, hogy bűnösök vagyunk, tudja, hogy sok hibát követünk el, de nem mond le arról, hogy egyesítse életét a miénkkel. Tudja, hogy szükségünk van rá.

Az Eucharisztia törékeny. Ez a törékenység erő: annak a szeretetnek az ereje, amely kicsivé teszi magát, hogy be lehessen fogadni. Annak a szeretetnek az ereje, amely megtöri és szétosztja magát, hogy tápláljon és életet adjon; annak a szeretetnek az ereje, amely széttöredezik, hogy egységbe vonjon bennünket.

A mai ünnep mindannyiunknak visszatekintés, mert mindegyikünk a hallott szeretetparancs mentén indul életútján és ha botlásokkal is, de ennek mentén él. De a mai ünnep főként előretekintés, hisz gyermekeink révén születik a jövő: semmi sem kár és semmi sem veszendő. Akarjunk jók lenni, akarjunk erősek lenni, elhatározásunkban pedig erősítsen az Isten, közössége által” – zárta prédikációját Jánossi Imre.


A piarista templom román közösségének elsőáldozói, középen Popesc Mihăiţă Cristian segédlelkész. (Cziple Hanna Gerda felvétele)

Ezután került sor a keresztségi fogadalom megújítására, amelynek bevezetőjében a főcelebráns tudatosította a gyermekekkel: „keresztségetek óta az anyaszentegyház közösségébe tartoztok. Valamikor szüleitek hoztak el benneteket a templomba, hogy a keresztség által Isten gyermekei legyetek. Akkor ők vallották meg hitüket és erre a hitre kereszteltünk meg titeket. Azóta sokat törődtek veletek, gondoskodtak rólatok, tanítottak minden szépre és jóra. Most eljött ez a szent nap, amikor már saját magatok jöttetek ide, hogy találkozzatok Jézus Krisztussal, a mi Istenünkkel a szentáldozásban. Ez a találkozás őszinte, szerető hitet kíván tőletek. Ezért újítsuk meg a keresztségi fogadalmunkat, ti immár saját szavaitokkal és elhatározásotokkal.”

Az ünnepélyes liturgia végén László Attila főesperes-plébános az első szentáldozásban részesült gyermekek és valamennyi jelenlevő részére többek között hangsúlyozta: Isten nemcsak mindenható, jó, irgalmas, hanem boldog és boldogságot adó is. Ne feledjük, aki Istennel, az Ő útján halad hűségesen, boldog lesz, boldog élete lesz és ezt fogja sugározni környezete számára.

A szentmise befejező, ünnepélyes áldásában Jánossi Imre azt kérte a Mindenható Istentől az első szentáldozásban részesült gyermekek számára, hogy „kegyelmedben és irgalmadban mindig előbbre haladjanak. Szeretetben élve, nap mint nap figyeljenek Rád és érjék el kitűzött céljukat.”

Valamennyi egyházközség tagjai örvendtek/örvendenek annak, hogy az erre felkészített gyermekek, fiatalok felvételt nyernek Urunk, Jézus Krisztus oltárközösségébe. A kenyér és bor színében Isten kinyilvánítja végtelen szeretetét nekik, akik már nagyon várták ezt a boldog találkozást.

Az elsőáldozók szép, tisztán előadott énekeit, értelmes beszédét és felolvasását hallva megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy személyükben és szeretteikben van a keresztény jövőnk biztonsága hazánkban.

A templomi szertartásokat követően a plébániákon szeretetvendégségre került sor a gyermekek, felkészítőik és szeretteik részére.


Szászfenesi elsőáldozók, középen Szőcs Csaba plébánossal és Chinda Péter katekéta, kántorral.  (Cziple Hanna Gerda felvétele)

Ezt megelőzően május 8-án a kolozsvári Szent Mihály-plébánia által ellátott Piarista templom román nyelvű közösségéből 25 gyermek részesült élete meghatározó lelki eseményeként az első szentáldozásban; erre Popesc Mihăiţă Cristian segédlelkész készítette fel őket. A következő időszakban Magyarfenesen (Szászfenes fíliája) május 22-én ketten, a kolozsvári Szent Péter-egyházközségben (plébános: Ferencz Antal) május 29-én heten, a kolozsvár-monostori egyházközségben (plébános: Székely Dénes kanonok) június 12-én tizenöten, a kolozsvár-kerekdombi egyházközségben (plébános: Jakab Gábor pápai káplán) június 26-án öten, fíliájában, Kajántón július 3-án négyen, Györgyfalván (plébános: Fábián László) pünkösdvasárnap hárman, Kisbácsban (plébános: Kovács Árpád) május 29-én nyolcan – köztük egy személy a magyarvistai fíliából –, míg Kolozson (plébános: Keresztes Olivér) június 19-én hárman, ugyancsak aznap Katona fíliából szintén hárman fognak részesülni első szentáldozásban.

(Borítókép: Elsőáldozók és felkészítőik a Szent Mihály-templom főoltára előtt / A szerző felvétele)