Előbukkant a Híd utcai kaputorony alapozása
Vissza

Előbukkant a Híd utcai kaputorony alapozása

Másfél évszázaddal ezelőtt Kolozsvár belvárosa jóval más képet mutatott, mint napjainkban: a 19. század első felében még álltak a középkori erődítéshez tartozó olyan kaputornyok is, amelyeket ma már csak rajzokon, jobb esetben Veress Ferenc felvételein láthatunk. Ha másfél évszázaddal ezelőtt végigpillanthattunk volna Kolozsvár főterének északkeleti sarkán állva, az északi irányba haladó egykori Híd (a mai Ferdinánd király) utcán, még láthattuk volna az impozáns Híd utcai kaput s tornyát, amelyet 1872-re bontottak el. A Ferdinánd király utcán felújítási munkálatokat végeznek, s ezek során előbukkantak az egykori Híd utcai kaputorony nyugati fala alapjainak részei – tájékoztatta lapunkat Cociş Sorin Ilie, a Román Akadémia Régészeti és Művészettörténeti Intézetének szakembere, a régészeti felügyelet vezetője.

„A maga nemében rendkívüli alkalom ez, hiszen nem mindennapi lehetőség belvárosi utcákon régészeti vizsgálódásokat végezni; tulajdonképpen, ez az első olyan torony, amelyet régészetileg megkutathatunk” – mondta lapunknak Radu Lupescu művészettörténész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense. Hozzátette: az ásatás azért is fontos, mivel be lehet majd jelölni a belváros mai topográfiájában a torony egykori helyét, amelyet a tervek szerint ki is jeleznek majd a felszínen.

– Feltételezzük, hogy a Híd-utcai kaputorony nyugati oldalának alapozása bukkant most elő; az ásatás átmegy majd az utca másik oldalára is, ahol várhatóan a torony további részei is előkerülnek majd – hívta fel a figyelmet a szakember. Kérdésünkre, hogy a kaputoronyhoz csatlakozott, egykori várfalrésznek maradványai előjöhetnek-e, elmondta: a falrészeknek csak a nyomvonalát követhetik, az alapozásig nem tudnak majd leásni.

Az úgynevezett Hídkapu 1872-ig állt, nagyjából a mai főposta bejárata előtt. Építéstörténete Kolozsvár Zsigmond-korabeli erődítésének kiépítésével függ össze. A 14. század végére a török veszély már közvetlenül fenyegette Zsigmond király birodalmát, így a városok erődítése, a védőfalak kiépítése elengedhetetlenné vált. A király 1405. július 2-án Kolozsvárt szabad királyi városi rangra emelte, kiváltságlevelével hozzájárulva erődítéséhez. Az akkoriban még csak három-négyezer fős lakosság azonban meglehetősen lassan haladt a munkával, az építkezések egy része csak jóval Zsigmond halála után fejeződött be.

A 15. századra kiépült új városfal felhasználta az első középkori erődítés, az Óvár nyugati és északi falait; a század végére a megközelítőleg 45 hektárnyi területen fekvő, falakkal kerített belvárosnak körülbelül három kilométer hosszú, kiugró tornyokkal, bástyákkal erődített várfala épült ki. A várba való bejutást hat kaputorony és két kiskapu biztosította, északról kelet felé haladva a Híd-, a Magyar-, a Közép-, a Torda-, a Széna- és a Monostor utcai kaputornyok, valamint a Víz- és a Kőfalsori Szappan utcai kiskapuk. A Híd-kaput 1477-ben fejezték be, a torony karbantartását a Lakatosok céhe látta el.

A Híd-utcai torony alsó szintjén nyílt a félköríves záródású, széles kapu. A második szint falazatát fordított kulcslyuk alakú lőrések törték át. A torony belső terébe vezető ajtók fölöttük, a várfalak belső oldalán végigfutó, lépcsőzetes gyámokra támaszkodó védőfolyosókról nyíltak – írja Mihály Melinda művészettörténész a Kolozsvár második erődítésének maradványairól írt, a műemlékes adatbankban közölt cikkében. A torony felső szintjén a fal síkjából kiugró, gyámkősoron nyugvó védőfolyosó futott végig. 

A Fellegvár felépülésével, a 18. század közepe táján Kolozsvár falai és tornyai elveszítették hadászati jelentőségüket. Mindamellett, 1790-ben az Erdélyi Főkormányszék Nagyszebenből Kolozsvárra költözött, amely rendkívül fellendítette a közéletet, gazdaságot, s a város nagymérvű terjeszkedésnek indult. A 18. század végén kiparcellázták az egykori vizesárkot, s a Főkormányszék városszépítő bizottságának tiltakozása ellenére, megindult a városfalak lebontásának folyamata, amely hasznot hajtott, a város a kőanyagot felhasználhatta a középítkezésekhez. A kaputornyok bontása az 1840-es években kezdődött meg, s a Zsigmond-kori erődítés nagy részét a 19. század végére felszámolták, s a lebontott építményeket tulajdonképpen Pákei Lajos városi főépítész, s John Paget angol orvos utazó rajzai, Veress Ferenc fotói örökítették meg az utókor számára.

 


 

 


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

VIDEÓ - Utolsó útjára kísérték ...
Modellválasztás
Ma kezdődik a 11. dráMA ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ