Manapság egyre több az olyan munkahely, ahol az ember nem ül állandóan a munkahelyén. Az vesse rám/rájuk az első követ, aki nem ivott meg egy kávét miközben a munkahelyén tartózkodott, vagy ha épp nem a munkahelyén volt, de munkaidőben. Túlzásnak tartom az intézkedést, amit azzal indokoltak, hogy a főnökök állandó megfigyelés alatt akarják tartani a helyi rendőröket, amint azok „hű katonákként” a köz és a lakosság érdekében tevékenykednek, és nem a bárokban kávéznak. A hírben szó szerint ez szerepelt. Megrökönyödtem: hogyan történhet meg az, hogy még a főnököknek is szemet szúr, amint értelmes, felnőtt emberek munkaidő alatt tereferélnek, kávézgatnak?
Nem tudom, a videó kamerák vásárlása szerepelt-e költségvetési tételként a város költségvetésében? Valószínű, hogy nem, és csak hirtelen felbuzdulásból jött az ötlet. Akárhogy is, azt a pénzt jobb célokra is el lehetett volna költeni. Még akkor is, ha Kolozsváron sok a gazdag ember, jobbnak tartottam volna, ha a fentebbi összeget valamilyen szociális célra használnák fel.
Olvasom továbbá, hogy egy felmérés szerint a romániai munkavállalók akár két órát is elvesztegetnek naponta a munkaidejükből a bőbeszédű kollégákkal, magánbeszélgetésre fordított telefonhívásokkal, közösségi oldalak böngészésével eltöltött idő miatt. Mindebből az a következtetés szűrhető le, hogy Romániában alacsony a munkamorál, és az alkalmazottak, munkavállalók – tisztelet a kivételnek – fittyet hánynak a legelemibb jóérzés diktált szabályoknak is.
Másrészt pedig észveszejtő ez az állandó ellenőrzés, ami ebben az országban folyik. Hogy csak egy példát említsek: az érettségin térfigyelő kamera őrködik a lebonyolítás tisztasága felett, mivel a sorozatos csalásoknak-másolásoknak csak így tudtak gátat szabni. Úgy, ahogy - tehetjük hozzá. Hiszen a gyanú még most is fennáll. Így is hallunk kósza híreket, folyosó-pletykákat, miszerint itt így másoltak a vizsgázók, máshol meg amúgy.
Nem tudom, más országban hogyan oldják meg ezeket az ügyeket, hogyan szabnak gátat a csalásnak, ámításnak? Remélem, nem térfigyelő kamerával. Egyszerre félelmetes és nevetséges, hogy a munkahelyi lazsálókat kamerával próbálják fülön csípni. Az a társadalom, amely nem a becsületes munkára épül, hanem a csalásra és az állandó ellenőrzésre, elveszett. Ameddig ezt nem tudatosítjuk magunkban, addig csalunk, becsapunk. Mást és magunkat is.
Borítókép: illusztráció
