Elhagyták a hit és szeretet hajlékának biztonságát a kollégisták

Elhagyták a hit és szeretet hajlékának biztonságát a kollégisták
Búcsút vettek iskolájuktól, tanáraiktól, diáktársaiktól a Kolozsvári Református Kollégium végzős diákjai a Farkas utcai templomban szervezett ballagási ünnepségen ma délelőtt. Batyujukkal a vállukon, jótanácsokkal ellátva indulhattak útnak, miután rábízták az általuk vigyázott Bibliát az utánuk következő generációra.

Kovács Tibor lelkipásztor, egykori iskolalelkész ünnepi prédikációjában azt fejtegette, milyen krisztusi jellemvonásokkal kell rendelkeznie annak, aki emberként akar ma helytállni a nagyvilágban. Úgy vélte, nemcsak Isten akaratának kell alávetnie életét, vagy embertársait előbbre helyeznie saját magánál, hanem meg kell talánia az szeretet és igazságosság közötti egyensúlyt.

– A református kollégium újabb 5o fiatalt bocsát útra, újraindulásának 27. generációját – fogalmazott Székely Árpád iskolaigazgató. – Isten által őrzött hajlék és vár volt nektek a kollégium, ahol a hit és szeretet ernyője borult felétek. Azt kívánom, hogy ne lépjetek ki soha ezalól az ernyő alól – tette hozzá, azt kívánva a végzősöknek, hogy legyenek hasznos tagjai egyházuknak és magyar közösségüknek.

Gáll Sándor igazgatótanácsi kancellár, oktatásügyi előadótanácsos az Erdélyi Református Egyházkerület és a Szülői Bizottság nevében köszöntötte a ballagókat. Elmondta: úgy kell visszatekinteniük a kollégiumi évekre, hogy közben előre néznek, hiszen hittel felvértezve indulhatnak tovább. – Isten ígéretének birtokosai vagytok, és ez majd meglátszik a szívetekben tovább vitt értékekből – jegyezte meg a tanácsos.

Sitta von Eckardstein bárónő, a kollégium mindnekori támogatója is szólt a maturanduszokhoz.  A mobiltelefont említette, amely ma létfontosságú egy fiatal számára. – De csak akkor lehet létfontosságú a készülék, ha időnként fel is töltik azt. Így van ez az életetekkel is. Az iskolában feltöltöttek benneteket tudással és keresztény értékekkel, de csak akkor maradnak meg bennetek, ha időről-időre újra utántöltitek – mondta a bárónő, aki szerint elengedhetetlen a lelki feltöltődés és Isten szeretetének jelenléte.

Tárkányi Erika tanfelügyelő elárulta: most még nem érzitek, de néhány év elteltével életetek legszebb időszakaként emlékeztek majd a középiskolai évekre. Azt kívánta, hogy sikereik gyűjteménye nagyobb legyen, mint a tévedéseiké. Czirmay Zoltán a kolozsvári RMDSZ ügyvezető elnöke is egyetértett az előtte szólóval a líceumi évek szépségét illetően. – Bízom benne, hogy került a szíveteknek kedves emlék, amely visszaemlékeztet arra, hogy milyen jó volt a refi közösségéhez tartozni – mondta. Kiss-Cserey Zoltán iskolalelkész véndiákként szólt a ballagókhoz, és a hajlék szó jelentésvilágát taglalta. – Eljön az ideje annak, hogy Isten oszloptartóként fog titeket használni, hogy ti is hajlékok legyetek. Tegyetek eleget majd ennek a feladatnak – tanácsolta.

Máté Gergely első osztályos diák a kisebbek nevében verssel búcsúztatta diáktársait. Andrea Astalîş a tizenegyedikesek szószólójaként búcsúzott. – Vég nélkül lehetne sorolni azokat a dolgokat, amelyekből összeáll a csomagotok. Biztos vagyok benne, hogy akkor is meg fogjátok állni a helyeteket, ha kiléptek a kollégium kapuin. Ne dobjátok el a kulcsot, amellyel bármikor visszatérhettek – fogalmazott.

Füstös Paul Gabriel búcsúbeszédében megjegyezte: sok iskola fejleszti az izomzatot, de a refi megerősíti a gerincet. A végzős diák megköszönte a szülőknek, hogy megtanították őket repülni. – Kedves tanárok, úgy tanultuk megérinteni az eget, hogy közben a térdük a földet érintette. Köszönjük, hogy fáradságot nem ismerve oktattak – búcsúzott tanáraitól a végzős, de diáktársaihoz, sorstársaihoz is akadt egy-két kedves szava.

A ballagók emléklapot vehettek át osztályfőnökeiktől, majd előbb a tizenkettedikesek kórusa, majd a tizenegyedikesekkel kiegészült kórus búcsúzott énekszóval iskolájától, kórustársaitól.

Borítókép: Székely Ákos