Élet a lakásban a macskával: mítosz és valóság
Vissza

Élet a lakásban a macskával: mítosz és valóság

Macskás állattartóként, vagy csak cicaszerető emberként minket sem kerülnek el az ezzel kapcsolatos tévhitek. Lát-e a macska? Miért kaparja le a kanapé huzatját? Mit tehet a felelősségteljes állattartó a kellemetlenségek kivédéséért? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk Ana-Maria Băsceanu pszichológustól egy „állatos” online összejövetelen.

– A macska helyváltoztatása, a mászás az egyik legtermészetesebb magatartás. A macskáknak szükségük van egy biztos helyre, ahova visszahúzódhatnak. Ez lehetőleg legyen magasan, ahonnan a macska figyelemmel tartja területét. A számunkra oly kellemetlen bútorkaparászással a területét jelzi. Arról nem is beszélve, hogy a kaparászás által a macskakarmok egészségesek maradnak. A kaparászást nem állíthatjuk meg, de kaparófák elhelyezésével megelőzhető, hogy az állat tönkretegye a bútort – magyarázta a pszichológus. 

– A macskák megőrzik vadászösztönüket. Ennek kiélése érdekében a legjobb, ha bot végére horoghoz hasonló eszközt és rá élelmet helyezünk. Ha a gazdi meglengeti a botot, akkor az interaktív játékban ő is részt vesz. A macska számára ez nemcsak fizikai aktivitás, hanem étkezés is. Azt is tudom javasolni, hogy kartondobozba tegyük az ételt, amit részben lezárunk, és akkor a macska kipiszkálja az ételt a dobozból. Az igaz, hogy a macska lát a sötétben, ám nem akkor, ha ez a sötétség teljes mértékű, valamilyen fényforrásra neki is szüksége van. Az is csak mítosz, hogy a macska egyedüllétet kedvelő állat. Igaz, hogy a macska nem úgy reagál a gazdi hazajöttére, mint a kutya, de barátságos állat és ragaszkodik a gazdihoz, tudja, hogy egymáshoz tartoznak – vélekedett a szakember, aki maga is macskatulajdonos, és az online előadás során többször láthattuk Tomi névre hallgató cicáját. 

Megtudtuk: amikor a macska nyugodt, akkor dagaszt az első lábaival. Ez kölyökkori magatartásra vezethető vissza, amelynek következtében az anyaállatban beindult a tejtermelés. Ez a magatartás a felnőtt állatoknál is megmarad. Az állatok nyugodtságát jelzi az, ha a másik macskának a szőrét nyalják, tisztítják. Csakis az egy csoporthoz tartozó macskák csinálnak egymással ilyet. Ha a macska kicsit meglöki arcunkat a fejével, akkor ez azt jelenti, hogy szeret minket. A lassú pislogás is ugyanazt jelenti. Ha a macska a hasát mutatja nekünk, akkor ezzel az irántunk érzett bizalmát fejezi ki. A dorombolás azonban nemcsak az állat jólétét jelenti: a macska akkor is dorombol, ha beteg, vagy ha meg van ijedve.

– Nem igaz az, hogy a macskák bosszúállóak, azaz azért tesznek valami rosszat, hogy a gazdin bosszút álljanak. Például ha a macska vizeléskor nem használja az almot, akkor az veseproblémára vagy szenilitásra utalhat. Hasonlóképpen, ha az almos tálca nincs kitisztítva, akkor a macska nem piszkol bele. Előfordulhat: azért kerüli az almos tálat, mivel nem szereti a helyet, ahol van, esetleg nehezen tud hozzáférni. Az sem állja meg a helyét, hogy a macska megbüntetése után abbamarad a nemkívánatos viselkedés. Ezért azt tanácsolom: ne dugjuk bele az orrát a vizeletébe, mivel akkor a macskában az marad meg, hogy a vizelés büntetést von maga után. Ezért az állat visszatartja a vizelést, ez pedig nem egészséges. Minden nemkívánatos magatartásnak megvan a valós oka, és ezt kell megszüntetni. 

A gyerekek nevelésében kulcsfontosságú az állatokkal szembeni együttérzés kifejlesztése
Sok gazdinak okoz fejtörést, hogy a macska az asztalon járkál. Erre azért kerül sor, mivel ott ételhez jut. Ha viszont a macska nem talál ételt az asztalon, akkor egy idő után nem fog oda többet felmászni. Lehet, hogy a macska azért mászik fel az asztalra, hogy ott biztonságban legyen az őt zaklató kutya vagy gyerekek elől. Nem célravezető, ha kiabálunk a macskára, mert a kiabálással is megerősítjük a nemkívánatos viselkedést – javasolta a pszichológus.

Állatvédelem Erdélyben 

Anca Georgescu kolozsvári állatvédő, és a kedvezményes áron kutyát-macskát kezelő Transylvania Animal Care (TAC) állatorvosi rendelő ötletgazdája a romániai állatvédelemről értekezett, összefoglalva közel két évtizedes tapasztalatát e téren.

– Állattartóként kötelesek vagyunk gondozni állatainkat. Romániában nyolcféle törvényerejű dokumentum foglalkozik az állatok védelmével. Állatvédőként az a véleményem, hogy az irántuk való gondoskodás elsősorban az ivartalanítást jelenti. Romániában 2013 óta kötelező a nem fajtiszta kutyák ivartalanítása. Ezért 2019. június 1-jétől a TAC úgy döntött: nem kezel olyan kutyát, amelynek a gazdája elutasítja állatának ivartalanítását. Sajnos az ivartalanítási kötelezettségnek ma sok gazdi nem tesz eleget – magyarázta Anca Georgescu. 

– Állatvédőként nem kerülhetjük meg az állatok eutanáziájának témáját sem. Romániában a törvény azt írja elő: a helyi hatóságok dönthetnek, de nem kötelesek az általuk fenntartott sintértelepen levő kutyákat elaltatni 14 napos ott-tartózkodás után. Tehát bármilyen helyi hatóság szabadon dönthet arról, hogy megöli-e a kóbor kutyákat, vagy sem. Ugyanakkor másképp határozza meg a gazdi nélküli kutyát a 2015/149-es számú vadászati törvény, másképp a 2013/258-as kóborkutya-törvény. Sajnos kevés kezdeményezés történt a probléma valós megoldása érdekében, ezért Romániában teljes mértékben megengedett, hogy a kóbor kutyákat egyszerűen lelőjék.
 
A sintértelep a megsemmisítést jelenti. Rossz példaként tordai civil szervezetet említenék, amelynek vezetője rendszeresen megöli az általa befogott ebeket. Sajnos nem létezik uniós norma a kóbor kutyákra vonatkozólag, hanem minden kormány köteles ezt saját elgondolása szerint leszabályozni. Tapasztalataim szerint a kóborkutya-helyzet megoldása nem történik szakszerűen: itt is észlelhető a korrupció – vélekedett, majd két szomorú esetet elevenített fel:

– A TAC-hoz került egy Tordán, zsákban, kómás állapotban megtalált kutya, három hétbe tellett, amíg felébredt a kómából. Másik kutya egy hídon tengette az életét, mivel megmozdulni sem tudott az elszenvedett törések és a hasában levő döglött kölykök miatt. Sok állatszerető embernek az okoz traumát, hogy nem tud segíteni a bajba jutott állatokon. Az állatvédőket még mindig gyakran megvádolják, stigmatizálják – összegzett Anca Georgescu. 

Kutyasport és kutyatánc 

Kolozsváron sok kutyatulajdonos ismeri Iulia Lazărt, vagy hallott róla, aki kis termetű, zenére táncoló kutyájával több eseményen is részt vesz. Mit tehetünk kutyánk egészségéért? – merül fel a felelős gazdikban a kérdés. A szakember válasza a következő:

– Ha kutyánkat tömb­házlakásban tartjuk, ezzel a szabadságát korlátozzuk. Ahhoz hasonlatos érzés, amit mi éltünk át nemrég a kijárási tilalom ideje alatt: szűk helyen elszigetelten, kevés kontaktussal. A tömbházlakásban tartott kutya folyamatos elszigeteltségben él, távol fajtatársaitól, nem végez természetes tevékenységet, nem akkor eszik, amikor akar, és mindent a gazdi ellenőriz. Ez magatartászavarhoz is vezethet. Ezt megelőzendő otthon ügyességi gyakorlatokat végezhetünk az állattal, ezáltal a kutya szófogadóbbá válik. Mindent fokozatosan kell elkezdeni. Az ügyességi gyakorlatokat az állat három hónapos korától elkezdhetjük. Először egyszerűbben, például a kutya figyeljen fel a különböző hangokra, szépen játsszon, majd kilenc hónapos korától akadálypályákkal is megismertethetjük. A korai szocializáció nagyon fontos. A kutyasportokat is javasolom, de ezek kevésbé ismertek Romániában – mondta Iulia Lazăr.

Megtudtuk: az állatkertekben, hogy megelőzzék az állat nyugtalanná, túlérzékennyé, agresszívvé válását, az élelmet nehezen hozzáférhető helyre teszik. Ez oda vezet, hogy az állat kénytelen lesz azon gondolkodni, hogyan jut hozzá az élelemhez. A szakember szerint az is jót tesz, ha a kutyát nem mindig ugyanott sétáltatjuk, hanem máshova is visszük, hogy emberekkel és más négylábúakkal találkozzon. 

A tömbházlakásban tartott kutya folyamatos elszigeteltségben él, akkor eszik, amikor akar, és mindent a gazdi ellenőriz

Neveléssel az állatkínzás ellen

Az állatszerető emberek számára az állatok kínzása rendkívül fájdalmas dolog. Sajnos nagyon gyakori, hogy az elkövetők kiskorúak vagy fiatalok. Ezen csakis neveléssel lehet segíteni, amit jó minél hamarabb elkezdeni – mondta Alina Rusu pszichológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója, akinek ez a fájdalmas téma az egyik szakterülete.

– Gyermekkoromban rendszeresen mentettem kóbor állatokat. Később az állatok iránti szeretet oda vezetett, hogy állatviselkedésből doktoráltam. A gyerekek nevelésében kulcsfontosságú az állatokkal szembeni együttérzés kifejlesztése. Nem létezik egységes definíciója az állatokkal szembeni kegyetlenségnek. Általánosságban olyan bánásmódról van szó, amelynek következtében az állat megsérül, vagy amely negatívan hat rá. Ide nemcsak a közvetlen erőszak tartozik, hanem az elhanyagolás is, amely akár szándékos is lehet – magyarázta a pszichológus. 
A szakember kitért a 2001-es és 2005-ös észak-amerikai felmérés eredményeire: a nem erőszakos cselekedeteket elkövető bűnözők 20 százaléka korábban kegyetlenül viselkedett az állatokkal, míg az erőszakos bűncselekményt elkövetőknél ez az arány 56 százalék volt. Az állatokkal szembeni kegyetlenség okai között található az állat megbüntetése, a velük szembeni utálat kimutatása. Főleg a tinédzserek körében fordul elő: azért kínozzák az állatot, hogy társait szórakoztassák vagy erejüket fitogtassák. Még a sorozatgyilkosokról is kiderítették, hogy gyerekkorukban többen állatokat öltek meg. Ezért nagyon fontos, hogy már a kétéves vagy annál nagyobb gyereket úgy neveljük, hogy figyeljen az állatok igényeire, ne bántsa őket. A legjobb az, ha a 2–6 év közötti gyerekeket megszoktatjuk az állatokkal való biztonságos interakcióra. Olyan helyzetre is volt számtalan példa, hogy a kisgyermek véletlenül, szeretetének kimutatásakor bántalmazta az állatot. Erre is oda kell figyelni, és a gyerekben tudatosítani kell, hogy az állatokat semmilyen körülmények között nem szabad bántani. Jó dolog az is, ha ellátogatunk állatmenhelyre, vagy amikor a gyermeket óvodába vagy iskolába visszük, a kutyát is megsétáltatjuk. Az állatokkal való pozitív interakció során az emberekben oxitocin képződik, ami nagyon sok ponton pozitívan hat szervezetünk működésére, sőt kapcsolataink alakulására is – magyarázta a pszichológus.


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Két hónap alatt több mint 350 elefánt ...
A Madeleine McCann-ügy
Megvezetés

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ