– Édesapámat tiszteltem és szerettem. Már diákként gyűjtöttem róla az adatokat. Otthon és a színházban is szűkszavú volt, csak a színházért élt. Pályájának kolozsvári „mozaikjait” úgy szedtem össze, mint a régész a leleteket. Mivel édesapám Kolozsváron kezdte pályáját az 1930-as években, ezért itt is kutattam. Fő forrásom az édesapám Nagyváradon élő testvére által megőrzött levelezés, amit Janovics Jenővel folytatott. Ezenkívül Kötő József színháztörténésszel, Zakariás Erzsébet könyvtárossal és Darvay Nagy Adrienne-nel is beszélgettem róla. A két világháború közötti időszak erdélyi magyar színházi megvalósításairól vajmi kevés adatot találtam Budapesten. Emlékszem, amikor 1972-ben budapesti egyetemi hallgatóként interjút készítettem kolozsvári jelentős személyiségekkel, és egyúttal édesapám színészi pályáját dokumentáló fényképeket is kerestem, Kós Zsófia színésznő felhívta a figyelmemet Szabó Dénesre. Fel is kerestem a fotóművészt, aki egy éjszaka leforgása alatt kinagyította nekem az 1930-as évekbeli, édesapámat ábrázoló színházi fényképeket– magyarázta Balázs Ádám a könyv elkészülésére vonatkozó kérdésre válaszolva.
Megtudtuk: Balázs Samu egyénisége, viselkedése, távolságtartása és fanyar angol humora miatt lett Egy angol úr Erdélyből a könyv címe. Balázs Ádám úgy emlékezett édesapjára, mint aki mindig tökéletességre törekedett, a magánéletében távolságtartó volt. Habár nem szerette a feltűnést, kisugárzása folytán mindig felfigyeltek rá mind a színházban, mind pedig a civil életben.
(Borítókép: A kötet szerzőjével, Balázs Ádámmal Laczkó Vass Róbert beszélgetett. Fotó: KMN)
