Egy bárkában Bockal
Vissza

Egy bárkában Bockal

Valahányszor román politikus a decentralizáció fontosságáról beszél, azzal áltatom magam, hogy nem csak politikai számításokról, hanem mélyreható mentalitásváltásról szólnak ezek a szándéknyilatkozatok. A mi Emil Bocunk pedig nagyon meggyőzően tud erről szónokolni.

Kolozsvár polgármestere igen népszerű lehet azzal a javaslatával, hogy helyi szinten, a járvány helyi paramétereit figyelembe véve szülessenek a döntések az óvintézkedések szigorításáról vagy enyhítéséről. Ott, ahol az emberek tiszteletben tartják a szabályokat, és ennek köszönhetően a fertőzésszám alacsony, nem indokolt különböző tevékenységek betiltása csak azért, mert országos viszonylatban a mutatók egyre rosszabbak, véli a városvezető. Mindezzel arra utalva, hogy elsősorban a Kárpátokon túli megyékben kialakult gócpontok miatt került Románia ismét a vörös zónába. Boc tehát el tudja képzelni, hogy ha helyi szinten sikerül a járványt kordában tartani, Kolozsváron ősztől újranyitnak az iskolák, beindul a kulturális és sportélet, a gazdasági tevékenységet folytató cégek elkezdhetnek ismét hosszú távra tervezni.

Nyilván a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen az iskolák újraindítása továbbra is hatalmas kockázattal jár, az érvek inkább ellene szólnak, mint mellette. Ahhoz pedig, hogy zárt terű előadásokról, a vendéglők újranyitásáról felelősségteljes döntést lehessen hozni akár itt, helyben is, a fertőzöttségi mutatóknak nagyon meggyőzőeknek kell lenniük, már ami a csökkenést/stagnálást illeti, különben elszabadul a pokol. Augusztus, szeptember hónappal kapcsolatban sokféle riogatás elhangzott már, bizonyára Boc sem megalapozatlan választási ígéretnek szánta a nagy őszi újranyitást. Az viszont valóban méltánytalan, hogy Kolozsvár mások miatt húzza a rövidebbet. Tetszett a hasonlat: “egy viharban vergődünk, de nem egy bárkában!”, mondta Boc. “Az a bárka pedig, amelyiket különböző irányokba rángatnak, előbb-utóbb elsüllyed…”, tette hozzá sejtelmesen.

“A polgárokhoz legközelebb álló szinten kell meghozni a döntéseket”, vallja a polgármester meggyőződéssel, hangsúlyozva, hogy a szubszidiaritás elve uniós alapelv. Mivel “az önmagát korlátozni képes állam” fogalma, a hatáskörök leosztása, a decentralizáció egyes fejekben rendületlenül a szeparatizmussal cseng össze, igyekezett bebizonyítani, hogy ez már nálunk sem ördögtől való. Elég csak a parlament által múlt hónapban elfogadott jogszabályra gondolni, amely – lám, lám! - decentralizálta, a regionális fejlesztési ügynökségek hatáskörébe utalta a döntést a regionális programokra megítélt európai pénzek rendeltetéséről. Boc újabb plasztikus hasonlattal élve Romániát egy repülőgéphez hasonlította, amely sokkal jobban halad előre négy motorral (értsd: négy fejlesztési régió), mint egyetlen eggyel. Példaként Lengyelországot hozta fel, amely szintén “helyi motrokra” apellálva ma élen jár az uniós források lehívásában. Decentralizáció=pénz!,  igyekszik Boc magyarázni a „fejeknek”.

Polgármesterünk “különutas politikája” nem újkeletű, gondoljunk csak a Nyugati Szövetségre (AVE), amely létrehozása mellett négy erdélyi megye polgármestere tett hitet 2018-ban. Az alapítók szerint csakis így, közös fellépéssel, régióként van esély az uniónál komoly pénzekre pályázni. A nagy infrastrukturális beruházásokról szóló tervek azonban úgy tűnik, elakadtak a szövetség bejegyzésénél. Most, hogy a liberálisok vannak kormányon, hirtelen nem olyan sürgős, mint amikor a szociáldemokraták ellenében lehetett propagandát folytatni. Arra viszont kétségtelenül jó volt a kísérlet, hogy visszaigazolja az erdélyi románok körében is a “szabadítsuk meg Erdélyt Bukaresttől” (RMDSZ-copyright) életérzést. Nélkülük pedig, jól tudjuk, semmi esély a méltánytalan Bukarest-központú politizálás megszüntetésére.

Persze, tudom, kampány van, naivitás messzemenő következtetéseket levonni az ilyentájt elhangzó kijelentésekből. Románia különben is meglehetősen sajátosan értelmez bizonyos fogalmakat. Lásd a decentralizáció elvét: leoszt ugyan feladatokat, forrásokat azonban nem ad mellé. Aztán másképp hangzik a “szabaduljunk meg Bukaresttől!” szlogen ellenzékben, mint hatalmon, akkor mintha már nem lenne annyira fontos a központi irányításról való lemondás. Ami pedig az időről időre felbukkanó régiósítás, a nagyobb közigazgatási egységek létrehozására vonatkozó terveket illeti, az ilyen elképzelésektől az Isten őrizze meg az erdélyi magyar közösségeket, hiszen azok az etnikai régiók felszámolását jelentik – szóval óvatosabban a lelkesedéssel, mondom elsősorban magamnak.

Kétségtelen, az önkormányzati választási kampányban az a jelölt, párt ér el eredményeket, akinek, amelynek meggyőző, hitelt érdemlő válasza van a járványhelyzet kiváltotta válságra, ezzel próbálkozik polgármesterünk is jól hangzó nyilatkozataival. Kolozsváron Emil Bocnak ugyanis egyetlen komoly ellenfele van az induló versenyben: önmaga. Pontosabban a kormányzó, és a válságkezelés okán egyre gyakrabban bírált Nemzeti Liberális Párthoz (PNL) való tartozása, identitása. Ha az új mandátumért induló polgármester el tudja játszani, hogy a liberális párthoz való tartozása afféle “születési rendellenesség”, ő saját maga és pláne a helyzet ura, biztosan övé az újabb mandátum. Ha nem… hát valószínűleg akkor is.

Képünk illusztráció

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Öt friss magyar nagyjátékfilmet ...
Vasárnap éjfélig interneten vetít ...
Törölték a stockholmi Nobel-díjátadót

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ