Deák Árpád: megcsapott a modern világ szele

Nosztalgiázásra is bőven volt alkalom a nyugdíjas pedagógussal

Deák Árpád: megcsapott a modern világ szele
A bonviván, nagyutazó pedagógus, Deák Árpád történelemtanár volt a Planetárium kézműves sörkert és közösségi tér hétfői meghívottja. A Legendás kolozsvári tanárok című beszélgetés-sorozat célja, hogy megismertesse a kincses város híres, a diákok több generációját is oktató pedagógusait. Ugyanakkor nosztalgiautazásra, közös emlékek, vicces és komoly mozzanatok felelevenítésére invitálta mindazokat, akiknek volt alkalma megismerni a tanárokat.

A közvetlen, barátságos, kifinomult humoráról és rendívül szellemes stílusáról ismert Deák Árpád ezúttal is hozta a formáját: az őt évtizedek óta ismerőknek is tudott újat mondani, de nagy titkokat mégsem árult el. – Akadt olyan diák is, aki az első hónapokban sírt, nehezen szokta meg a kissé gúnyos stílusomat, amikor viszont rájött, hogy ez pozitív értelemben járul majd hozzá a fejlődéshez, akkor elfogadta – mondta Deák Árpád arra a kérdésre, hogy egyedi, néhányszor gondolkodóba ejtő stílusát, a másságot hogyan kezelték a diákok.

– Amikor érettségiztek, odajött egy nagyon kedves tanítványom és azt mondta: tudom, hogy a tanár úr engem soha nem szeretett, de én nagyon szerettem önt. Ezt azért mondta, mert sohasem kapott tízest, hanem mindig csak kilencest, s emiatt mindig panaszkodott. Elmagyaráztam neki az értékelése okát, sőt, pirossal mindig hosszú „szerelmes leveleket” írtam a rögtönzésekre és dolgozatokra, hogy a diák láthassa, miért nem kapta meg a maximális jegyet. Ha ezt megértette, akkor nem sértődött meg. Valaki egy szóra kapott tízest, mert olyasmit írt, amire én azt mondtam: jól átgondolt, logikus válasz – mondta a pedagógus.

A tanár beszámolt az Apáczai Csere János Elméleti Líceum (újra)indításáról, pontosabban a volt református leánygimnázium újralétesítéséről, a Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista volt kolozsvári polgármester és a tanügyminisztérium által hozott gáncsoskodó intézkedésekről. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy Stoica Marianának köszönhető, hogy a 19-es számú általános iskolából ismét líceum lett.

Deák Árpád arról is beszélt, ahogyan a tanári kar és a diákok több ízben és határozottan kiálltak Szilágyi Júlia igazgatónő mellett, ám az oktatással foglalkozó illetékeseknek bizonyos eszközökkel mégis sikerült elérniük céljukat: 1995-ben távoznia kellett. A volt intézményvezető rendkívül érdekes könyvet írt a hatvanas-hetvenes évek tanügyi, iskolai helyzetéről. – Saját maga cenzúrázta a kötetet, a szerintem legérdekesebb részeket nem akarta publikálni nehogy valaki megsértődjön – jegyezte meg Deák Árpád.

A pedagógus az első apáczais osztályának három diákjáról is szólt, a hosszú hajú rebellis fiúkról. – Gúnyosan próbáltam kezelni a helyzetet, s érzékeltetni, hogy ronda ez a hajviselet, de ezt nem mondtam ki. Megcsapott a modern világ szele, emiatt nem terrorizáltam a diákokat – jegyezte meg.

Bár elmondása szerint sokan rákérdeztek, Deák Árpád nem árulta el, hol készült a Facebook-profilján látható kép. – A fotós azt mondta, ne írjam ki, hol kapott lencsevégre. Na, lehet találgatni, hol voltam – viccelődött a ma is sokat utazó, a világból minél többet megérteni próbáló legendás kolozsvári tanár. – Ausztriában és Isztambulban szeretem a legjobban – jegyezte meg a történelemtanár, aki egyébként sok túrát szervez.

A beszélgetéshez csatlakozott Pócsai Sándor apáczais véndiák, jelenlegi történelemtanár, aki a jelenlegi pedagógiai kihívásokról, a technológia hatásáról beszélt. – Nagyon érdekes helyzet volt visszatérni a bölcsőbe: a volt tanáraim a kollégáim lettek, jómagam pedig diákból oktatóvá váltam. Még nem tanultam meg az okostábla használatát, de igyekszem. Annak idején, a kilencvenes években, ugye, nem tanultunk informatikát, ezért különböző dolgokban a fiatalabb kolléganők segítségét kell kérnem – mesélte a jelenlegi tanár.