Dániel Tamás: „Önálló lelkészként bátrabban lehet tervezni, gondolkodni”
A kolozspataiak új, fiatal lelkészével beszélgettünk
A kolozspataiak új, fiatal lelkészével beszélgettünk
Vissza

Dániel Tamás: „Önálló lelkészként bátrabban lehet tervezni, gondolkodni”

Mégis milyen feladatai lehetnek a 21. században egy fiatal lelkésznek? Mivel szembesülhetnek az egyetemi folyosókról az egyházközségekbe kikerülő segédlelkészek? Hogyan lehet felkészülni arra, hogy egy tapasztalt lelkipásztor szárnyai alól kikerülve, egyedül mérjük fel egy gyülekezet szükségeit, értékeit, feltérképezzük erősségeit, és tervet alkossunk azok elmélyítésére? Dániel Tamás udvarhelyi születésű, szülei reformátusok, református nevelésben részesült. Felekezeti iskolában tanult, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte, hat év képzés után egy évet Sepsiszentgyörgyön volt segédlelkész, november 11-én pedig első önálló szolgálati helyén iktatják, Kolozspatán. Hivatástudatról, a „reméljük 60%-ban megvalósuló” identitáserősítő tervekről, a test-lélek páros gyógyításról és egyháztörténeti kutatásról beszélgettünk.

Borítóképen: Dániel Tamás a lelket gondozza, Vincze-Minya Boglárka a testet orvosolja

Dániel Tamás református család egyetlen gyermeke, édesanyja, Udvarhely mellőli, sükői, édesapja a Maros megyei Szolokmából származik. Október 21-én töltötte a huszonhetet. Szülei gyermekkorától fogva vitték magukkal templomba, már akkor állandóan vonzotta a „saját gyülekezetemnek az ereje, nem mondanám, hogy ragyogása, hiszen egyetlen gyülekezet sem tökéletes, de volt egy olyan hatás, valami, ami megfogott – a másokon való segítés”, idézte fel első találkozását, élményeit a református vallással, amelyet végül hivatásául is választott. A szorgos templombajáró a középiskolát az székelyudvarhelyi református kollégiumban végezte, az ottani iskolalelkész pedig a hitét, amelyet a vallásórák is megerősítettek, „még jobban megszilárdította, s végül is ez adta az indító okot, hogy idejöjjek Kolozsvárra, a teológiára”.

– Ha egy szóban kellene meghatározni, hogy miért választottam a teológiát, akkor az a hivatástudat. Úgy éreztem, ez van nekem szánva, az Úristen ezzel bízott meg engem, és azóta se bántam meg – mondta, de viccesen hozzátette: azért számos megpróbáltatáson lépett már túl, mint az egyetemi vizsgák vagy a segédlelkészi feladatok.

Az sokak számára világos, hogy lesz valakiből orvos, ügyvéd, bankár vagy mondjuk marketinges, de azt kevesen, én például nem tudtam, hogyan lesz valakiből lelkész, mi ennek az útja. Így Dániel Tamás röviden vázolta ennek lépéseit is, majd elmondta: ő hol áll most éppen, és elárulta, miért pont Kolozspatát választotta.

– Négy év alapképzés és két év magiszteri képzés után egy évet lesz segédlelkész az ember valaki mellett, amikor elsajátítja a gyakorlati oldalát a tanultaknak, illetve az adminisztrációt, és utána kerül ki önállóan gyülekezetbe. Én most ebben a szakaszban vagyok, egy év sepsiszentgyörgyi segédlelkészség után kerültem Kolozspatára. Abban, hogy idejöttem közrejátszott a kicsi falu élni akarása, a gyülekezet odaadása, de az is, hogy párom a kolozsvári orvosi egyetemen tanul. Másrészt egyháztörténelemmel szeretnék komolyabban foglalkozni, úgyhogy jövő ősztől beiratkozom a doktori képzésre is – összegezte röviden eddigi pályáját Dániel Tamás.

Könyvelő lelkészek, és lelkigondozás irodaidőben

Az egyetemeken tanultak és a munkában, valóságban tapasztaltak gyakran nem fedik egymást, egyes esetekben nem is találkoznak, így arra is kíváncsi voltam: tapasztalt-e olyat Sepsiszentgyörgyön segédlelkészként, amire az egyetem nem készítette fel, és mi volt az az új tapasztalat, ami miatt érdemes volt mindennap felkelni és dolgozni menni.

– Igazából az vonzott az ottani szolgálatban, hogy soha nem volt két egyforma nap. Megvolt a megszokott munkarend, hiszen segédlelkészként el kellett sajátítanunk az adminisztrációs részt és a könyvelést is, kicsi gyülekezetben nem engedhetjük meg azt, hogy külön titkárnőt vagy könyvelőt tartsunk, tehát ezt is a lelkész végzi. Megvoltak ezek a megszokott formák, de emellett mindig jött valami új, például irodaidőben bejött valaki, és az úgymond hivatali időből rögtön lelkigondozás lett. Minden napnak megvolt a változatossága – idézte fel a Sepsiszentgyörgyön töltött idő kihívásait, motivációit.

Ami viszont igazán nehézségnek számított, hogy a teológián a diákok a szolgálatból, tehát az áhítat vagy akár istentisztelet tartásából úgymond csak ízelítőt kapnak, az évi 2-3 igehirdetés és a legációk alkalmával tartott szolgálat nem fedte a Sepsiszentgyörgyön tapasztalt „munkarendet”.

– A nagyvárosban segédlelkészként egy napra jutott akár két-három áhítat, keresztelő, temetés. Az ember fel kell vegye a ritmust, de ehhez nem voltunk szokva, viszont sikerült belerázódnunk – mesélte. Mindezek mellett a segédlelkészeknek még az egyetemi kötelezettségeik is vannak, a munka, számos szolgálat mellett készülni kell a záróvizsgára, a nagypapi vizsgára, csak így válhat a tanonc önálló lelkésszé. Ez a vizsga Dániel Tamásnak sikerült, így kerülhetett Kolozspatára.

Fiatal, dinamikus lelkészt kerestek a kolozspataiak

Az előző kolozspatai lelkészről, Szabados József tiszteletes úrról Dániel Tamás tudta, hogy nyugdíjba megy, így felkérte: szolgálata utolsó heteiben biztosítson számára lehetőséget egy szolgálatra.

– Utána tartottam még egy bemutatkozó istentiszteletet is, majd a gyülekezet úgy döntött: engem választanak. Ahogy elmondták, feltétel volt az, hogy fiatal lelkészt kapjanak, aki tele van erővel, dinamizmussal, emiatt is döntöttek mellettem – mesélte. Szeptember elsején érkezett Kolozspatára, már egy közös szüretelésen is túljutottak a közösséggel. Jelenleg a családlátogatásokat tartja, felméri a gyülekezetet, és tervez. Sokat.

Dániel Tamásnak nemcsak amiatt kihívás a kolozspatai szolgálat, mert ez az első önálló gyülekezete, hanem azért is, mert ő a tömbmagyarságból, Székelyföldről érkezett szórványba, a magyar lakosságú településekről egy olyan faluba, amelynek lakossága vegyes, és ahol a magyarok kisebbségben vannak.

– Mi száz lelkes gyülekezet vagyunk, a településen a románok vannak többségben, és nagyon sok a vegyes házasság – vázolta a gyülekezet, falu összetételét. – Én nemcsak a református hitet szeretném erősíteni, hanem a magyarságukat is, de ezt a kettőt úgy kell egyensúlyba hoznom, hogy a román többség, illetve a vegyes házasságban élők ne érezzék azt, hogy itt kirekesztés folyna, hogy ez bármiképpen az ő kárukra lenne. Ilyen szempontból ökomenikusan gondolkodom: nem gondolom azt, hogy csak a miénk az igaz vallás vagy csak a magyarok a jók, a békés együttélés híve vagyok. Nemsokára az ortodox kollégával is le fogok ülni beszélgetni, azt hiszem, vele is megtalálom a közös hangot, és remélem tarthatunk közösen imahetet – mondta el röviden, hogyan is oldaná meg ezeket a kihívásokat.

Kisgalambfalván a sepsiszentgyörgyi fiatalokkal

Emellett persze más tervei is vannak: a faluban nincs kántor és kórus sem, így az elkövetkezőkben olyan kántort kell keresnie, aki kórust is vezetne, hisz igény lenne rá, vannak jó hangú és lelkes énekesek a faluban. Kolozspatán a gyülekezet létszámához képest sok a fiatal, előzetes becslése szerint nagyjából 6–10 fiatal lakik a faluban, „ekkora létszámmal pedig már lehet ötletelni”, sorolja további elképzeléseit.

– Úgy vagyok, hogy nagyon sok a terv, és ha idén ennek 60%-a megvalósul akkor már az is nagy eredmény – összegezte.

Önálló lelkészként bátrabban lehet gondolkodni

Az is érdekelt, véleménye szerint mi a különbség a segédlelkészség és az önálló gyülekezet között. Dániel Tamás kifejtette: önálló lelkészként azért más dolgozni, mert az ember kissé a maga ura lehet, saját útját járhatja, nyilván a presbitériummal és a gyülekezettel karöltve, míg segédlelkészként a principálisával, a főnökével kell az ötleteket megvitatnia. Úgy vélekedett, a segédlelkészeknek emiatt korlátozott, nagyon szűk a mozgásterük, de ez nem baj, hiszen az egy év pont arra szolgál, hogy gyakorlatba ültessék a tanultakat. „Miután megbizonyosodnak az egyházkerületek arról, hogy egyedül is el tudja látni az ember a lelkészi feladatot, akkor teljesen szabad kezet kap”, mondta.

– Azért más önálló lelkésznek lenni, mert bár sok a kihívás, a tervezés, az adminisztrációs kérdések és a könyvelés, nem szükséges egy „felsőbb hatalomtól” ezek elvégzésére engedélyt kérni, ez jó is, meg nem is. Jó is, mert az ember tud tervezni, bátrabban gondolkodni, viszont a felelősség is nagyobb – mesélte.

Persze az is komoly kihívás, mondta Dániel Tamás, hogy fiatalon, 27 évesen az ember egy gyülekezetet irányít. Még ha nem is egyedül, hiszen van gondnok, presbitérium, de azért sok esetben a lelkésztől várja a gyülekezet az irányvonalat, iránymutatást. Az ifjú lelkész belátta: nincs sok tapasztalata gyülekezet irányításában, csak annyi, amennyit teológusként és segédlelkészként összegyűjtött, ám a falubeliek támogatják őt, ő pedig megpróbál minél több energiát a gyülekezetépítésbe fektetni.

– A gyülekezeti tagok látják, érzik, milyen területeken kell segíteniük engem. Egyáltalán nem érzékeltetik velem azt, hogy kezdő vagyok, hogy mégis hogy akarja megmondani egy 27 éves a hatvanévesnek, hogy mit kell csinálni. Ezt nem érzem, és ez nagyon jólesik – mesélte.

Lelkészi hobbik

Mindenkinek kellenek a munka mellett szabadidős tevékenységek is. Dániel Tamásnak is számos hobbija, lelkészi hivatás mellett űzött foglalkozása is van. Az egyháztörténelem kutatójaként az udvarhelyi református kollégium volt igazgatójának, Gönczi Lajosnak életét és munkásságát vizsgálta, majd fiának tevékenységét is feltérképezte. Doktoranduszként továbbra is erdélyi személyiségekkel foglalkozna, de olyanokkal, akikről nem született még dolgozat. Emellett nem veti meg a kétkezi munkát sem, de önkéntesen életmentéssel is foglalkozott már, amely többször vált hasznára.

Példamutatás a fiatal lelkészek feladata

Beszélgetésünkkor természetesen arra is kitértünk, milyen feladatai vannak egy fiatal lelkésznek a 21. században, egyáltalán hogyan lehet a fiatalokat a lelkészi pályára vonzani. Dániel Tamás úgy véli: a példamutatás a legfontosabb erény, csak ezzel lehet a fiatalokat meggyőzni.

– Nagyon fontos a személyes példa, hiszen ha valaki csak prédikál a szószékről, de a mindennapi életével nem azt mutatja, amire szeretné a híveket bátorítani, akkor az nem működik. De ha nem azt látja a fiatal gyerek, hogy a lelkész prédikál ugyan, miközben teljesen mást csinál hét közben, hanem azt látja, hogy ez a kettő találkozik, ezáltal vonzóvá lehet tenni a vallást és ezt a hivatást is. Nyilván fontos, hogy a családok is felismerjék a vallásos nevelés fontosságát, azt, hogy miért kell templomba járni, fiataloknál pedig erre az otthonról hozott vallási örökségre is lehet alapozni. Aki rendszeresen részt vesz a gyülekezeti alkalmakon, olvassa a Szentírást, az egyszercsak megérzi, hogy Istennek fontos az ő élete, hozzá szól, megmutatja az Ő gondviselő jóságát. Ám olyanok is vannak, akiknek egyáltalán nincs vallásos nevelésük, viszont az Úristen megszólítja és elindítja őket egyszer a templomba. Ha ezek a személyek ott azt látják, hogy a lelkész nem egyet beszél és mást csinál, hanem hiteles, amit mond, akkor szolgálatán keresztül az Úristen ezeket az embereket is az anyaszentegyház szolgálatába állítja. Természetesen az Úristennek a munkája elengedhetetlen, mi csak eszközök vagyunk ebben a folyamatban, de még egyszer hangsúlyoznám: személyes példamutatás által én hiszem azt, hogy sikerülhet.

Ilyen kórus lehet majd Kolozspatán is. Igény van, a kántor még hiányzik

Olvassa itt a Református Híradó legfrissebb számát.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI
  • Templom, iskola, kórház
    Templom, iskola, kórház
  • Jön a pápa
    Jön a pápa
  • Kevesebb önbizalmat
    Kevesebb önbizalmat
  • Van is, nincs is
    Van is, nincs is
  • Templomot, s ne iskolát!
    Templomot, s ne iskolát!
  • Operettország
    Operettország
  • Életmentés vagy öngyilkosság?
    Életmentés vagy öngyilkosság?
  • Kedd reggeli buszozás
    Kedd reggeli buszozás
  • Iskolai porhintés
    Iskolai porhintés

ROPOGÓS ROPOGÓS

Évente öt-hat nappal rövidíti életünket ...
Merkel: el kell gondolkodni egy ...
A magyar nyelv napja: erdélyiként ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ