Csúcsra járatva
Vissza

Csúcsra járatva

Mondják-tanítják, hogy a hidegháborús logika megbicsaklott Gorbacsov színre lépése után, de a lecke minden bizonnyal nem teljes: inkább csak elnagyolt óravázlat szerint leadott történelemóra, nem teljes és kerek sztori. A hiba nem a tantervekben van, és nem is a kronológiát összeállító szakemberekben. Hatalmaink továbbra is harcban állnak – igaz, másfajta küzdelem, de mégiscsak vetélkedés.

Olyan terepeken mérkőznek ők különféle párosításokban (nehogy elunjuk a szereposztást), mint például a kibertér vagy az Északi-sark övezete. Újabban arról bizonyosodtunk meg, hogy a versengésnek nincs határa: most éppen az a sláger, hogy ki fog elsőként piacra dobni egy, a világűrben forgatott művészfilmet. Hollywood már nemcsak a szakma sztrájkja miatt eshet gondolkodóba, hanem azt is ki kell agyalnia, miként fogják csomagolni a kudarcot: azt, hogy az oroszok már megint lekörözték őket. Tom Cruise ugyanis tervezte már egy ideje, hogy űrállomásra repül forgatni, nos, ezt a szándékot tette némileg súlytalanná az a kis, ám bátor csapat, amely vasárnap már landolt is a kazah pusztákon. Ezt megelőzően tizenkét napot töltöttek a Nemzetközi Űrállomáson, ahol egy rendező meg egy vaktában kiképzett színésznő leforgatta a Kihívás című produkcióhoz szükséges felvételeket. Egy segítségre szoruló asztronautát ott helyben műt meg az állomásra fellőtt orvosnő – nem egetverően eredeti történet, de talán elegendő ahhoz, hogy fityiszt mutassanak az amcsiknak. Valójában koherens a moszkvai vonalvezetés: az első kutya, az első ember, az első nő a világűrben. És íme, az első film is az övék. Vagy mégsem? A témába vágó cikkek között bóklászva leltem rá arra a 2008-ban készült sci-fi rövidfilmre, amely a műfaj, mármint az űrben való művészi szándékkal elkövetett filmezés pionírja. Alig hétperces produkció, amelyen maguk az űrhajósok próbálnak színt ölteni, vagyis szereplőkké előlépni. Széteső szerkezet, lapos poénok, nem túl magával ragadó dinamika: szóval filmtörténeti adaléknál nem sokkal több az ígéretes cím (A félelem csúcspontja) mögül kikandikáló alkotás.

A versengésre visszatérve: a kínaiak is nagy iramban fejlesztenek, és ez az új orosz fegyvertény biztosan löketet ad majd Pekingnek. Szinte látni vélem, amint a hagyományos kínai harcmodorokat felvonultató munkát terveznek. Végre nem kell mindenféle trükkökhöz folyamodni, amikor a főhős akrobatikus mozdulatokkal lebegve-szálldosva veri szét ellenfeleit, akik lehet, hogy mellesleg egy másik birodalom – mondjuk amerikai – lefizetett űrbérgyilkosai (s ezzel máris gyarapodott lexikális lerakatunk egy újabb kifejezéssel). És ne feledjük, Trump alatt az amerikai fegyveres erők újabb nemmel gyarapodtak: hivatalosan is létrehozták az űrhadviselés-szakosztályt, zászlóval, uniformissal, belső szabályzattal és költségvetéssel. A működést meghatározó célkitűzések és az ütemterv szupertitkos, de lehet erről is egy kémfilmes, akciódús sztorit kitalálni, hogyan férkőznek hozzá az iratokhoz jó arcú, de rossz szándékú ügynökök, akik vagy Kínának, vagy az egyre cáribb Oroszhonnak dolgoznak. Esetleg mindkettőnek, de ezt csak a megtévesztés miatt, mert valójában egy harmadik, sejtelmes hatalmi érdeknek eltökélt szolgái ők…


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Iskolai Covid-tesztek „kilóra” ...
Továbbra is sok a fiatal munkanélküli
Bepereli Romániát az EB: nem korlátozta ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ