A Farkas utcai református templom zsúfolásig telt. Úgy vettem észre, idén még több román szó hallható a koncert előtti csendben. Ez pedig azt jelenti, hogy még léteznek városunkban olyan felvilágosult emberek, akik számára nem jelent nemzetárulást, ha beülnek egy református templomba, és meghallgatnak egy olyan kamaraegyüttest, amelynek tagjai főként magyarok. A stabil tagok – Szabó Mária furulya, Miklós Noémi csembaló, Mihaela Maxim szoprán és Majó Zoltán furulya (az együttes művészeti vezetője – mellett a július 24-i koncerten a magyarországi Hegyi Gábor trombitaművész is fellépett. A műsorfüzet tanúsága szerint az elmúlt évek során immár harmadszor.
A koncert műsorán természetesen barokk szerzők művei szerepeltek, úgy mint: Dario Castello (1590–1658), Giuseppe Torelli (1658–1709), Andreas Hammerschmidt (1611–1675), Georg Friedrich Händel (1685–1759), Georg Philipp Telemann (1681–1767), Johann Sartorius (1712–1787), ismeretlen szerző egy-egy műve, továbbá a Kájoni Kódex két alkotása.
A Flauto Dolce a tőle megszokott és elvárt színvonalon teljesített: muzikálisan, technikailag hibátlan előadást hallottunk. Hegyi Gábor, mint pályája csúcspontjához érkezett művész, szép tónusával, kiváló technikájával bűvölte el a közönséget. Az előadókat minden mű végén megtapsolták, a koncert befejezésekor pedig valóságos tapsorkán tört ki.
Amikor a tömeggel kifele sodródtam a templomból, népes baráti társaságra figyeltem fel. „Milyen gyönyörű muzsika volt ez! – mondta egyikük. „Milyen szívet gyönyörködtetően játszottak a művészek!” – tette hozzá egy másik, miközben a csoport tagjai helyeslőlen bólogattak. A zeneértők mellett tehát egy-egy komolyzenei koncert azokat is „megcélozza”, akik zenekedvelőként, különösebb zenei képzettség nélkül jönnek el a hangversenyekre.
A Flauto Dolce immár tizenkilenc éve nem csak művészi tevékenységet fejt ki, hanem valóságos népnevelői munkát folytat: rávezeti a laikusokat (is), hogy a komolyzene olyan érték, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ahogy Platón mondta: „A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet.” Ez az egyik lehetséges üzenet, amelyet koncertjein a Flauto Dolce (és most Hegyi Gábor trombitaművész is) közvetít(ett) közönségének. Úgy tűnik, az üzenet célba ért.
(Borítókép: Ismét nagy sikert arattak a fellépők. Fotó: László Tibor)
