Bukarest számára ismeretlen az erődített városok fogalma
- állapítja meg cinikusan Virgil Pop műemlékvédő építész
- állapítja meg cinikusan Virgil Pop műemlékvédő építész
Vissza

Bukarest számára ismeretlen az erődített városok fogalma

Két hete futótűzkén kezdtek terjedni a közösségi médiában a cinikus bejegyzésekkel kísért fotók a Petőfi (Avram Iancu) utca 23-25. szám alatti telekre épült, meghökkentő formájú szállodáról. A magyar és a román sajtó újra felidézte, hogy a befektető fokozatosan minden szükséges engedélyt megszerzett ahhoz, hogy a tervét lépésről-lépésre végrehajtsa: kivágathatták az egykori Nemes-Bethlen kert évszázados fáit, lebonthattak egy szecessziós villát, hogy megépülhessen a vasbeton létesítmény, amelyet immár „koporsó-hotel” néven emlegetnek. Emil Boc polgármester azt emelte ki, hogy a befektető a regionális műemlékvédelmi bizottság döntését többször is megfellebbezte, és a bukaresti hatóságtól szerezte meg az engedélyt. Virgil Poppal, a területi műemlékvédelmi bizottság főtanácsosával - többek között - a valós műemlékvédelmi szempontok mellőzésének okairól beszélgettünk.

A Petőfi utca fölé tornyosuló „koporsó-hotel” okán a közösségi médiában és a helyi sajtóban továbbra terítéken vannak a belváros előnytelen átalakulásával kapcsolatos urbanisztikai kérdések. Virgil Pop műépítész egyetemi tanártól, a területi műemlékvédelmi bizottság kultúráért felelős főtanácsosától azt kérdeztük, történt-e valamilyen számottevő változás a „koporsó-hotel” miatti közfelháborodás nyomán.

– A törvénykezésben semmi nem változott; talán a továbbiakban majd óvatosabban járnak el az ilyen beruházások esetében – válaszolta a szakember. „A befektetők mindenesetre nyomást gyakorolnak a városházára, amely egyeseket nem támogat, másokat viszont igen. Akikkel úgymond kedvesek akarnak lenni, tippeket adnak, hogyan járjanak el; a kulturális minisztériumhoz (vagyis az országos műemlékvédő bizottsághoz) való folyamodás az egyik megoldás”, magyarázta Virgil Pop.

Késő bánat

Megjegyezte ugyanakkor, hogy a „koporsó-hotel” ügyében túl későn jött a közfelháborodás, a történet ugyanis 15 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a befektető elindította az építkezési engedély kibocsátásához szükséges folyamatot. A területi műemlékvédelmi bizottság öt alkalommal utasította el a tervet, a legutóbbi negatív véleményezést 2008-ban adták ki, mondta el a főtanácsos.

A dokumentumban annak idején a műemlékvédő építész az alábbi konkrét érveket sorakoztatta fel:

1. Az építményt a régi vármegyeháza, a későbbi Nemes-Bethlen palota kertjébe tervezték. A későbarokk épületet annak idején egy hangsúlyos, két kapualjat összekötő tengely mentén tervezték, így az elképzelt építmény megbontaná a palota, az udvar és a kert által építészeti egységét.

2. A beépítésre javasolt telken a régészeti mentőásatás során egyértelműen láthatóvá vált a 15. században emelt városfal vizesárkának egy szakasza, ennek nincs is más látható példája a városban. 

(A 18. században a már nem használt vizesárokban az osztrákok egyébként csatornarendszert építettek ki, ennek alapozása és falrészletei is előkerültek a 2018-ban végzett mentőásatás során. Adrian Andrei Rusu középkor szakos régész, a Román Akadémia Régészeti és Művészettörténeti Részlegének munkatársa akkor a Szabadságnak elmondta: a régészek egy olyan csatornarendszer falszakaszaira bukkantak, amelyet azért építettek, hogy az felfogja és elvezesse a vizet, csapadékot, amely a Házsongárd lejtőiről pontosan a várfal irányába folyt. Előkerült egy nagyjából embermagasságú árkádíves falrész is. Ez vélhetően olyan struktúra lehetett, amely lehetővé tette a csatorna megközelítését, karbantartását. szerk. megj.).

3. A telek mesterkélt felosztása következtében a volt vármegyeháza déli homlokzatának ablakai az új építményre néznek majd, amely el fogja takarni a palota érdekesen tagolt, a Petőfi utcáról jól látható homlokzatát.

4. A palota és kert építészeti egységét, a középkori városfalrészlettel és annak feltárt vizesárkával egyetemben meg kell őrizni, akkor is, ha a parcellát utólag feldarabolták. Egy telek felosztása nem jelenti automatikusan azt, hogy bármit építeni lehet rá. A CJ-II-a-A-07244  jelöléssel jegyzett, A-kategóriás műemlék különböző részeinek eladása nem volt törvényes.

 „Az elutasítást követően a befektető a kulturális minisztériumhoz folyamodott, és meg is kapta a kedvező véleményezést az építkezéshez” folytatta Virgil Pop. Hozzátette: ilyen esetben már szakmai etikai kérdések is felmerülnek. „Lehet, hogy amint minden bűnözőnek joga van egy ügyvédhez, úgy minden befektetőnek jár egy „bérenc építész”, aki meg tud szerezni számára minden engedélyt. Sajnos, Kolozsváron léteznek olyan tervezőirodák, amelyek kifejezetten arra szakosodtak, hogy mindenféle helyzetben megszerezzék a hatósági beleegyezéseket. Ennél már csak az súlyosabb, hogy sikerrel is járnak”, részletezte a szakember.

Két bizottság – eltérő véleményezés 

Kérdésünkre, hogy a közeljövőben meg lehet-e majd továbbra is kerülni a területi műemlékvédelem véleményét, s mitől függ a pozitív irányú változás, Virgil Pop azt mondta: a területi testületet nem megkerülik, hanem az álláspontjával kapcsolatban fellebbeznek, így minden teljesen törvényesen történik. „A kérdés viszont az, hogy miként lehetséges, hogy két bizottság, amelynek elvileg azonos az érdeke, – azaz, a kulturális örökség megóvása – homlokegyenest eltérő véleményezést adjon”, vélte az építész.

 „Az országos műemlékvédő bizottság a jelek szerint, az ország legjobb szakembereiből áll össze, akik mindent a legjobban tudnak. Ugyanakkor, ez a testület úgymond a Balkán-félszigeten működik, nincsenek hozzászokva az erődített városokhoz, ahol - az egyéb várostípusokhoz képest -, teljesen más a belváros szövete (legyen szó a parcellák beépítési módjáról, az épületek sűrűségéről, vagy a homlokzatok folytonosságáról). Vannak olyan szakértők a kulturális tárcánál, akik soha nem is fordultak meg Kolozsváron. Meggyőződésem, hogy az itteni területi műemlékvédelmi bizottságnak is nehéz lenne Ahmedabadban vagy Türkmenisztánban tervezett építkezésekkel foglalkoznia”, részletezte a maga szókimondó módján a műépítész. Megjegyezte továbbá: Romániát korrupt országként tartják számon. „Nekem erre bizonyítékaim nincsenek, de amint a szólás tartja, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”, tette hozzá.

A Kétágú mögötti épületnek sincs ott a helye 

A főtanácsost a továbbiakban arra kértük, említsen még néhány olyan esetet, amikor a területi műemlékvédelem negatív véleményezésével szemben az országos testülethez fellebbeztek, amely aztán kibocsátotta az engedélyt. Virgil Pop jellegzetes példákként a Kétágú templom mögötti telken emelt tanfelügyelőség székhelyét és a Szentlélek (Fulicea) utcára, a várfal egy szakasza mellé épített irodaházat említette.

2011-ben, a Kétágú református templom parcellájára tervezett épületet illetően a területi műemlékvédelmi bizottság az alábbiakat fogalmazta meg:

Az építkezést nem engedélyezhető, az alábbi szempontok miatt:

1. A beépítendő terület a Kétágú református templom telke. A parcella az 1859-es és az 1951-es tervrajzon a 4833-as helyrajzi számmal szerepel; az 1971-es tervrajzon már két topográfiai bejegyzés van, 4883/1, illetve 4883/2 szám alatt, ami azt jelzi, hogy a területet addigra feldarabolták. Mindamellett, a helyszínt nem építették be, így a műemlék templom védelmi övezete nem károsodott.

2. A klasszicista stílusú templomépületnek a hátsó homlokzatát egy távolabbi perspektívából is láttatni kell. Ezt a templomot egy tágas, nyílt telekre építették a 19. század elején, ellentétben a 18. századi templomokkal, amelyeknek homlokzatai az adott utca épületeinek homlokzati vonalához igazodtak.

3. Elhelyezési módjából adódóan, a templom jellegzetes kivételnek számít a városi épületek tipológiájában. Egyike azoknak a műemlék-épületeknek, amelyek egy nagy kiterjedésű telken helyezkednek el, és amelyeket két irányból is meg lehet közelíteni.

4.  A javasolt tervben egy olyan ingatlan szerepel, amely 16,5 méterrel magasabb lenne a Kétágú templom koronázópárkányánál, és a két épület között körülbelül ötméternyi hely maradna. A templom északi homlokzata és a javasolt építmény közötti térrész aránya 1/3; ezzel szemben, még a környék hétköznapi építményei esetében is 1/1 arányban kell hely maradjon az épületek hátsó homlokzatai között a helyi urbanisztikai szabályzat szerint.

5. A Malomárok mentén tervezett sétálóövezet ezzel az építkezéssel hangsúlyos látványelemet vesztene.

Ugyanakkor a tervezett építkezés megszegné a 2007/24-es, a településeken belüli zöldövezetek gondozását szabályozó törvény 9. cikkelyét is, amely előírja, hogy beépített felület nem foglalhat el többet a környező zöldövezet 10. százalékánál. Amennyiben ennél a 10 százaléknál többet beépítenek, megváltozik a rendeltetés, ami viszont ellentmond a 2007/114-es sürgősségi kormányrendeletnek és a 2007/114-es törvénynek is.

A befektető ezek után fellebbezett, és megszerezte Bukarestben az engedélyt. Azt az ürügyet hozták fel, hogy az eredeti parcella két utca között húzódott, és a feldarabolását követően két cím is létrejött, egyik a Magyar (21 Decembrie), a másik az Apáczai Csere János (Argeş) utcán. „Mint mondták, az új ingatlan az Apáczai utcán állna, ahol – ugyebár – nincs műemléképület”, részletezte a szakember, hozzátéve: ebben az esetben a polgármesteri hivatal is megszegett néhány törvényt, mikor kiadta az építkezési engedélyt. Virgil Pop kiemelte: az 1869-es tervrajzon egyértelműen látszik, hogy a templom telke a Magyar és az Apáczai utca között helyezkedik el. Ez az állapot meg jó ideig megmaradt még a kommunizmus időszakában is, amikor egy korcsolyapálya üzemelt a Kétágú templom mögött, de amely attól még jól látható maradt az Apáczai utcáról. Mostanra már áll a tervezett építmény.

A másik példa: a Szentlélek (Fulicea) utcában egy irodaházat építettek, közvetlenül az ott álló városfalszakasz mellé. A területi műemlékvédelem 2016. május 12-én elemezte a tervezett épületre benyújtott dokumentációt, s negatívan véleményezte. Megállapították: az építkezés előtti állapot a kolozsvári belváros struktúrájának egy reprezentatív szeletét mutatja, a városfalnak egy részletét, két 19. századi épület között. Mindkét háznak megvan a maga sajátos bája, és a városfejlődésnek azt a szakaszát idézik, amikorra a város védőfala elvesztette funkcionalitását. A két szerény kis ház által közrefogott városfal a belvárosi építkezésnek sajátos összetevője.

2017-ben a bizottság újra azt határozta, hogy fenntartja korábbi álláspontját, és a régi épület bontását nem engedélyezte, csak a meglévő struktúrának egy manzárdszinttel való megemelését. A befektetők ebben az esetben is megszerezték a bukaresti bizottságtól az engedélyt, s az épületet felépítették. A városfalhoz tapadt két kis ház jellegzetes látványa eltűnt.

Kérdésünkre, hogy amikor az építkezési engedély megszerzése céljából egy épület dossziéja a városi tanács elé kerül, szerepel-e látványterv az iratok között, a műépítész azt válaszolta: természetesen ezt is tartalmazza a dokumentáció. „Mindamellett, a városi tanácsosok inkább politikával és lobbyval foglalkoznak; amikor a „koporsó hotel” tervét papíron bemutatták, valószínűleg sokan nem is értették, mennyire kártékony lehet egy ilyen építkezés”, jegyezte meg a műemlékvédő. Emlékeztetett: 2008-ban a területi műemlékvédelmi bizottság a tervezet építkezés valamennyi hátrányát pontokba szedve felsorakoztatta, de az országos testület mindezeket nem vette számításba. „Mostanra már az utca embere is jól láthatja a projekt eredményét, de már késő tiltakozni”, tette hozzá Virgil Pop.

Műemlékvédelem és „yes manek” 

A műemlékvédő szakembert végül arról faggattuk, szerinte hol a határ, milyen forgatókönyv várható a belváros új épületekkel való megtűzdelése kapcsán?

„Nincsenek valójában korlátok. Vannak bizonyos előírások, amelyeket a Kolozsvári PUG helyi urbanisztikai szabályzata (RLU) tartalmaz, de minden ingatlanbefektetési terv és helyzet más, nem lehet ugyanazt a receptet alkalmazni. Viszont mindig többféle megoldás közül lehet választani, s pontosan ezért léteznek a szakbizottságok, hogy ezeket illetően kifejtsék álláspontjukat”, magyarázta az építész. Hozzátette ugyanakkor, hogy a védett övezeteket illetően egy sajátos területi városrendészeti tervnek (PUZ) kellene léteznie.

„Elméletileg, miután egy évtizeddel ezelőtt elfogadták az általános városrendezési tervet (PUG), már nem kellett volna építkezési engedélyeket kiadni, míg az említett PUZ hatályba nem lép a védett zónákra vonatkozóan. Talán ez a terv szándékosan nem készül el, hogy ne legyenek szabályozások ”, vélte Virgil Pop.

Megjegyezte továbbá azt is, hogy a kulturális minisztérium által kinevezett jelenlegi területi műemlékvédelmi bizottság úgynevezett „yes manekből”, azaz „bólogató Jánosokból” áll. „Az úgynevezett „bérenc” építészeket a területi bizottságban való tagsággal jutalmazták. Ilyenképpen, mostantól szükség esetén összehangoltan tevékenykedhetnek, és a befektetőknek nem kell majd időt és energiát pazarolniuk arra, hogy a Kárpátokon túlra utazgassanak a szükséges műemlékvédelmi engedélyért.”

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Gheorghiţă: jövő héttől mozgó ...
Fogadj örökbe egy új kolozsvári ...
Különleges adatbázist hoztak létre ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ