Bugyellárisleskelődő?
Vissza

Bugyellárisleskelődő?

Folyamatosan idézik, évek óta, George Orwell 1984 című regényét, amely egyébként 1949-ben jelent meg az Egyesült Királyságban, és amelyet tehát már jó ideje “túléltünk”, de ennek ellenére továbbra is félelmetesen igazak a benne leírtak. A mai valóság sajnos nem rácáfol, hanem igazolja a regénybeli történetet, a könyvben használt fogalmakat továbbra is rá tudjuk illeszteni a mában megélt történésekre.

A regény lényege: olyan nyomasztó jövőt vetít előre, amelyben a diktatórikus államhatalom ellenőrizni tudja polgárainak minden egyes lépését, és még a gondolataikon is uralkodni tud. A könyvbeli Nagy Testvért, a párt és a nép vezérét is gyakran idézik azóta is, hiszen attól félni kell, ugyanakkor pedig Istenként kell tisztelni és imádni. A könyvbeli párt jelmondatai: “A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő.” A történetet és mondanivalóját sokan feldolgozták és értelmezték. Többek között Thomas E. Ricks amerikai író, újságíró mai fogalmakat használva megállapította: aki internetet használ, folyamatosan és állandóan megfigyelés alatt áll, a különbség pedig annyi, hogy nem egy diktátor, hanem kapitalista nagyvállalatok figyelik az embereket, mégpedig sokkal hatékonyabban, mint ahogy arról valaha a (regénybeli) Nagy Testvér álmodhatott. Ricks szerint a 21. század nagyvállalatai nyersanyagként tekintenek az emberekre, akiket ugyanúgy termelnek ki, mint 19. századi elődeik a szenet. Arra is figyelmeztet, hogy valójában ingyenes applikációk sem léteznek, mindaz csupán azt jelenti, hogy az azt használó emberek ugyan nem fizetnek érte, de a használattal maguk válnak termékké.

Az Orwell könyvéből vett egyik idézet szerint, a hatalom célja a hatalom, ha pedig az ember titokban akar tartani valamit, akkor önmaga elől is el kell titkolnia. Ez, ha átültetjük egy mai, pontosabban egy hétfőtől hatályos rendelkezésre, akkor az azt jelenti, hogy az országos adóhatóságnak (ANAF) minden egyes bankszámlába betekintése nyílt, legyen az magánszemélyeké vagy cégeké, tehát jogi személyeké. Január 11-étől kezdte el ugyanis a működését a fizetési számlák és bankszámlák központi elektronikus rendszere, amelyet a hazai bankoknak a napi adatokkal folyamatosan frissíteniük kell, és ezekhez a személyes adatokhoz az adóhatóságnak korlátlan hozzáférése van. Emellett más állami intézmények is megszerezhetik ezeket a banki adatokat, mint például a bűnüldöző szervek, a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (ASF), a titkosszolgálatok, a nemzeti bank (BNR), a szerencsejáték hivatal, valamint a pénzmosás megelőzéséért és leküzdéséért felelős hatóság is. Ezekhez az adatokhoz a hozzáférést az indokolja, hogy Romániának is alkalmaznia kellett egy európai uniós irányelvet, amelynek lényege a pénzmosás és terrorizmus elleni küzdelem. A pénzmosás, a terrorizmus pénzelése, no meg az adócsalás ellen eddig is léteztek megfelelő jogi előírások és intézkedések, hiszen például egy adott összeget meghaladó tranzakciót a bankoknak (és más érintett szakembereknek is) jelenteniük kellett az adóhatóságnak. Sőt, a személynek is indoklást kellett adnia, ha nagyobb összeget szándékozott kivennie saját bankszámlájáról. Tehát a hatalom – adott esetben az adóhatóság, a titkosszolgálat, bűnüldöző szerv - tette a dolgát, megfigyelte eddig is a gyanús “mozgásokat”, és hozzáférést kért a bankoktól a személyes adatokhoz. Azzal a céllal, hogy megelőzze a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozásának bűncselekményét. Ezúttal azonban már nem kell bizonyos plusz információkért a hozzáférés engedélyezésének kényelmetlenségével vagy időpazarlásával bajlódnia, hiszen most már a bankok kötelezően átadnak minden adatot a személyekről, akik bankszámlával illetve széfrekeszben tárolt értékekkel rendelkeznek: név, születési adatok, személyi szám, lakcím, cégazonosító adatok, aláírási jog, kedvezményezettek személye, stb. Ezeket az adatokat az elektronikus regiszterből tíz évig tárolják majd, és a központi hatósággal való együttműködés valamint megindokolt kérés alapján a helyi adóhivatal is hozzáférhet. Ebbe az újabb szabályozásba a kriptovaluta kereskedést is belefoglalták.

Semmi titkunk nem lehet már, és érdekes módon nem merül fel, hogy a személyes adatainknak ez a kiszolgáltatása az állami intézményeknek, hatóságoknak, hivataloknak mennyire ütközik az adatvédelmi előírásokba – amelyeket ugye szintén az európai unió szorgalmazott nemrég. Egyesek szerint akinek nincs titkolnivalója, akkor annak nincs féltenivalója sem. Mégis, ha belegondolunk, ebben a helyzetben a személy az, aki ismét kiszolgáltatottá vált a beleszólás lehetősége nélkül. Hiszen a személyes adatvédelem ezzel csak üres szólammá vált. Mert a bank mostantól mindenkiről kiad minden adatot, a hatóság pedig mindenkit felügyel(het), és nem csupán azokat tartja szem előtt, akikről felmerül az adócsalás, pénzmosás meg egyéb bűncselekmény gyanúja.

Az adat és ezzel a személy kiszolgáltatása általánossá vált. Az elektronikus, a digitalizált pénzügyi műveletek előnyeit senki nem vitatja, és ezek nemcsak a kényelemben lelhetők fel, hanem a biztonságban is. Az átláthatóság eltúlzása azonban nem biztos, hogy a jó irányt jelenti. Főleg, ha a bankszámláinkat felügyelő hatóságok működésében nem lehet teljes bizalmunk. És újabban a Pénzügyi Felügyelet (ASF) háza táján jeleztek lehetséges szabálytalanságokat (adathamisítás, az ellenőrzött társaságok javára hozott döntések, stb.), amelyek a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság figyelmét is felkeltették.

Titkunk tehát már nem lehet, ezért abba sem reménykedjünk, hogy a pénzünk netán a matracban vagy bugyellárisban nagyobb biztonságban lesz.

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Oltásbizottság: több mint 300 ezren ...
A miniszterelnöknek is beadták a ...
Komoly műszaki gondok a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ