Bízzunk az elkövetkező időben és tudjuk szeretni egymást
Borítókép: Ferencz Antalt Gyergyócsomafalva polgármestere és a Szent István Keresztjének Őrei is elkísérték a beiktatásra – a szerző felvétele
Ferencz Antal személyére sokan emlékezhetnek a kincses városban, hiszen itt kezdte el papi szolgálatát: öt éven át (1988–1993) volt a Szent Mihály plébánia segédlelkésze. Jegenyei származású, Egeresen született 1962. március 31-én. A középiskolát a kolozsvári 11-es líceumban és a gyulafehárvári kántoriskolában, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, a Hittudományi Főiskolán végezte. Jakab Antal megyéspüspök szentelte pappá 33 éve, 1988. július 19-én. Az említett kolozsvári szolgálatát követően a Kolozs megyei Katonán, utána Gyergyótölgyesen plébános, 1998-tól pedig 23 esztendőn keresztül – mostanáig – a Hargita megyei Gyergyócsomafalva jelentős egyházközségének volt plébánosa. Ottani híveinek egy csoportja, élén Márton László Szilárd polgármesterrel és Szilágyi Vilmos egyházközségi gondnokkal fáradtságot nem ismerve elkísérte őt Kolozsvárra. „Adja Isten, hogy maradjon meg e két egyházközség között a jó, gyümölcsöző kapcsolat” – kívánta az új plébános.
A szentmise kezdetén a gyergyócsomafalvi születésű Baróti Tibor diakónus – aki Ferencz Antalt tartja példaképének, hivatása egyik megerősítőjének – felolvasta a főpásztor kinevezési okiratát, Ferencz Antal pedig megköszönte valamennyi eddigi főpásztora bizalmát.
A plébános közvetlen szavakkal mutatkozott be a templomot megtöltő kolozsvári híveknek, kiemelve: amikor búcsúzunk, rendszerint előrelépünk, hiszen a hitét adó ember előre néz. A múlt tapasztalat, a jövő tervezés. Bízzunk az elkövetkező időben és tudjuk szeretni egymást. Többek között hangsúlyozta, hogy a mindennapi élethez bátorság, hit és remény kell, hogy megmaradhassunk igaz embernek és egymás szemébe tudjunk nézni. Ne legyünk aluszékony hívek ebben a nyakatekert világban, ne feledjük: minden kegyelem és igazi otthonunk embertársaink szívében van. Mit hoz a jövő? Bízzuk elsősorban a Jóistenre, hogy lelkileg összekovácsolt közösség legyünk, s együtt vigyük tovább az egyházközség dolgait – mondta.
A szentpéteri egyházközség nevében az új plébánost Bíró Ernő egyháztanácsos köszöntötte Márton Áront is idézve, majd hétgyermekes családjának egyik kislánya az örömünnep virágcsokrát adta át (a szerző felvétele)
Az esemény fényét emelte a Szent István Keresztjének Őrei csomafalvi társulat tagjainak jelenléte, díszes öltözetben; ők családos férfiak, akik – akárcsak a Máriás lányok – besegítenek az ottani egyházközség életébe, követendő példát mutatva. Kiemelkedő volt ugyanakkor a Muresán Mária kántor vezette egyházzenei szolgálat.
Idén 120 éve annak, hogy Mailáth Gusztáv Károly püspök 1901. június 17-én kelt leiratában önálló plébániává nyilvánította a 12-13. századból létező, majd a tatárjárásnak áldozatul esett, a középkorban újra benépesült Kolozsvár-szentpéteri lelkészséget. A jelenlegi istenháza 1844–1848. között épült fel a Szent Erzsébet Királyi Kórház költségén, benne a 20. század fordulójáig a minoriták végezték a lelkipásztori szolgálatot.
A Magyar/1989. December 21 utcai plébániaépület ajtaján most ez olvasható: „Bármilyen ügyben kérem hívni telefonon”, alatta pedig a plébános mobilszáma. Meggyőződésem szerint már ez is jelzésértékű: a szolgáló, segítő tisztelet és szeretet bizonyítéka.
