Beethoven emlékének adóztunk

Beethoven emlékének adóztunk
Ludwig van Beethoven (1770–1827) klasszikus zeneszerző születésének 250. évfordulója megünneplésére világszerte több zenekar és kamaraegyüttes készült. A zenei intézmények – így például a kolozsvári filharmónia is – egész hangversenysorozat lebonyolítását hirdették meg. Aztán közbejött a járvány, és a gyönyörű, nagyszabású tervek kártyavárként omlottak össze.

Épp ezért örvendetes, hogy a KlausenMusik nyári hangversenysorozat keretében a marosvásárhelyi Tiberius vonósnégyes – Molnár Tibor, I. hegedű, Lokodi Károly, II. hegedű, Molnár József, brácsa és Zágoni Előd, cselló – két Beethoven-művet adott elő a Szent Mihály plébánia belső udvarán a július 31-i koncert során.

Mind az A-dúr op. 18. nr. 5., mind  az f-moll op.95 nr.11 kvartett ismert és kedvelt mű. A zeneértő közönség számára mindig öröm, ha ezeket az alkotásokat hallgatja, és minden bizonnyal a kamarazene-együttesek is szívesen tűzik műsorukra.

Az 1799-ben komponált A-dúr vonósnégyes mind a négy hangszeres számára elegendő lehetőséget ad előadói kvalitásaik kibontakozására. Ennek tulajdoníthatóan a hangversenykalauzok szerint ez a mű a koncert-vonósnégyes diadalmas példájának tekinthető. Az f-moll vonósnégyest maga Beethoven illette a „serioso” jelzővel. Ez annak tudható be, hogy 1810-ben, amikor Beethoven ezt a vonósnégyest komponálta, a zeneszerzőt mélyen érintette az akkori politikai helyzet és személyes gondjai. A mű ezek művészi megformálásáról tanúskodik. 

A Tiberius vonósnégyes nem először lép fel Kolozsváron, a Kostyák Előd gordonkaművész által néhány évvel ezelőtt szervezett DeCameron kamarazene-koncertsorozatok alkalmával többször is meghallgathattuk őket. A marosvásárhelyi filharmónia hivatalos vonósnégyesének tagjai is már negyedszázados együttmuzsikálásra tekinthetnek vissza. Ez idő alatt számos koncerten léptek fel, és elegendő tapasztalatot szereztek ahhoz, hogy a Beethoven-vonósnégyesek interpretálása ne okozzon számukra megoldhatatlan akadályt. Az együttes szép összjátékán érződött, hogy már „félszavakból is értik egymást”. Ízléses és hiteles Beethoven-interpretációt hallottunk, amelyet más zeneértő közönség is értékelne.

Ne feledjük: Beethoven-évben vagyunk, a járvány elhúzódása miatt pedig az élő koncertek megtartása továbbra is kérdéses. Legalább kamarazene-koncertekkel adózzunk a nagy klasszikus emlékének. Reménykedjünk, hogy a Beethoven-emlékév során minél több, a péntekihez hasonló kellemes élményben lesz részünk.

(Borítókép: A Tiberius vonósnégyes tagjai megköszönök a tapsot. Fotó: Török Csaba)