„Múlt és jelen, hagyomány és hagyományteremtő szándék, egyetemes és helyi értékek, szimbólumok ötvöződtek a ballagók kivonulásában, a hídon való átvonulásában és a jelenlegi ünnepben”- köszöntötte Erdei-Lukács Ibolya és Szasz Mihaela tanárnők a ballagókat.
Az 53 diák hagyományosan népviseletbe öltözve búcsúzott a középiskolától. Az A osztály széki, a B osztály mezőségi viseletet öltött magára, mindannyian széki motívumokkal kivarrt ballagó tarisznyába vitték magukkal társaik, tanáraik, szüleik jókívánságait, gondolatait.
Elsőként Kulcsár Melinda Ilona igazgatónő üdvözölte az egybegyűlteket. „Hogy mennyire tudtuk elültetni a pontos munka iránti igényességet, az együttműködésre való rugalmasságot, ezután fog kiderülni” - mondta. Megköszöntötte kollégáinak az elmúlt négy év munkáját, a szülőknek pedig gratulált felnőtt gyerekeik sikeréhez. A ballagókat arra bíztatta, hogy legyenek bátrak, magabiztosak és küzdjenek céljaik megvalósításáért. Széchenyi gondolataival engedte útra a diákokat: „Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk."
Balla Ferenc, az RMDSZ megyei tanácsosa is szólt a ballagókhoz. „A körülmények ellenére a most ballagók is ugyanolyan bátor és ügyes fiatalok, mint az előző évek végzősei. Ők is, akárcsak mi is annak idején, kitoltuk a határokat és megkérdőjeleztük a felnőttek kijelentéseit.” Tudást, türelmet, közösséghez való tartozást és bölcs döntéseket kívánt nekik. Arra bíztatta a fiatalokat, hogy használják az itt szerzett tudást és büszkén vallják bárhol a világon, hogy itt végeztek.
Balázs-Bécsi Enikő, a Téka Alapítvány gazdasági elnöke többek közt elmondta: „Manapság, amikor minden meghatározza az egyéni érdeket, fontos lesz visszatérni oda, ahol mindenkinek íratlan, de a közösségi tudatban jól rögzített kötelezettségei vannak, és nemcsak az egyéni érdekek diktálnak. Így számíthat a közösség oltalmára és segítségére mindenki. Nem azért teszek valamit, hogy a jelenlegi pillanatban, vagy rövidtávon csak nekem legyen kifizetődő, hanem azért kell így tennem, mert ez egy olyan közösség javát szolgálja hosszú távon, melynek része vagyok. Próbáljatok meg így élni…” – hívta fel a figyelmet.
A két XI. osztály Székely Melinda és Tasnádi Norbert osztályfőnökök vezetésével búcsúztatták a ballagókat.
A XI. osztályosok a tizenkét vesszőparipa példázatát hozták fel. A tizenkét értéket lufira felírva levegőbe röpítették, hogy mindenkié lehessen majd. Cseh Katalin Monológ című verse után Ferenczi Tímea szólt a ballagtatók nevében. Bátorságot kívánt nekik, egyéniségük megőrzését, majd a barátságok megtartásának fontosságáról is beszélt. „Már ezek az évek se voltak a legkönnyebbek, de megtanultatok alkalmazkodni. Ezután is bölcsen döntsetek” – mondta.
A XII. osztályok ünnepi műsora következett. Pávai Jenő a XII. A osztály nevelője a világ változásairól beszélt, mely a meglevő normákat megváltoztatja. Az akarat és szabadság fogalmait járta körbe azt hangsúlyozva, hogy a család a legfontosabb érték maradt a változó világban is.
A ballagók nevében Felszegi Kincső beszélt: „Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy hálásak vagyunk azért, hogy megtanultuk a dolgokat más szemszögből is figyelni. Hálásak vagyunk azért, hogy ez az iskola összehozta a különböző településekről érkező diákokat, és így megismerhettük az egymásban rejlő értékes személyiséget. Hálásak vagyunk azért is, hogy ezt a csodát megtapasztalhattuk. Sose lesz olyan közösség, ahol mindenki egyetért mindenkivel, de mindig volt valami, ami nem engedte, hogy teljesen szétszakadjunk egymástól… Azok válnak nyertesekké, akik ezt a valamit megtalálták, és értékelni tudják. Mi nyertesek vagyunk, hiszen a mai nap eseményei számunkra éppen olyan varázslatosak, mint az a rengeteg online óra, az a hosszú hibrid időszak, vagy a kissé ijesztő sztrájkhelyzet. Nekünk mindenikből jutott, de egyszer sem engedtük, hogy vesztesesekké váljunk. Azt hiszem, mi megpróbáltunk történelmet írni! Találkozunk 2033-ban!” – hangzott el.
Különös színfoltot jelentett a zeneszámok és szavalatok közt a Bagó Banda előadása, amelynek tagjai nagyrészt végzősök. Felcsendült az iskolakórus búcsúja is, a kórust Kis Juhász Vilmos zenetanár irányítja.
Zárásként a kulcsátadás mozzanata emlékeztette a ballagtatókat, hogy immár ők a szeniorok. Végezetül a ballagó diákok átvonultak a helyi református templomba.
Tanulmányi eredményeket nem díjaztak a sztrájk miatt, viszont az iskola hagyományos díjait kiosztották.
A legrangosabb díj a Kemény Zsigmond-díj, amelyet a Kemény család adományozott, és amely a legjobb végzős diákot illeti. A négy év tanulmányi átlaga alapján ebben az évben a díjat Felszegi Kincső kapta.
A megyei RMDSZ díját Iszlai Szilárd és Szabó Krisztián kapta, az RMPSZ-ét pedig Szabó Krisztián.
