Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély júniusi számában.
Sokszor felkerestük ezt a szép és hangulatos völgyet, amely megőrizte eredeti természetességét és vadságát. A völgynek külön varázslatosságot kölcsönző vízeséstől az elszórt tanyák, romantikus tisztások és pázsitos erdők között eljutunk a kilátópontokra. Tavaly a járvány miatt elmaradt a kirándulás, az idén május 29-re terveztük ezt az utat. Sajnos az időjárás előrejelzések nem voltak túl derűsek, esőt jeleztek a hétvégére, talán ezért voltunk kevesebben, mint máskor. Összesen tízen jelentünk meg reggel a vonatállomáson. Ám végül az idő szépnek indult és ilyen is maradt végig a kiránduláson.
Kis gondunk akadt induláskor a 7 óra 15 perces vonattal. Végül a jegyvásárláskor tisztáztuk, hogy ezen a szombaton reggel jár a vonat, de a délutáni, amivel hazafelé jönnénk, szünetel. Átnéztük a menetrendet, átgondoltuk a gyalogútvonalat, végül úgy döntöttünk, hogy lerövidítjük a pihenőket a túrán és jövünk egy korábbi vonattal, így 15 óra 30 percre kellett visszaérnünk Barátkán az állomásra és mellette az útvonalat is le tudjuk járni.
Reggel Barátkára pár perccel 9 óra után érkezünk meg. Elindulunk a Sebes-Körös partján Remetelórév (Lorău) felé, átkelünk a Sebes-Körös hídján, ott kezdődik a piros kör jelzés, amit a túránkon követni fogunk. Balra elhagyjuk az aszfaltozott utat és földúton követjük az Ökrök-völgyét. Elhaladunk néhány falusi ház előtt, majd egy sziklatömb mellett a völgy összeszűkül. Itt elérjük az Ökrök-patakot, amely pár méterrel lejjebb a Sebes-Körösbe ömlik. A völgy nemsokára kiszélesedik, a patak kanyarog a völgyben, átmegyünk egy kis hídon, nagyobb tisztásra érünk. A pataknak most a jobb partján vagyunk. Itt máskor sátorozókat találunk, most üres a tisztás, a hűvös májusi éjszakák még nem kedveznek a sátorozásnak. Felettünk látszik a völgy fölé magasodó fehér mészkőszikla, az egyik kilátópont, a Belvedere Piatra Boiului, amelyet a túra vége felé érinteni fogunk. A völgyben a nagyváradi EKE-sek csoportjával találkozunk, akik szintén a vízeséshez és a kilátókhoz igyekeznek. Az út fokozatosan emelkedik, egy tisztáson egyforma kis faházikókat pillantunk meg, feljebb forrást is látunk. Az úton haladunk 30-40 perce a völgy elejétől, amikor eljutunk három irányjelző tábláig. Az egyik a vízeséshez mutatja az irányt, a másik a kilátóhoz, a harmadik vissza Remetelórévre. A vízesés kb. 300 m-re van az úttól, eljuthatunk 15-20 perc alatt, letérve az útról, a patakmeder szélén, a patak folyását követve, vagy a patakon átkelve a dupla piros körrel jelzett ösvényen. A patak vízhozama a májusi esőktől sokkal nagyobb, mint máskor, ez megnehezíti a dolgunkat. A második lehetőséget választjuk, a dupla piros körrel jelzett ösvényt. Átkelünk a patakon, annak a jobb partján haladunk, eleinte emelkedik az ösvény, kicsit eltávolodik a vízfolyástól, majd visszaereszkedik hozzá. Így jutunk el a vízeséshez, de előtte még kétszer átkelünk a patakon. Van, akinek sikerül száraz lábbal átjutni, van, aki belép a vízbe, de sebaj, mire felérünk majd a kilátókhoz, megszárad a cipő is. A vízesés látványa bőségesen kárpótol a patakátkelések nehézségeiért. Nemcsak a patak vize nagy, hanem maga a vízesés is, talán sohasem láttuk ilyen bővizűnek. A vízesésből itt két lépcsőt látunk, egy nagyobb, 7 m magas esést és előtte egy kisebbet, mindkettő előtt a lezúduló víz alkotta tavacskák is a szokottnál nagyobbak. A nagy vízesés mögött még öt apróbb is sorakozik, de azok sajnos lentről nem láthatók és a meredek, sziklás oldalfalakon a megközelítésük nehéz.
Az Ökrök vízesés két nagyobb lépcsője FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
Vissza az útig ugyanazt a dupla piros kör jelzést követjük, a félórás kitérő után visszaérünk a piros kör jelzéshez. Az út most már elkanyarodik a patak völgyétől és meredekebben emelkedik. Jó fél óra mászás után balra fordul, mi pedig megyünk tovább egyenesen, fel a völgyön, követjük a jelzést, kiérünk egy tisztásra, ahol hirtelen jobbra térünk egy kis ház mellett, és egy szekérutat követünk felfelé, egészen a Barátka–Körösponor útig. Itt jobbra térve az utat követjük, egy tanya, Poiana Bratca házai között haladunk még 1 km-t. A tanya után az útról jobbra térünk és az erdő szélén haladunk tovább. Az erdőszél melletti füves területet fenyőcsemetékkel ültették be pár évvel ezelőtt, ezek most már elég nagyra nőttek, így nehezebb megtalálni az ösvényt. Az erdő szélén 800 méter után letérőhöz érünk. Itt le lehet menni 15 perc alatt egy kis barlanghoz, de azt most kihagyjuk, folytatjuk utunkat az erdő szélén. Pár perc után elérjük az Ökrök-völgyi kilátót (Belvedere Piatra Boiului). A sziklákról óvatosan tekintünk le a mélybe, nagyszerű kilátás nyílik alattunk az Ökrök-völgyére és távolabb a Sebes-Körös völgyének Vársonkolyos előtti szakaszára.
A kilátóról visszatérünk az útra, ami enyhén ereszkedik, hogy a végén 100 métert másszon felfelé egy dombtetőre. Páfrányok és lucfenyő csemeték mellett jutunk fel az újabb kilátóhelyig, a Țipleu-csúcsig. Élvezzük a gyönyörű panorámát, a langyos májusi napsugarakat és az erdők üdezöldjét. A tetőn jelzőoszlopot találunk és irányjelző táblákat: Remetelórév 15 perc, Barátka 1 óra 15 perc. Innen a jelzés meredeken ereszkedik lefelé a füves oldalon, majd eléri az erdőt, keresztez egy szekérutat, majd meredek sziklás oldalon ér le a völgybe, a Remetelórév szélén álló házakhoz, ahonnan indultunk az Ökrök-völgyi körútra, ide visszaérkezve bezárnánk a kört. A Țipleu-tetőről nem követjük tovább a jelzést, rövidebb és könnyebb megoldást választunk. Visszamegyünk a dombról az ösvényen, majd jobbra fordulunk, ahol szekérút vezet Barátkára, eleinte fák közt, majd a legelő szélén, végül házak között jutunk a Sebes-Körös partjára, onnan pedig a barátkai vonatállomásra. Még marad annyi időnk a vonat indulásáig, hogy elfogyasszunk egy-egy kávét, üdítőt a közeli teraszon. Megérkezik a vonatunk, felszállunk, kevés az utas, könnyen találunk ülőhelyet. Közben beborul az ég, a Vigyázó irányában sötét felhők tornyosulnak. Mikor elérjük Csucsát, már esik is az eső, mi meg a kattogó vonatkerekek andalító ritmusában közeledünk hazafelé a mai szép nap emlékeivel.
(Borítókép: A csapat a Țipleu tetőn FOTÓ: PÁL GYÖNGYI)
