Az EU-birodalom felemelkedése, és …?

Az EU-birodalom felemelkedése, és …?
Az Európai Uniót is elérte a birodalmak sorsa: a diadalmas expanzió egy darabig sikeres folyamat, aztán egy ponton túl önmaga ellen fordul, saját vesztét okozza – vélekedett Balázs Péter volt EU-biztos, a Bajnai-kormány külügyminisztere a Minerva házban pénteken tartott előadásán. A válaszúthoz jutott, több sebből vérző unió helyzetével a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) professzora részletesen is foglakozik frissen megjelent kötetében. Hogyan tovább, Európa? – erre a kérdésre keresi a választ az uniós viszonyokat belülről jól ismerő diplomata.

Birodalom-e egyáltalán az immár 28 tagországot számláló szervezet? Vagy afféle „fordított birodalom”? Az impériumok a területszerzéssel, más népek leigázásával teljesedtek ki, itt viszont a „más népek” azok, akik az unió ajtaján dörömbölnek, befogadtatást követelve. Hiányoznak ugyanakkor olyan alapvető birodalmi jegyek, mint a közös külpolitikai érdekek képviselete, a közös katonai védelem és a közös pénznem. A birodalmakat elsősorban ez a három tényező határozza meg, az unióban pedig épp erről a háromról nem hajlandók a tagországok lemondani – állapította meg Balázs Péter. A könyvében is megfogalmazott álláspontja szerint a „győzedelmes, majd önromboló expanzió ennek ellenére is be volt kódolva az EU fejlődésébe”. Az eredetileg hattagú elit klubnak számító szervezet terjeszkedési stratégiájáról kiderült, hogy nem lehet egyszerre sikeres a „mélyítés”, „szélesítés” és „bővítés” terén, ezt a hármas feladatot lehetetlen egyszerre teljesíteni.

Az újabb és újabb bővítések a remélt előnyök mellett hátrányokat is jelentett, a szervezet egyre nehézkesebbé vált, folyamatosan gyengül a kohézió. A kezdeti illúzió szertefoszlott – mind az unió, mind a felvételükért „könyörgő” államok részéről. Balázs Péter szerint az uniós integráció mellett elkötelezett országok lelkesedése láttán Brüsszel joggal hihette azt, hogy van elég akarat a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére. Ugyanakkor az unióba bekerülő európai államoknak, különösen Közép- és Kelet-Európa országainak azzal kellett szembesülniük, hogy az uniós tagság nem hozta el azt a jólétet, amelyben reménykedtek. Vannak olyan országok, amelyek megtalálták számításukat, de vannak olyanok is, amelyekről úgy tűnik, visszafordulnak az európai integráció útján – példának Lengyelországot és Magyarországot emlegetette a professzor. Ezeknek – véleménye szerint - kényelmetlenné vált az uniós projekt, ez viszont arról a modernizációs hozadékról való lemondást is jelentheti, ami az integrációval jár. 

Kérdésre, hogy tart-e egy „magyar brexittől”, Balázs Péter úgy fogalmazott: számára elképzelhetetlen, hogy Magyarország kilépjen az unióból, a szervezet egy hiányos puzzle-ként hatna Magyarország nélkül. Bár a britek kilépésével van precedens, „minta” az EU-tagságról való lemondásra, Nagy Britannia sajátos helyzetben van – elsősorban elszigeteltsége miatt. Hozzá képest a kontinens államai közt sokkal szövevényesebb-elválaszthatatlanabb viszonyrendszer alakult ki, elég csak arra gondolni, hogy a középkor óta - kevés kivétellel - Európában egyetlen államhatár sem maradt a helyén. 

A kezdeti megbékélési, biztonságpolitikai projektből jóléti projekt lett. Az unió sok nemzetet összebékített, vagy legalábbis mérsékelte a konfliktusokat, példaként a sikertörténetnek számító német-francia történelmi megbékélést említette. Persze naivitás azt gondolni, hogy ennek mintájára minden évszázados viszály automatikusan megoldódik, mondta. „A bűnöket nem lehet hosszú ideig a szőnyeg alá söpörni, meg kell vallani őket, csak akkor nyerünk feloldozást” – fogalmazott Balázs Péter, aki elsősorban ebben látja a nemzetek közti valós megbékélés alapját.

A britek kiválása az unióból, az amerikai választások jelentette fordulat – Donald Trump a hagyományos normák vitatásával tovább gyengíti a nyugati világot – új kihívások elé állította az EU-t. Az orosz expanziós politika, a terrorizmus, menekült-hullám hatására „egyre idegesebbek vagyunk”. Nőtt a fenyegetettség, a Trump-vezetés alatt a NATO sem jelent többé akkora biztonságot, ezért most elsődleges a biztonság, ezért prioritás, hogy a pénzt ne a perifériákra, hanem az iparilag fejlett országok jelentette centrum erősítésére fordítsák.

És hát hogyan tovább, Európa? A Brüsszelben nemrég bemutatott Fehér Könyv öt forgatókönyvet tartalmaz az EU jövőjére vonatkozóan, minden jel arra vall, hogy egy hatodik (a 3-as és 4-es kombinációja) fog érvényesülni, ez pedig lényegében egy többsebességű Európáról szól. Hogy melyik tagállam milyen sebességre kapcsol, az elsősorban rajta múlik, mint ahogy annak eldöntése is, hogy elhagyja-e a vonatot, vagy sem – persze kérdés, hogy lesz-e még következő vonat.