Az egyházzene szeretete nemcsak hobbi, hanem isteni terv

Megjelent a Szabadság napilap mellékletében, a Református Híradó karácsonyi számában.

Sógor (szül. Kürti) Csilla a Báthory István Elméleti Líceumban érettségizett matematika–fizika osztályban, majd 1996-ban elvégezte a vegyész szakot, ahova nagyon nehéz volt bejutni: nyolcszoros volt a túljelentkezés. Ugyanabban az évben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ösztöndíjával Debrecenbe került, Posta József tanár úr műszeres analitikai kémiai kutatócsoportjába. Az OTDK-n kiemelt első helyezést és különdíjat is kapott. Ott kezdte el a doktori kutatásokat. 1998-tól a BBTE Kémia Karának gyakornoka, majd tanársegéde, 2001–2003 között az MTA Bolyai János-ösztöndíjasa. 2006-ban védte meg doktori dolgozatát, már két gyermek édesanyjaként. Az évek során felsőfokú (alapfokú és mesteri) zenei oklevelet is szerzett.

A komolyzene gyerekkora óta kíséri: nyolc évig járt az Augustin Bena Zeneiskolába. Nagyon szerette a kamarazenét, tanárai fel is figyeltek erre: sokszor kísért hegedűst, csellóst, fuvolistát iskolai koncerteken. Vicces helyzet volt, amikor egy alkalommal sokkal többet dicsérték őt, mint a hegedűs szólistát. – A színpadra kiérve izgalmában egyből játszani kezdett. Nem vette észre, hogy még le sem ültem a zongorához. Néhány hangot kihagyva kezdtem kísérni, nem estem pánikba, őt sem zavartam össze. Fel is merült bennem a gondolat, hogy zenelíceumba felvételizzek, de nem volt elég komoly az elhatározás. Akkoriban a zenei pályánál sokkal biztosabbnak tűnt reál tagozaton továbbtanulni. Hetedikben nagyon megszerettem a kémiát, amikor vakációban lehetőség volt kísérletezni az iskolában.

– Megdőlni látszik az elmélet, miszerint ha nem végzel zenelíceumot, behozhatatlan hátránnyal indulsz a komolyzenei, előadói pályán. Hogyan sikerült – ha volt egyáltalán hátrányod – behozni?

– Mindenképp előny, ha valaki gyerekkorában kezd zenélni. Bizonyos zenei képességek gyerekkorban alakulnak ki, ezt több kutatás bizonyítja. A rengeteg készség, amit zenélés közben használunk, más agyi területek fejlődését is segíti. Hátrányom talán az, hogy nehezen szakadok el a kottától, nem tudok improvizálni és a zenei diktálás is nehezebben ment az egyetemen, mint annak, aki gyerekkorában ezt komolyan tanulta és gyakorolta. Gyerekeinket zenelíceumba írattuk. Fontosnak tartottuk, hogy a zenetanulás iskolaidőben történjen, így maradt idő sportolásra is. A mindennapi zenélés fejleszti a kreativitást, a logikus gondolkodást, kitartó munkára tanít. A zongoradarabot nem lehet vizsga előtti éjszaka megtanulni, de még az sem elég, ha vizsga előtti héten fogunk neki.

Hetedikben nagyon megszerettem a kémiát, amikor vakációban lehetőség volt kísérletezni az iskolában

Elérhetetlen vágyálomnak tűnt a zsoltárelőjáték

– Zongorázni „akárki” megtanulhat magánúton, esetleg nem emelkedik amatőr színvonalon túl, de orgonáláshoz nem elég a magánóra. Tévedek?

– Akármikor el lehet kezdeni hangszeren játszani, a kitartó munkától függ, milyen szintre jutunk. A zeneakadémián kezdtem orgonálni Erich Türknél. Sokat tanultam Windhager Geréd Erzsébettől is, miatta iratkoztam a BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának mesterképzőjébe. Nagy tudású, világot járt művész, s bár gyerekkori barátnőm, szigorú tanárom volt. Öt évet jártam a zeneakadémián zenepedagógia szakra és orgona mellékszakra. Gyereknevelési szabadságon voltam, amikor nekikezdtem, naponta gyakoroltam, többnyire éjjel 11, illetve hajnali 1 és fél 2 között.

– Hogyan lehet ötvözni az egyetemi oktatói pályát a kántori teendőkkel?

– Egyik hétközben történik, a másik hétvégén vagy ünnepnapokon. Szellemileg hol egyik, hol másik kerül előtérbe, mindkettő feltölt (és igénybe is vesz). „Csak” a szabadság sínyli ezt meg, de egyelőre arra is sikerül pici időt szakítani. Az egyetemen kémiaoktatás-módszertant tanítok, igyekszem képezni magam, fejlődni. Talán a zenélés miatt, úgy érzem, tele vagyok ötletekkel és próbálom ezeket meg is valósítani.

Meglepett, amikor 2014-ben Székely József lelkipásztor megkeresett, hogy szeretnének meghívni kántornak (próbaidőre). Akkor világosodott meg számomra, hogy zenei tanulmányaim, az egyházzene szeretete nemcsak hobbi volt, hanem isteni terv. Debrecenben már első pillanattól sok egyházzenei eseményen vettem részt Tóth Anikó orgonaművész barátnőm révén. Minden szabadidőmet a zene töltötte ki. Énekeltem Karasszon Dezső Schola Calviniana graduálegyüttesében, zenés áhítatokra jártam, részt vettem egyházzenészek tudományos és zenei rendezvényein, előjáték-gyűjteményeket, kottákat vásároltam, gyűjtöttem. Megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék istentiszteleten orgonálni, a gyülekezeti énekek előtt szép előjátékokat játszani úgy, ahogy orgonaművész kántoroktól hallottam, de ez inkább tűnt utópisztikusnak, mint valóságszerűnek.

Zene és matematika

– A mindennapos gyakorlás általában elriasztja a fiatalokat a hangszertanulástól, mert valljuk be: sok lemondással jár.

– Időbe telik, amíg a gyermek magától kezd gyakorolni, és élvezi is, amit csinál. Sok a vita, veszekedés, mert jobb lenne játszani, de megéri rááldozni azt a néhány (néha öt-hat) évet. Bence fiunk kilencediktől reál szakra váltott, mert abban sokkal nagyobb sikereket ért el. Most másodéves matematika szakos a BBTE-n. Emellett versenyszinten bridzsezik, tagja a magyarországi ifjúsági válogatottnak. Samu negyedéves orgonista a zeneakadémián, Szucságban kántor. Dénes tizedikes, zongora főszakos, szereti a jazzt, ügyesen improvizál, kántori szolgálatot is vállal, sokszor segít.

A családban a zenei és a reálos vonal is öröklődik

– Gyerekeid is örökölték a zene és a reál tudományok iránti érdeklődést. Őket hogyan vetted rá a hangszertanulásra?

– A fiúkat zenelíceumba írattuk, zongora szakra. Amikor Lilla lett iskoláskorú, Bence már a Báthoryba járt. Kérdésünkre Lilla azt válaszolta: ugyanazt az esélyt szeretné, mint a fiúk. Így lett ő is zeneiskolás. Azt, hogy tehetséges matekesek, nagynéném, Kürthy Katalin nyugalmazott matematikatanár vette észre. Ő foglalkozott a fiúkkal egészen kicsi koruk óta.

– Az augusztusi Magyar Egyházzenei Fórum kerekasztal-beszélgetésén azt mondtad: „a kántor legfontosabb feladata a gyülekezet bevonása az éneklésbe. Nagy szükség van a gyülekezetek által énekelhető kórusművekre. Legyen kórusa a gyülekezetnek. Legyenek kórustagok az orgona körül.” Mennyire tudod ezt megvalósítani a kétágú templom gyülekezetében?

– Sok mindent sikerül megvalósítani Adorjáni Katalin kántor munkatársammal. Ügyes a kórusunk (most ünnepeltük a 75. születésnapját), változatos a repertoárunk, sok gyülekezetiének-feldolgozást tanulunk. Erdélyben először mi énekeltük református gyülekezeti kórussal az Eperjesi Graduálból a János Passiót, Gárdonyi Zoltán Sareptai özvegy és A tékozló fiú kisoratóriumát. A kórustagok szívesen szolgálnak istentiszteleten, ilyenkor a gyülekezeti énekeket váltakozva énekeljük a kórussal, gyülekezettel, konfirmandusokkal. Nagyon jó a munkatársi közösség a Kétágúban. Bármilyen ötletet a lelkészekkel meg lehet beszélni és jól előkészítve, a főgondnokkal, presbiterekkel egyeztetve meg is lehet valósítani. Ilyen volt többek között az Énekelt Reformáció énekeskönyv-maraton, amit kétszer rendeztünk meg a templomban az énekeskönyv 20. és 25. évfordulóján.

Vannak vidékek, ahol azt mondják, hogy az éneklés a kántor dolga, holott a nevében is benne van, gyülekezeti ének, vagyis a gyülekezet közös énekelt imádsága, nem szólóének. Bátorítani szeretnék mindenkit, hogy énekeljen, vagy olvassa az ének szövegét és dúdolja, vegyen részt benne, mert az istentiszteleti közös éneklésnek hatalmas ereje van. Ebben nagy szerepük van kórustagjainknak és a jó hangú gyülekezeti tagoknak.

Nagyon nagycsaládos karácsony

– Hogyan zajlik nálatok, nagy családban az advent és maga a karácsony?

– Ünnepkor sok a szolgálat, így kevés idő jut az itthoni előkészületekre. Nincs nagy főzés, sütés. Az egyetemi teendők épphogy lecsengnek ünnep előtt, máris következik az egyházi tevékenység. A család minden tagja aktívan részt vesz – ha nincs más szolgálat – a szentesti ünnepélyen. Karácsony harmadnapját igyekszünk a nagy Sógor családdal ünnepelni, férjem testvéreivel, házastársaikkal és gyermekeikkel együtt harmincnál többen. Édesanyámmal és nagynénémmel, akik Kolozsváron élnek, gyakrabban találkozunk. Húgomék három gyerekükkel ritkán jönnek haza Hollandiából, őket interneten keresztül köszöntjük.

– Születésnapodra közös családi főzésen vettetek részt egy profi szakács szép konyhájában. Nálad a főzés hobbi, szenvedély?

– Szeretek főzni, mindig van itthon ebéd, ritkán fordul elő, hogy nem én készítem. Árpád sokat segít az előkészítésben. Nem vagyok nagy szakács, nincs idő nagy bevásárlásokra, ínyencségek alkotására. Gondolom, hogy finomat szoktam főzni, mert általában elfogy. A szülinapi családi főzés Árpád ötlete volt, ajándék. Élmény, különleges és emlékezetes.

Lélekhez szólni az istentiszteleten

– Gyakori, hogy a református lelkész felesége kántor az egyházközségben. Esetedben mennyire játszott közre az, hogy a férjed református lelkész?

– Negyedéves egyetemistaként összeházasodtunk Árpáddal, akivel osztálytársak voltunk. Esküvőnk előtt konfirmáltam. Katolikusnak kereszteltek, katolikus templomba jártam (bérmálkoztam is), édesapát kísértük el ünnepkor a Kakasos templomba. A református énekeket és liturgiát a teológián ismertem meg, oda jártam istentiszteletre Árpáddal. Számomra teljesen elfogadható és természetes elvárás volt az áttérés, ezt Árpáddal az udvarlás első percében megbeszéltük. Nem tudtuk, mi lesz egyetem után. Megegyeztünk, hogy követem őt, ott keresek majd munkát, ahol ő lelkész lesz. Ifjúsági lelkésznek választották, így Kolozsváron maradtunk, én egy évre Debrecenbe mentem, majd amikor Árpád kinevezését meghosszabbították, belekezdtem a doktoriba, és megpályáztam a kémia karon meghirdetett gyakornoki állást. Előre semmit sem tudhattunk, nem láttuk, hogy fog alakulni az életünk. Én mindig úgy imádkoztam, hogy „Legyen meg a Te akaratod, adjál erőt és ötletet, hogy helyt tudjunk állni”. A doktori kutatás szépen alakult, maradhattunk Kolozsváron, megszületett Samu fiunk. Akkor a doktori kicsit háttérbe szorult, de amint egyéves lett, folytattam a kutatást.

Ha itthon voltam, sokszor kántorizáltam a teológián vagy helyettesítettem azt, aki megkért. 2002-ben letettem a kántorvizsgát Sógor Magda kántor biztatására. Kovács László Attila evangélikus teológiai tanár és orgonaművész megkérdezte, a vizsgán miért nem játszottam olyan szép előjátékokat, amilyeneket a teológián, istentiszteletek alatt szoktam. Akkor itthon nem volt ez szokás, a kántor az ének első négy ütemével intonálta az éneket. A teológián értékelték, hogy a magyarországi énekeskönyv dallamaihoz írt előjátékokat átírtam az itthoni énekekre, és úgy játszottam, ahogy ott hallottam. Az 1996-os énekeskönyvünk már sokkal több közös éneket tartalmazott, így jóval több korálelőjátékot lehetett átírás nélkül használni. Meghatározó volt számomra Kovács professzor megjegyzése. Akkor határoztam el: mindent megteszek annak érdekében, hogy ha egyszer kántor leszek, akkor az istentiszteleten elhangzó zene szép és odaillő legyen. Istentiszteleten „a gyülekezet nem »közönségként«, »hallgatóságként« van jelen, hanem együtt mozog és együtt él az istentiszteleti elemek végrehajtása közben az istentiszteletet vezető lelkipásztorral.” (Dr. Fekete Károly) Kántorként ezt az együtt mozgást szeretném elősegíteni, hogy a lelkész által kiválasztott énekekre rávezessem a gyülekezetet. Nemcsak a ritmust és a kezdőhangot kell megadnom, az énekszöveg hangulatát is elő kell készítenem, és igyekszem olyan hangszíneket választani a versszakokhoz, hogy azok alátámasszák az énekvers tartalmát. Ha dicsőítés, akkor harsányabb, ha könyörgés, befelé forduló. Emlékezetes kántori szolgálat volt az augusztusi újkenyér ünnepi. Öt ének csendült fel, az első zsoltárt bevontam a továbbiak előjátékába, próbáltam érzékeltetni az összefüggést. Sokan észrevették ezt a gyülekezetből, és azóta is van, aki istentisztelet végén szól, ha valami „üzenetet” fedez fel a zenei részben.

Amikor megtudta, hogy kántori állást vállaltam, édesapám eléggé aggódott, mert „Bach idejében kántornak lenni még jelentett valamit, de manapság...” Féltésből mondta, hiszen itt nem lehet előrelépni, mint az oktatói állásnál, és a felkészültségnek, munkának, továbbtanulásnak nincs fokozatban mérhető elismerése. Részben egyetértek aggodalmával, ha a fiamra mint fiatal szucsági kántorra gondolok. Látom, hogy ő is azt az értékrendszert követi, amit én. A kántori szolgálatra készülni számomra azt jelenti, hogy az időben megkapott énekekhez megfelelő előjátékokat keresek, istentisztelet előtti lejátszásra az első énekre való ráhangolódást segítő és az ünnephez kapcsolódó orgonadarabokat választok. Ezután gyakorolok a templomban és otthon (zongorán). Nagy öröm, ha a gyülekezeti tagok azt mondják, megérintette őket az ének, mert azt jelenti, hogy a prédikáció és az éneklés/a zene együtt a lélekhez szólt.