Alaptétel, hogy mindent amúgy sem sikerül megnézni, így a nagyközönségnek felkínált 41 alkotás közül összesen 16-ot válogattunk ki. Ugyanakkor 5-6 kérdőjeles, ezeket csak akkor nézzük meg, ha a többit már „ledaráltuk”. Itt valójában nem a mennyiségen van a hangsúly, hanem az elmélyedésen: kevesebbet, de alaposan. A film végét követően azért még elgondolkozik az ember a látottakon, megemészti, esetleg megvitatja… Igen ám, de kivel, hisz a mozi előtt vagy a szabadtéri vetítés kijáratánál most nem lehet eszmecserét folytatni, a virtuális debate pedig steril.
A terv az, hogy napi kettőt sikerül megnézni a kedvenc műfajom, a dokumentumfilmek közül.
Szeptember elején szerencsére Nagyszebenben (a filmfesztivál „szülővárosa” és otthona), a szabadtéri kiadáson már sikerült körülbelül hat produkciót megnézni, így az online változatra nem maradt olyan sok néznivaló. Egy film ára 10 lej (ha ketten nézitek meg, máris felére csökkent az egy főre jutó összeg), de bérlet is váltható az egész fesztiválra.
Korábban a Szabadságban idéztük Dumitru Budrala, az Astra Filmfesztivál alapító igazgatóját, aki azt mondta: a fesztivál szabadtéri kiadása felülmúlta minden elvárásukat, de nem volt lehetőségük, hogy minden filmet levetítsenek, hiszen a kültéri filmezésnek csak az esti órák kedveznek.
Szombaton, vasárnap és hétfőn összesen négy filmet sikerült megnézni: Menekvés a garázsba (Evadare în garaj), Egész egyszerűen művészet (Artă pur şi simplu), Oeconomia és Nem lesz többé éjszaka (There will be no more night). Egyik jobb, mint a másik: első az Oroszország kietlen bányavidékén zajló garázs-történeteket és szereplőiket helyezi (humorosan is) előtérbe, a második a fehéroroszországi független művészek iránti hatósági és lakossági viszonyulást is górcső alá helyezi, a harmadik a kapitalista pénzügyi rendszer visszásságait helyezi előtérbe, míg a negyedik az amerikai és francia vadászhelikopterek által látott világot és egy pilóta személyes tapasztalatait mutatja be nekünk.
