Arcvonások és bűnözői hajlam
Villanófény
Villanófény
Vissza

Arcvonások és bűnözői hajlam

Életünk során rengeteg olyan emberrel érintkezünk, akiket soha nem ismerünk meg közelebbről, mégis kialakulhat bennünk jó vagy rossz benyomás róluk pusztán a külsőségek alapján. Amíg egyesek szimpatikusak, mások bizalmatlanságot, félelmet kelthetnek bennünk - és reménykedünk, hogy nem futunk össze egy sötét utcában a furcsa idegennel. Napjainkban ezeknek a benyomásoknak a személyes élményen, véleményen túl más jelentősége nincs, de voltak idők, amikor a tudomány eleve bűnözőnek feltételezte azokat az embereket, akik nem éppen megnyerő külsővel rendelkeztek.

A felvilágosodás gondolkodói úgy vélték, az ember saját akaratából, tudatosan dönt a törvények megszegéséről, a tizenkilencedik század végére azonban ez a nézet megváltozott. Olyan teóriák születtek, miszerint bizonyos külső vonásoknak köze van a bűnözői hajlamhoz, a bűnözők  tehát megkülönböztethetők egyes arcvonásaik alapján a törvénytisztelő állampolgároktól. Az elmélet elsősorban Cesare Lombrosótól, az olasz orvos-kriminológustól származott, aki ellentmondva az addigi „tudatos bűnözés-elméletnek”, azt állította, hogy a gonosztevők már eleve alábbvalónak születnek, és nem szabad akaratukból döntik el, hogy a bűnözés útjára lépnek. 

Az olasz tudós volt az első, aki a bűnözést és a bűnözőket önálló kutatási területként értelmezte, így őt tekintik a modern kriminalisztika atyjának. Lombroso 1835-ben született Veronában; a páduai, a bécsi, majd a párizsi egyetemen tanult. 1859-ben lett katonaorvos. Ekkor kezdett el érdeklődni a bűnözést kiváltó okok iránt, és elsőként itt merült fel benne, hogy a fizikai adottságoknak köze lehet a bűnözői életmódhoz.

Egy lopásért és gyújtogatásért elítélt férfi holttestét vizsgálta, miközben a koponya hátulján egy mélyedést talált, amely a tudós szerint hasonlított az emberszabásúak koponyáján találhatóhoz. Ez volt az a pillanat, amikor Lombroso a bűnözést a születéshez kapcsolta; kutatásaiból arra következtetett, hogy a bűnöző egyén olyan fizikai formákkal rendelkezik, amelyek nem a mostani emberre jellemzőek, hanem az emberi fajfejlődés korábbi formáinál találhatók meg, tehát a bűnözés a fejlődésben alacsonyabb szinten maradt emberek viselkedése.

Úgy gondolta, azok az arcvonások, amelyeket gonosztevőkön megfigyelt, mint például a hatalmas állkapocs, magas arccsont, ugyanúgy megfigyelhetőek vadembereken és emberszabásúakon. Ez az elmélete a későbbiekben többször finomításra került, utolsó munkáiban a született bűnözők arányát már csak harmadára becsüli az összes bűnöző között.

Cesare Lombroso szerint a született bűnöző jellegzetes vonásai a következők: az arc aszimmetrikus, az orr és a száj ferde, a homlok szűk, a szemek kicsik, bozontos, sokszor összenőtt szemöldök, majomszerű, határozott állkapocs, ritka szakáll, és sűrű, általában sötét színű haj, valamint sajátos lelki vonások is jellemezhetik, mint a részvéthiány, hiúság, babonákban való hit vagy akár a balkezesség.

A tudós két, mára áltudománynak bizonyult tant ötvözött: a frenológiát és a fiziognómiát; előbbi az emberi koponya mérete és formája, utóbbi az arcberendezés alapján próbálta magyarázni az illető viselkedését.

Lombroso külön kategorizálta, hogy a különböző arcvonások milyen bűntettekre való hajlamot jelezhetnek: tanulmányai szerint azoknak, akik tolvajlásra hajlamosak, arcuk kicsi, ferde formájú szemekkel és összeérő vastag szemöldökkel rendelkeznek, valamint pisze orr és vékonyszálú haj jellemzi őket. A markáns állkapocs olyan kegyetlen tettekre utalhat, mint csonkítás, vagy pedig emberi vér megivása. Az erőszakolók gyakran elálló fülekkel rendelkeznek, vonásaik viszont finomak, ajkaik és szemhéjaik teltek. Legtöbbjük törékeny alkatú, némelyikük púpos.

Tanai között szerepelnek a bűnözői szokások is: például aki szeret kerékpározni, attól nem áll messze a csalás és rablás. Egy másik elmélet: a tetovált emberekről a bőrükbe vésett obszcén szavak, szövegek alapján lehet eldönteni, mennyire hajlamosak a bűnözésre.

Az olasz tudós elismert szaktekintélynek számított, véleményét gyakran kérték ki nyomozásoknál. Egyik alkalommal bizonyította is elméletét: egy bűntett kapcsán hat gyanúsított közül pusztán a külső jegyek alapján választotta ki, melyikük erőszakolt meg egy hároméves kislányt. Később, a Lombroso által kiválasztott gyanúsított beismerte a bűncselekményt.

Az akkori társadalom – bízván az elméletben, miszerint a gonosztevők eleve alábbvalónak és olyan bűnözési hajlammal születnek, amelynek képtelenek ellenállni – azt a következtetést vonta le, hogy felesleges erőfeszítés megpróbálni jó útra terelni őket, ezért inkább a társadalomból való eltávolításukra, kirekesztésükre helyezték a hangsúlyt.

Lombroso végül elismerte, hogy a bűnözők mintegy kétharmada nem született bűnelkövető, hanem a körülmények hatására lett azzá. Elnevezése szerint ezek az egyének a kriminaloidok. Az a különbség a született bűnözők és a kriminaloidok között, hogy utóbbiak enyhébb bűncselekményeket követnek el, cselekedetüket megbánják, képesek visszailleszkedni a társadalomba és a továbbiakban bűnmentesen élni. Külső jegyeik nem annyira szembetűnőek, de leírhatóak: kis szemek, ferde vagy kicsi orr, korán őszülnek, illetve kopaszodnak és feminin vonású arcuk van.

A kriminológus műveinek fordításai elterjesztették nézeteit szerte Európában és az Egyesült Államokban, amelyek új korszakot jelentettek a kriminalisztika tudományának fejlődésében.

Ezek az elméletek sokakat megihlettek, mint például Earnest A. Hooton-t, a Harvard Egyetem antropológusát is, aki további kutatásokkal próbálta megállapítani, milyen is a bűnöző jellem. Több mint tizenhétezer embert vizsgált meg az 1930-as évek folyamán, és arra a következtetésre jutott, hogy a bűnözők valóban alsóbbrendűek a civilekhez képest.

Lombroso tanai napjainkban is kísértenek: 2016-ban a kínai Shanghai Jiao Tong Egyetem két kutatója egy olyan tanulmányt adott ki, amelyben azt állították, arcfelismerő rendszerek segítségével meg tudják állapítani bizonyos arcvonások összefüggését a bűnözéssel. A kutatók több mint ezernyolcszáz arcprofil adathalmazával dolgoztak, ezek fele elítélt bűnözők képét ábrázolta. Bevallották: a vizsgálat alapján csak 89,5 százalékos pontossággal dönthető el, hogy az illető bűnöző vagy nem, a kutatók szerint azonban ez elegendő bizonyíték ahhoz, hogy igenis van kapcsolat az arcberendezés és a bűnözésre való hajlam között.  A két tudós szerint a különbség a bűnelkövető és a jogkövető polgár között, hogy a bűnözők huszonhárom százalékkal nagyobb felsőajak-görbülettel, hat százalékkal közelebb ülő szemekkel és tizenkilenc százalékkal kisebb orr-száj szöggel rendelkeznek.  Az átlagos, jogkövető állampolgárok arca nagyobb százalékban hasonlít egymásra, mint a bűnözőkére, vagyis, a bűnözőknek nagyobb százalékban különbözik az arcformájuk a normális emberekétől.

A felfedezés egyelőre ingatag lábakon áll, több kritika is érte a kutatásban használatos módszereket, sok minden pontosításra, ezért még további tanulmányokra van szükség ahhoz, hogy biztos eredményeket nyújtó módszert dolgozzanak ki.

Cesare Lombroso elmélete a tizenkilencedik század legvégén erős hatással volt a büntetőjogi szakemberekre, bár abban a korban is akadtak bőven, akik nem értettek egyet a tudós teóriájával. Napjainkban ezek az elképzelések már nem bírnak különösebb jelentőséggel, hiszen Lombroso kijelentései nem voltak bizonyíthatóak, hitelességét számtalanszor megcáfolta a tudomány.  Gondoljunk csak a közismert sorozatgyilkosra, Ted Bundyra, akinek szimmetrikus arcvonásai nem feleltek volna meg a tudós bűnöző embertípusának.

Képünkön Ted Bundy, az USA leghírhedtebb sorozatgyilkosa; harminc nő meggyilkolását ismerte be, de az áldozatok valódi száma a mai napig rejtély. Brutalitása ellenére általában művelt és vonzó férfiként írták le, barátai és ismerősei úgy emlékeztek rá, mint egy jóképű és meggyőző férfir

 

 

 

 


EZ ÉRDEKELHETI
HŰHA ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

A közösség szolgálatába állítják a ...
Edi Iordănescu második CFR-kalandja ...
Egy dollárért hozat kőzetmintát a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ