A Cserevár Egyesület, amelyben sok pedagógus is tevékenykedik, minden évben megszervezi a téli úszótábort, a nyári szünidőben pedig változó tematikájú táborokkal próbál tudást gyarapítani és közösséget teremteni. Adott esetekben ezeknek a táboroknak összeszoktató és beszoktató szerepük is van, hiszen ezeknek köszönhetően a különböző településekről érkező gyerekek már ismerik egymást, van már közös élményük a szeptemberi iskolakezdéskor. Volt már kézműves-, néptánc- és román nyelvtábor, az angol sem most kerül először megrendezésre, a gasztronómia viszont abszolút újdonságnak számított.
Ha megalakulásának kezdetén a Cserevár Egyesületnek, megfelelő infrastruktúra hiányában, más településeken kellett megszerveznie a táborokat, mára ez a helyzet teljesen megváltozott. Az idei tábor sikeréhez a megfelelő helyszín is hozzájárult, hiszen a székelykocsárdi Gróf Gálffy János Magyar Közösségi Ház felújítása csak nemrég fejeződött be. A Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően kívül felújították az épületet és térkővel burkolták az udvart, a Communitas Alapítványnak köszönhetően pedig gyepesítették az udvar hátsó részét és a játszóteret, fűnyírógépet és egyéb konyhai eszközöket vásároltak. Basa Anna-Máriától, a Cserevár Egyesület elnökétől megtudtuk, hogy tervezik a magyar ház és a bentlakás épületegyüttesének ünnepélyes avatóját is, az időpontot az új tanév szerkezetének függvényében fogják kijelölni.
„Az előző évek tapasztalataiból kiindulva, úgy gondoltuk, talán megterhelőek lehetnek a gyerekek számára a túl intenzív angol nyelvleckék, főleg nagyvakáció idején, ezért egy másik programmal társítottuk” – mondta Basa Anna-Mária, az egyesület elnöke, akitől megtudtuk, az elemi és a gimnáziumi tanulókkal külön csoportokban foglalkoztak, míg egyesek angolul tanultak, mások a konyhán segédkeztek, ismerkedtek a magyar gasztronómiával. Mindkét tevékenység nagyon jól sikerült, mert semmit nem erőltettek és szüneteket is tartottak, szerencsére a közösségi ház megfelelő játszótérrel is rendelkezik.
A helybeli gyerekeken kívül Felvincről, Hadrévről, Aranyosgerendről, Maroskoppándról is érintkeztek résztvevők. Ezeken a szórványtelepüléseken már rég nincs magyar nyelvű oktatás, ezért az egyesület a székelykocsárdi iskolába ingáztatja őket naponta, saját kisbuszaival és gépkocsijával.
Az angol nyelvoktatást egy marosvásárhelyi tanárnő, Dézsi-Nagylaki Orsolya tartotta, aki a három gyerekét is elhozta a táborba. Az oktató kedvessége, játékos módszerei nagyon hatásosnak bizonyultak, a gyerekek bátorságot kaptak arra, hogy idegen nyelven is megszólaljanak.
A magyar hagyományos ételek megismertetésének ötletét a napjainkra jellemző egészségtelen táplálkozás adta. Emellett fontosnak tartották azt, hogy a régi recepteket megismertessék a felnövekvő generációval is. Naponta tíz-tizenkét anyuka és nagymama tért be a konyhára segédkezni, megmutatni a gyerekeknek, hogyan kell hagymát vágni, pityókát hámozni, tésztát gyúrni. A tevékenységekbe besegített a református lelkipásztor és neje is, Lészai Róbert és Boglárka. A gyerekek pedig egymással versengve szorgoskodtak, nem úgy mint otthon, ahol legtöbbjük csak akkor tér be a konyhára, amikor már megéhezett. A főzés kint, a szabadban történt, az üstökben gulyás, csirkepaprikás nokkedlivel, pörkölt, töltött káposzta és kolbászos lecsó rotyogott ezekben a napokban, azaz hagyományos magyar ételek, amelyekhez a hozzávalókat a helyi önkormányzat biztosította.
Szekeres Ildikó helybeli tanárnő 5-10 perces bemutatót tartott az ételekről, azok történeti-kulturális vonatkozásairól, így a gyerekek azt is tudták, mit esznek. A receptek és az ételek is nagyon jók lehettek, mert maradék egyszer sem maradt, a lurkók pedig olyan ételeket is megettek a táborban, amire otthon rá se néznek. „Angolul tanultunk és magyarul ettünk” – mondták tréfásan a vidám gyerekek.
