Ajándékot kapok
Villámvignetták
Villámvignetták
Vissza

Ajándékot kapok

Lett még egy ösztöndíjam 2009-ben vagy '10-ben. Erasmus volt, öt hónapig tartott. Papp Ágnes Kláráék kedvesen felajánlották a Blaha környéki lakásukat, hiszen Ági akkor éppen Kolozsváron volt vendégtanár.

Akkor már igazán meg akartam írni a doktori dolgozatomat. Balla Zsófia költészetéről szól, illetve akkor még csak szólt volna, ahhoz kutattam. Kellett egy irányító-fogadó, megkértem hát Tarján Tamást, készséggel vállalta. Én meg beültem a Széchényibe, és kutattam, kutattam, kutattam.

Az OSZK remek hely volt, és gondolom, ma is az. Boka Laci már rég ott dolgozott, és amúgy is sok erdélyi jegyzetelgetett ott, társaságom is akadt. A könyvtárakat nem szerettem azelőtt, az OSZK azonban sokkal több, mint puszta könyvtár – nem túlzok, ha azt mondom, a szellem legjobb helye.

Az én szellememnek mindenesetre nagyon megfelelt. Délelőtt felmentem, délutánig kutattam, aztán találkoztam a barátaimmal, meglátogattam Rézt, könyvbemutatókra jártam. Pest nekem túl nagy, túl zsúfolt, túl aluljárós, ez az öt hónap azonban igazi ajándék volt.

Ekkor tanultam meg bólingozni. Egyszer Zsigáéknál meccset néztünk, és amikor már 2-0 volt, Zsiga felkiáltott: ha még egyet berúgnak, megyünk a Mammutba! Berúgtak, és mentünk. 

Azt az eleganciát azóta is csak csodálni tudom, amellyel Laci beáll gurítani, mint egy diszkoszvető torreádor. Ripityára vert bennünket. Én még nagyon kezdő voltam, de a spontaneitás és a hangulat megtette hatását: örömmel vesztettem.


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

A szenátus elutasította a gyermekpénz ...
Román városnak akarják láttatni ...
Rollerezőket és bringásokat ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ