Adónövelés vagy hitelfelvétel vár a kormányra a szakember szerint
Rácz Béla Gergely: Kolozsvár gazdasága nem sínyli meg annyira a járványt
Rácz Béla Gergely: Kolozsvár gazdasága nem sínyli meg annyira a járványt
Vissza

Adónövelés vagy hitelfelvétel vár a kormányra a szakember szerint

Rácz Béla Gergely közgazdászt, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának egyetemi adjunktusát, kolozsvári városi tanácsost kérdeztük a koronavírus-járvány miatti szigorítások gazdasági hatásairól, a kormány enyhítő és kisegítő intézkedéseiről, adóemelések szükségességéről, a nyugdíjpont növelésének lehetőségéről, valamint Kolozsvár gazdasági helyzetéről és jövőjéről, amelyet lényegesen befolyásol az egyetemisták járvány miatti távolmaradása.

– A kormány járványügyi intézkedései, előbb a tavaszi, majd a mostani, őszi szigorítások több gazdasági ágazatot érintettek, nehéz helyzetbe juttatva egyrészt vállalkozókat, munkaadókat, másrészt munkavállalókat, alkalmazottakat. Ide sorolhatók a szállodák/éttermek/kávézók (HoReCa), általában a turizmus, de a személy- és áruszállítás is, kisiparosok, egyéni vállalkozók. Hogyan látja a helyzetüket, szükséges volt-e a teljes bezárás, milyen egyéb megoldás létezhetne, hogy nagy részüket mégse veszélyeztesse a teljes felszámolás?

– Minden kormánynak nehéz dolga volt a koronavírus-járvány kezelésében, ugyanis teljesen új, ismeretlen helyzettel szembesültek, amikor bármilyen döntést hoztak, az elégedetlenséget szült: ha szigorítottak, akkor azért, ha enyhítettek, akkor pedig azért. Nem vagyok járványügyi szakember, de mára egyértelműen látszik, hogy a szigorításoknak igenis helye volt. Ma már azok az országok sem tudják ezeket elkerülni, amelyek az elején hevesen kitartottak a lezárások ellen. A kormányoknak és így a romániai kormánynak is arról kellett döntenie, hogy elsősorban az életet vagy a megélhetést kívánja megvédeni. Amennyiben a lezárásokat nem rendelik el, a mostaninál is sokkal nagyobb lenne a fertőzöttségi esetszám, és azt egyértelműen nem bírná már el az egészségügyi rendszer. Magyarul: emberek, akik így túlélik, a lezárások elmulasztása miatt halnának meg. A keserű igazság tehát az, hogy nincsen más megoldás, mint az intézkedések fenntartása, akkor is, ha az nagyon sok vállalkozónak és munkavállalónak rendkívül nehéz.
 
– A kormány gazdaságkisegítő, illetve -élénkítő intézkedéseit milyennek ítéli meg? Többen úgy vélik, a kormány kénytelen lesz adókat növelni vagy újakat bevezetni, hogy a költségvetési hiányt valamennyire pótolja. Valóban bekövetkezhet ez, vagy sikerülhet elkerülnie ezt a lépést a kormánynak?

– A lezárásoknak sajnos egyenes következménye az, hogy nagyon sok vállalkozónak, vállalatnak és munkavállalónak súlyos anyagi problémái adódnak. A lezárásról pedig a kormány döntött, így értelemszerűen támogatnia kell az érintett vállalatokat és munkavállalókat. Továbbá feladata az is, hogy olyan gazdasági intézkedéseket hozzon, amelyek a mihamarabbi újraindulást lehetővé teszik. A kormány intézkedései e tekintetben is jók voltak, noha természetesen nem tudták teljes mértékben megoldani a felmerülő problémákat, de enyhíteni tudtak azokon. A kényszerű munkanélküliség, az adók elhalasztása, a bérleti díjak moratóriuma, a kamattámogatott és államilag garantált hitelek stb. mind olyan intézkedések voltak, amelyekre a jelenlegi helyzetben egyértelműen szükség volt. Nem teljes a fájdalomcsillapítás ezekkel sem, de a legjobban megsebzett területeken hatott.
 
Természetesen ezen programok óriási többletkiadásokat róttak az amúgy is egyensúlyi problémákkal küzdő költségvetésre, így a költségvetési hiány nagyon elszaladt: a válság miatt a bevételek is csökkentek, miközben a kiadások jelentősen megnőttek. 2020-ra várhatóan a költségvetési hiány el fogja érni a 10%-ot, ami óriásinak számít. A kormányzatnak ez ügyben is két lehetősége van, és egyik sem jó. Az egyik az adók növelése, a másik a hitelek felvétele. Az adók növeléséről azt szoktuk mondani, hogy válsághelyzetben nagyon nem indokolt és kontraintuitív. Ugyanis az adók növelése azt jelentené, hogy a kormány az egyik kezével többet vesz el, a másikkal meg többet ad. Marad tehát ilyenkor lehetőségnek a hitelek felvétele a hiány fedezésére. Ez gyakorlatilag a probléma elnapolását jelenti, ugyanis a költségvetés strukturális hibáival úgyis szembe kell majd nézni valamikor, és az mindenképpen fájdalmas szembenézés lesz. Románia szerencséje, hogy relatív alacsony az államadóssága (adósságállomány/GDP-ben kifejezve) az EU tagállamainak átlagához képest, így még van mozgástere hitelt felvenni. De minden ilyen válsággal nagy lépesekkel közeledünk az EU-átlag adósságarányához.
 
– Mennyire reális igény, illetve ígéret a nyugdíjpont 40%-os növelése, vagy a közszférában dolgozók béremelése, tekintettel az ország gazdasági helyzetére? Egyes hírforrások a közalkalmazottak béralapjának növeléséről írtak, és köztudott, hogy az állami fizetések meghaladják a magánszférában dolgozók fizetését. Ez mennyire tekinthető méltányosnak? Hiszen például a minimálbér „kierőltetett” növelése a magánszférában nem feltétlenül kivitelezhető vagy alkalmazható gazdasági nehézségek nélkül.

– A nyugdíjpont emelése is összetett kérdés. Ma Romániában a nettó átlagnyugdíj 1435 lej, míg a nettó átlagbér 3370 lej. Az átlagbérből összesen kevesebb mint 1400 lej járulékot fizetünk az összes társadalmi biztosításra (nyugdíj, egészségügy, stb.). Miközben csak kevéssel több munkavállaló van, mint nyugdíjas (1,1:1 az arány), egyértelmű, hogy a nyugdíjpénztár jelentős hiánnyal küzd. Egyszerűbben: a munkavállalók közel 35%-kal kevesebb nyugdíjjárulékot fizetnek be, mint amennyi nyugdíjat a pénztárnak havonta ki kell osztania. És ez a jelenlegi nyugdíjak mellett. Természetesen a nyugdíjakat ki fogják fizetni, de a pénztár hiányát központi adókból pótolják ki. Olyan adókból, amiket válságkezelésre, infrastruktúrára, egészségügyre, oktatásra szoktak fordítani. De mint mondtam, a központi költségvetés jelentős hiánnyal küzd, így minden többletkiadás többletadóssághoz vezet. A kérdés egyszerű: lehet egy darabig nyugdíjat emelni hitelből – de szeretnénk a következő generációkra olyan terheket róni, amelyekkel sokkal nehezebb lesz megküzdeniük, mint nekünk most?

Ami pedig a közszféra béremelését illeti, hasonló a történet. Romániában valóban közel 40%-kal magasabbak átlagosan a bérek a közszférában, mint a magánszférában. Viszont ehhez hozzá kell tenni, hogy ezek a hivatalos bérek. Míg a közszférában mindenki teljesen legálisan keresi meg a jövedelmét, addig a magánszektorban azért elég sok a feketemunka, ami nincs benne a hivatalos statisztikákban. Azt gondolom, hogy ha a feketén megkeresett jövedelmeket is beszámolnánk a magánszektor átlagába, akkor már nem lenne jelentős különbség a két szektor átlagos bérei között.
 
– Hogyan alakul Kolozsvár sorsa a megszorító intézkedések tükrében?

– Kolozsváron általában minden negyedik lakos egyetemista, aki tanulni érkezett a városba. A koronavírus-járvány ilyen értelemben is átírta Kolozsvár hétköznapjait, hiszen a hallgatók nagy része nemcsak nyáron nem volt a városban, hanem most sincsen itt. A legtöbb kolozsvári egyetemista ma otthonról tanul, így Kolozsvár szellősebb, több a parkolóhely, talán kicsit kisebb a forgalom is. Viszont ennek számtalan negatív gazdasági hatása is van, hiszen a közel 60 000 egyetemista, aki eddig Kolozsváron költötte el a pénzét, most otthon teszi. Kolozsvárnak ez tehát egyértelmű és jelentős bevételkiesés, amelyet leginkább a lakásaikat bérbe adók, a vendég- és szórakoztatóiparban dolgozók fognak megérezni. Ezenfelül Kolozsváron a nyár sem úgy alakult, ahogy szokott, ugyanis a legnagyobb fesztiválokat nem rendezték meg, ami szintén több millió eurós kiesést jelent a városnak. Sok felmérés szerint csupán az egyetemisták távolmaradása és az elhalasztott fesztiválok 3-4%-kal csökkentették Kolozsvár gazdaságát. Ezenfelül természetesen a világjárvány más szektorokban is érezteti a hatását, ahogy a nem egyetemi városok is megsínylik a szükséges járványügyi intézkedések gazdasági következményeit. Kolozsvár gazdaságát viszont nagymértékben felfele húzza az informatikai ágazat, amely a válság közben is növekedni tudott. Kolozsváron nagyjából 20 000 ember dolgozik az IT-iparágban, ahol a jövedelmek a válság ellenérre sem csökkentek (az átlagbér két és félszeresét teszi ki egy átlagos programozói fizetés), és jellemzően az informatikusok (az egyetemistákkal ellentétben) Kolozsváron maradtak. Az informatikusok tehát (akik a kolozsvári foglalkoztatottak kb. 10%-át teszik ki) olyan keresletet generálnak a piacon, amivel nagyon sok más nagyváros nem rendelkezik, így a városnak ilyen értelemben komparatív előnye van más nagyvárosokhoz képest. Kolozsvár gazdasága az összes negatív és kevesebb pozitív hatás miatt nagy valószínűséggel nem fog nagyobb mértékben zsugorodni, mint Románia gazdasága. A COVID-19 RoEIM (econ.ubbcluj.ro/coronavirus) nevű kutatás alapján Románia gazdasági visszaesése 4,9% lesz, miközben Kolozsváron is 4% körüli visszaeséssel lehet számolni.

– Kolozsvár a statisztikákban sokszor elöl szerepel, többek között a beruházások, bevételek, jövedelmek tekintetében. Mennyire reális ez a pozitív kép, illetve mit kellene vagy lenne érdemes kihasználnia a városnak a jövőben, hogy gazdaságilag biztos és élhető legyen? Szintén országosan vezető helyen szerepel Kolozsvár az ingatlanpiacát tekintve: építkezés, eladás, lakásárak szempontjából. Ez hogyan alakult a járvány időszakában?

– Kolozsvár valóban sok téren gazdaságilag kiemelkedik a romániai átlagból, de ez nem mindig vezet méltányos elosztáshoz. Ennek következménye ugyanis, hogy a legmagasabb ingatlanárak Romániában Kolozsváron vannak, és ezek a koronavírus-járvány hatására sem csökkentek. Ez mindenképpen nehézséget jelent a fiataloknak és az alacsonyabb jövedelműeknek, akikre szintén nagyon nagy szükség van a város gazdasági teljesítőképességének a megőrzéséhez, így azt gondolom, hogy a város további gazdasági fejlődésének első számú feltétele, hogy méltányosabb hozzáférést tegyen lehetővé a különböző javakhoz és szolgáltatásokhoz. Szüksége lesz Kolozsvárnak az egyetemistákra, de ha nem tudják kifizetni a magas lakbéreket, akkor mindkét fél sokat veszít ezen.

– Milyen megoldást kínál ebben a járványügyi helyzetben a Romániai Magyar Demo­krata Szövetség szerdán ismertetett gazdaságélénkítő programja?
 
– Az RMDSZ gazdaságélénkítő programja is a fentebb vázolt intézkedések meghosszabbítása mellett érvel, illetve további támogatásokban részesítené a legjobban sújtott vállalatokat és munkavállalókat. Kétségkívül az RMDSZ programja tovább növelné az amúgy is jelentős hiányt, de a jelen válsághelyzetben ez most a kisebbik rossz. Amennyiben Románia gazdaságpolitikája felelősebb lett volna a jó években, akkor most könnyebb lenne ezt a programot is hiánytalanul megvalósítani. De a román gazdaságpolitikáról nem véletlenül jut sokak eszébe a hangya és a tücsök meséje. Sajnos, Románia nem a hangya ebben a mesében, most meg nem kéne megfagyni.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Gulyás Gergely Kolozsváron: mindenkit ...
Öngyilkos lett egy ...
OLVASÓINK FIGYELMÉBE – ÜNNEPI ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ