2005-ben kezdtem kijárni az erdőbe, könnyű volt elérni a rejtélyes természeti szépséget, hisz közvetlenül mellette laktam. Természetfotós karrierem elején nemigen lehetett felismerni, mit kaptam lencsevégre, azaz pontosan mi van a fotón, ám idővel fejlődtem. Kezdetben elsősorban jó időjárási viszonyok mellett mentem terepre, ma már zuhogó esőben is megteszem, ugyanis teljesen mást nyújt a természet, mást látni az erdőben, amikor süt a nap vagy esik az eső, amikor téli álmát alussza a környék, vagy amikor virágba borulnak a fák. Napszaktól és évszaktól is függ, mit tudsz fotózni, de a helyszíntől is. A feleségem sokszor méltatlankodott, hova indulok olyankor is, amikor órák óta esik az eső, majd idővel belenyugodott – mesélte Péter Levente.
Legtöbbször előre eltervezett céllal vág neki az erdőnek, máskor viszont már otthonról elképzel egy fotót, s reméli, hogy a terepmunka során ez összejön. A hivatásos fotós arról is tájékoztatta a hallgatóságot, hogy sokszor kezdőket igazít el, ilyenkor adódnak a legszokatlanabb helyzetek.
Egyesek medvével vagy hiúzzal akarnak fotót készíteni. Vannak olyanok, akik ismerik az alapvető szabályokat, mások pedig józan eszükre érzékükre támaszkodnak, megint mások pedig nagyon mellélőnek. Volt olyan eset is, amikor egyértelműsíteni kellett, hogy aki természetfotózásra adta a fejét, az ne használjon parfümöt. Másoknak azt kellett elmondani, hogy cigarettázni nem lehet, mi több, dohányszagú ruhában sem lehet bemenni az erdőbe – tette hozzá.
Valamennyire természetesnek ítélte sokaknak azon vágyát, hogy nagy hóban nagy medvéről készítsenek profi felvételt, ám a fotósoknak meg kellett érteniük: ilyesmi egyszerűen nem lehetséges. Hogy mikor lehet a legjobb természetfotókat készíteni? Péter Levente szerint a legmegfelelőbb évszak a tavasz és az ősz.
Tél előtt sok vadállat a hideg időszakra készül, élelmet gyűjt, tél után pedig minden életre kel. Egy másik egyszerű taktika, hogy az erdei gyümölcsök környékén tanyázzon a természetfotós, mert akkor előbb-utóbb megjön az állat is. Szerintem a vadállat követése nem a legjobb megoldás, előbb-utóbb meghall bennünket, és eloson. Természetesen alapvetően fontos a szél iránya, ideális az, amikor valaki az állat elé kerül – mondta.
Kovács Árpád a medvefotózást hozta szóba. Korábban hosszú órákat kellett a természetfotósnak az erdőben töltenie, hogy lencsevégre kaphassa a nagyvadat. – Ma már nehéz úgy fotózni, hogy a szó szoros értelmében ne menjünk szembe a medvével. Most a falu mellékutcájában déli 12 órakor is lehet már macit fényképezni – mondta, majd arról számolt be, hogy az általa fogadott turisták székelyföldi élményét mindig elsősorban a medvével történő találkozás határozza meg.
Amikor a Szent Anna-tónál meglátták a medveanyát és bocsait, mindenki extázisba került, azt mondták, ez volt a legmaradandóbb élmény számukra, s nem például a székely gasztronómia – panaszkodott viccesen.
Az előadáson arról is beszéltek, melyik a biztonságos távolság. A szakemberek szerint a 30 méter már nagyon határeset.
Mit csinálok, amikor medvével találkozom? Felállok, megmutatom magam, hogy ne kíváncsiskodjon, s ne jöjjön közelebb. Ha még ebben az esetben is közeledik, akkor vele szembe fordulva nagyon lassan eltávolodok – vázolta túlélési taktikáját Péter Levente, aki hangsúlyozta: nagy a különbség az erdőben élő és a városokba beköszönő medve között. Előbbi nem akar emberrel találkozni, fél a zajoktól, utóbbi viszont már a petárdáktól, a traktortól vagy a láncfűrész zajától sem riad vissza.
A természetfotós érdekes esetekről is beszámolt: a National Geographic fotósa hiúzt akart lencsevégre kapni. Adott pillanatban egy példánnyal éppen az út mellett találkoztak, ám amikor a vendég 10 centit húzott táskája cipzárján, hogy elővegye a fényképezőgépét, az állat elillant. Tapasztalata szerint a hiúzt és a farkast a legnehezebb lefotózni.
Sokan megkérdezik, milyen ételt viszek a vadállatoknak, hogy lefotózhassam őket? Amikor azt válaszoltam, hogy cukorrépát, mindenki hitetlenkedett. A képlet egyszerű: ami megeszi a cukorrépát, azt a farkas is vadássza. Természetesen a technológia is segít, ugyanis több esetben mozgás- és hőérzékelő kamerát is használok. Amikor a szerkezet mozgást vagy hőt érzékel, emailt küld – mesélte Péter Levente.
Kollégája, Kovács Árpád szerint madarakat a legnehezebb fotózni, de legtöbbször ez jelenti a legnagyobb elégtételt.
