A szovátai Szeifert vendéglátóipari komplexum – felejthetetlen élmény

A szovátai Szeifert vendéglátóipari komplexum –  felejthetetlen élmény
Minden régió, így Erdély fejlődése szempontjából is nagy fontosságú a külföldi befektetések ösztönzése. Szovátán nem egy külföldi befektetést találunk, de elmondatjuk, hogy az egyik sikertörténet közöttük a háromcsillagos Szeifert szálloda (Fenyő utca 28., www.hotelszeifert.ro). A festői környezetben található vendéglátóipari komplexumot létrehozó, egykor egy szovátai kosárlabda-mérkőzésre érkező Szeifert Antalt kérdeztük mindenekelőtt arról, hogyan született meg ezen rangos létesítmény létrehozásának ötlete.

– Először közvetlenül az 1989-es romániai rendszerváltás után jöttem Erdélybe. Bevallom, addig keveset tudtam erről a gyönyörű tündérkertről. Magyarországi, pontosabban százhalombattai lakos vagyok, ez egy Duna-parti, fiatal, gazdagabb és befogadó város, sok erdélyi került oda. Röviddel a forradalom után a Nemzeti Megmentési Front szovátai szervezetének néhány fős delegációja érkezett Százhalombattára. Az ismerkedés és közös fényképezés közben derült ki, hogy mind a vendégek, mind a vendéglátók között van egy kosárlabda-játékos. A szovátai delegációvezető Engi Albert, a helyi kosaras csapat egyik játékosa így meghívta a magyarországi csapatot – amelynek én is tagja voltam – egy barátságos mérkőzésre. Ezt további kölcsönös meghívások követték; az öregfiú kosárlabdázók immár harminc éve vannak baráti viszonyban. Az első látogatásra a „nem ismerők bátorságával” jöttem, és alföldi emberként megérintett az itteni hegyek, völgyek, dombok gyönyörűsége. Ugyanakkor megtapasztaltam azt, hogy a szegénység ellenére a székelyek jóval erejükön felül vendégszeretőek, és nagyon büszkék magyarságukra. Látva mindezt, eldöntöttem: kellene tenni valamit, amivel visszaszolgáltatom, továbbadom az itt tapasztalt emberséget. Előbb két-három szobás házban gondolkodtam, amiből aztán kinőtt a jelenlegi komplexum, amellyel közel húsz embernek adok munkát. Ne feledjük, ez akár húsz családot is érinthet…

– Látszik, hogy a táj összképébe szépen besimuló, a Fekete-tó partján felépült két szállodaépület tervezésénél mindent a legapróbb részletekig nagy figyelemmel dolgoztak ki, a jellegzetes magyar székely motívumok felhasználásával… 
– Az A épületet 2012-ben fejeztük be, négy évvel ezelőtt lett kész a B épület, mi a C jelzéssel ellátott kis házban lakunk. Összesen negyven szobánk van, amelyekben apartmanok, lakosztályok is vannak, ennek köszönhetően száz főt kényelmesen el tudunk szállásolni. Az A épületet Keresztes Szabolcs csíkszeredai, míg a B-t Csortán Ilona szovátai építész tervezte. Fontos feladatkört töltött be Engi Albert barátom, aki – mivel én Százhalombattán tartózkodtam – megbízásomból felügyelte a munkálatokat, ügyvivőként intézte a hivatalos ügyeket. Megkülönböztetett feladat hárult a székelyudvarhelyi Kis Emőkére, ő volt mindkét szállodaépület esetében a belsőépítészeti munkálatok vezetője, a most látható, szemet gyönyörködtető összhang, harmónia megteremtője.
 
– A gazdaság minden területe, de leginkább a turizmus sínylette meg a koronavírus okozta válságot. Mi a helyzet az önök esetében? 
– Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, még soha nem voltunk veszteségesek, a befektetés minden évben hozott valamennyi nyereséget, a tavalyi év pedig egyenesen rekord volt. Nagy elismerésnek tekintjük, hogy minőségi munkánknak és a folyamatos fejlesztéseknek is köszönhetően 2019-ben a vendégek véleménye és a szakmai zsűri döntése alapján Romániában, hotel kategóriában az Év Szállása első díját a szovátai Hotel Szeifert nyerte el.

A két épület akár 100 főt is el tud szállásolni 

Szeretem, amit csinálok, ezért gyakran észre sem veszem, hogy mennyit dolgozom; vannak olyan napok, hogy 10-12 óra szinte észrevétlenül elrepül. Szerencsémre olyan helyzetben vagyok, hogy nem szorultam rá, hogy akár egy banit is kivegyek a vállalkozásunkból. A nyereséget minden évben visszaforgattam, például három évvel ezelőtt három egyedi szobát alakítottunk ki: a „Nászutast” (baldachinos ággyal), a „Romantikust”, és a „Vintage”-et. Idén, a koronavírus miatti kényszerszünetben sem ültünk karba tett kézzel – további három szobát sikerült átalakítani, illetve felújítani. Az A épületben az egyik apartmanból előkelő „Elnöki lakosztály” lett extra méretű (több mint 30 négyzetméteres) napozós erkéllyel, egy másikból „Business lakosztály”, míg a 13-as szobánk a „Szerencse szoba” (díszítőelemei szerencsemotívumok, például lóhere, patkó) lett. A Hotel Szeifert mindkét épületében van egy-egy rendezvényterem, ahol remek lehetőség nyílik kisebb konferenciák, tréningek megtartására, minden vendégnek parkolóhelyet is biztosítunk. Elsőként és egyedüliként megteremtettem a városban az elektromos autók töltési lehetőségét. Apróságnak tűnik, mégis jóleső érzés, amikor látom, hogy a turisták szívesen hűsölnek a város egyetlen párakapujában…

– Hogyan oldotta meg a személyzet foglalkoztatását az elmúlt hónapokban?
– A Covid-19 kapcsán hozott intézkedések miatt április–május folyamán teljesen zárva tartottunk, júniustól próbálkoztunk a nyitással. A július még nem volt az igazi, de augusztus már a régi időket idézte, a szálloda telítettsége megközelítette az elmúlt évekét, az eredménye pedig elérte a tavalyi szintet. Ebben sokat segített az, hogy a teraszunk korszerűsítését és bővítését az elmúlt évben sikerült befejezni, így a város legszebb teraszán több mint hatvan fő étkezését – az előírt biztonsági távolság betartása mellett – meg tudtuk oldani. Sajnos az ősz nem sok jót ígér. Több forgatókönyvet készítettünk az év hátralevő részére, sok szempontot kellett figyelembe vennünk: milyen állami intézkedést tesz szükségessé a Covid-19 második hulláma; számolhatunk-e még az állami támogatással; mekkora az emberek tűrőképessége; milyen a szabálykövetési hajlamuk; akarnak-e még fizetni szállodai szolgáltatásért; bírja-e a személyzet a fokozott fizikai és szellemi megterhelést. Ez így első ránézésre is embert próbáló feladat, de nem adjuk fel! Hogy konkrétabb választ adjak: a Szabó Levente igazgató által rátermetten vezetett munkaközösségből senkit nem szeretnénk elbocsátani, legalábbis év végéig. Nagy tisztelettel adózom a román államnak azért a segítségért, anyagi támogatásért, amelyben a nehéz helyzetben részesített. Ez is közrejátszott abban, hogy senkit nem kellett elküldeni. Az utóbbi hónapban a szálloda mindkét épülete és az említett terasz csaknem száz százalékban működött, szeptember 1-jétől pedig az étterem is üzemel, bár az előírások miatt csökkentett kapacitással.

Szeifert Antal a szálloda előtt

– Hogyan alakul a közeljövő, milyen elképzelései vannak 2021-gyel kapcsolatban?
– Az első félév nagyon kritikusnak tűnik, minimális kapacitással és létszámmal – például a B épület bezárásával – próbálunk működni, elkerülve a teljes bezárást…

– Végezetül: kicsoda Szeifert Antal, a sikeres befektető, szovátai szállodatulajdonos?
– Több mint harminc évet dolgoztam a MOL Dunai Kőolajipari Vállalatánál, végigjárva a beosztási lépcsőfokokat. Az üzemmérnöki diplomám megszerzése után az utolsó húsz évben több üzem vezetőjeként és projektmenedzserként is volt szerencsém dolgozni. Örömömre szolgál, hogy tevékenységemmel – ha kis mértékben is – de hozzájárulhattam ahhoz, hogy a MOL Magyarország meghatározó vállalatává lett. Szerintem nincs az a finomítóban dolgozó mérnök, aki a fizetéséből létre tudott volna hozni egy ilyen szovátai létesítményt. Nekem is csak azért sikerült, mert rám köszöntött a szerencse. Egy alkalommal a finomítóval is együttműködő német cég keresett meg közös cég létesítésének ötletével. Így lett belőlem kisebbségi cégtulajdonos és ügyvezető igazgató. A több mint tíz év eredménye után keletkezett osztalékból született meg ez a szovátai szépség, a Hotel Szeifert***. Két fiam van, szintén ennél a német–magyar cégnél dolgoznak. A kisebbiket felkészítettem a cégvezetői feladatkör átvételére, a bátyja pedig a kereskedelmi részleg vezetője. Két unokám is van, valamennyiükre nagyon büszke vagyok.