A szórványban élő emberek tízszer többet dolgoznak, százszor kreatívabban
Kolozsváron a MÚRE-kötetek
Kolozsváron a MÚRE-kötetek
Vissza

A szórványban élő emberek tízszer többet dolgoznak, százszor kreatívabban

A Takázás című (média)nyelvészeti kötetét és a szilágyság riporttáborban készült írásokból összeállított Nem tömb, nem szórvány: Szilágy című kiadványát mutatta be szerda délután a Gaudeamus könyvesboltban a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete.

Magyari Sára, a Partiumi Keresztény Egyetem docense Takázás című kötetébe foglalt írásai már korábban megjelentek a MÚRE felületein, az E-Nyelv blogon, vagy a Nyugati Jelen különböző rovataiban. A nyelvészeti írások összegyűjtését Rácz Éva, korábbi MÚRE-elnök, jelenleg az oktatásért felelős vezetőségi tag, a könyvbemutatók moderátora javasolta – derült ki az eseményen.

Kötete kapcsán Magyari Sára a nyelvhasználatra is kitért. Véleménye szerint a kisebbségek általában nem eszközként, hanem célként tekintenek a nyelvre, óvják, ápolják, művelik, pedig a nyelv eszköz, mégpedig olyan karakán, hogy nagyon sok mindentől képes magát megvédeni. Ugyanakkor kiemelte: sokan félnek a nyelv változásától, pedig az nem baj, sőt, ha egy nyelv nem képes az átalakulásra, formálódásra, akkor holt nyelvvé válik.

A mai, gyakran kevert nyelvhasználat kapcsán megjegyezte, soha nem a nyelvvel van a baj, hanem a nyelvhasználóval és a beszédhelyzetekkel. „Nem nagyon lehet különbséget tenni a különböző beszédhelyzetek között. Mivel a beszédünk által viselkedünk is, ezért másképpen kéne viselkednünk bent a munkahelyen, teljesen másképp kéne viselkednünk otthon, egyféleképpen a barátainkkal, másféleképpen a szerelmünkkel. Ezek az átjárások azonban nincsenek meg, s nincsenek meg az ezekhez tartozó zárt körök sem. Nagyon egyneműek lettünk mindenben: beszédmódban, viselkedésben, öltözködésben, étkezésben. Félelmetes egyneműek” – fogalmazott Magyari Sára.

A MÚRE szórványban szervezett riporttáborai kapcsán elmondta, mindig nagyon jó, ha az újságírók mást is látnak Romániából, hogyha a tömb és átmeneti magyarságból a szórványba látogatnak és felmérik, hogy van-e élet, energia. „Nagyon negatív képet festenek általában a szórványról. A haldoklók, energianélküliek, a »nemsokára elfogyunk« szólamok tanúi vagyunk, közben meg a szórványban élnek és dolgoznak emberek, tízszer többet, százszor kreatívabban” – hangsúlyozta az egyetemi oktató.

A legutóbbi riporttáborról, és az ott készült beszélgetéseket tartalmazó Nem tömb, nem szórvány: Szilágy című kötetről az egyik szerző, Újvári Ildikó, lapunk főszerkesztője árult el részleteket. Mint mondta, meglepte a Szilágyság, ahogyan az az elmúlt két-három évtizedben fejlődött. „Öröm volt látni, hogy megtalálták az útjukat, céljukat, lehetőségeiket. Mindehhez pedig értékes emberek járultak hozzá” – fogalmazott Újvári Ildikó. Mint mondta, a Szabadság foglalkozik Szilágysági hírekkel is – foglalkozna többet, ha lenne rá több lehetősége –, így nagyon jó élmény volt megismerkedni az ottani emberekkel, látni, hova jutottak.

(Borítókép: Két kötetet ismerhettek meg az érdeklődők a Gaudeamus Könyvesboltban. Fotó: Vicsi Judith)


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Vasárnap éjfélig interneten vetít ...
Törölték a stockholmi Nobel-díjátadót
Koronavírus az Apáczaiban – ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ