A „Szirén“ már nincs egyedül. Árpád-kori különleges kőfaragványok kerültek elő Borosjenőn
Vissza

A „Szirén“ már nincs egyedül. Árpád-kori különleges kőfaragványok kerültek elő Borosjenőn

Az Aradhoz közeli Borosjenőn (Ineu) lévő várkastélyban előbb 2016-ban, majd 2019 őszén (immár a magyar kormány által életre hívott Rómer Flóris-terv finanszírozásában és a Teleki László Alapítvány lebonyolításában) megtalálták az egykor a településhez közel állt monostor, Dénesmonostora kőmaradványait. A borosjenői vár falaiból előkerült leletanyag az utóbbi évtizedek legfontosabb és leggazdagabb román stílusú kőfaragvány-együttese a szűkebb régióban, de jelentősége messze túlmutat ennek határain. Budapesten, a Batthyány Lajos Alapítvány székházában mutatták be szerdán délután, 2019. december 11-én azt a kőleletet, amelyet 2016-ban és idén ősszel tártak fel Borosjenőn.

A leletről:

A dénesmonostorai kolostorból eddig egyetlen lelet volt ismert: egy szirént ábrázoló faragott kő, amelyet ugyancsak a borosjenői vár falában találtak, az épület 1870-es években zajlott felújításakor. (A várkastély történetéről bővebben alább olvashat.)

A szirén Budapestre került, ma is látható a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán. Az, hogy most meglelték „társait”, komoly szenzáció, mivel a hajdani Maros-völgyi kolostorláncból alig maradt ránk tárgyi emlék, ahogyan az Árpád-kor dél-magyarországi, alföldi építészetéről is alig rendelkezünk kézzelfogható emlékkel.

A Maros völgyében az 1000-es, 1100-as években alakult ki egy sűrű szövésű, elsősorban bencés monostorokból álló lánc. Ezek közül némelyik – több mint fél tucat – az erdélyi hegyek felől az alföld felé irányuló sószállításba is bekapcsolódott, fontos kereskedelmi hely volt, így komoly gazdagságra tett szert. Közéjük tartozhatott a Borosjenő határában valaha állt Dénesmonostora is (melyet azonban feltehetően nem a bencések, hanem a Magyarországon kevésbé ismert ágostonrendi kanonokok, más néven karingesek alapítottak). A mostani lelet bizonyítja a feltevést, hogy Dénesmonostora is szedhetett sóvámot: a faragott kőanyag arra utal, hogy a monostor rendkívül igényes és drága épület lehetett, amelynek művészeti megoldásait a korban csak a legelőkelőbb egyházi-gazdasági központokban – például Egerben, Székesfehérváron – alkalmazták.

A Szentháromságnak ajánlott Dénesmonostorát először 1199-ben említik; a monostor a 16. századra elnéptelenedett. A román kori kolostor romjait a 19. század végén Rómer Flóris és Márki Sándor történészek még látták a szomszédos Bokszeg irányában és rajzi vázlatokat is készítettek róla. Kolozsvári régészek idén újra megkezdték feltárását, egyelőre pontos helyének meghatározását végzik, az ásások várhatóan jövőre kezdődnek.

A monostor építőanyaga a környező területek épületeibe kerülhetett – köztük a borosjenői várba, amelyet a kisváros önkormányzata nemrég kezdett felújítani. Ehhez kapcsolódóan régészeti és művészettörténeti kutatások is kezdődtek. Már a 2016-os falkutatások alkalmával kiderült, hogy a vár 1530-40-es évekbeli bővítésekor korai, román stílusú, az 1200 előtti évtizedekben készült faragványokat használtak fel építőanyagként. 2016-ban 9 korai faragványt sikerült kiváltani, köztük számos elsőrangú színvonalat képviselő oszlopfejezettel. Kiemelkedik közülük egy palmettás, valamint egy akantuszlevelekkel díszített oszlopfejezet. Ezek mellett előkerült egy másik palmettás díszű és két kocka-oszlopfejezet, egy sarokleveles lábazat meg néhány oszloptörzs-töredék, némelyiküket fehér travertinből faragták.

2019-ben 14 kisebb-nagyobb kőelemmel bővült a lelet-együttes, köztük két oszlopfejezettel, az egyiket igen szép akantuszkompozíció díszíti, a másik egy kockafejezet. Felbukkant egy indadíszes faloszloplábazat is. Talán a legkülönlegesebb darab egy hatszirmú virágot ábrázoló kő, eredeti festéssel. Előkerült több összeillő párkányelem, illetve talán a kolostor egy nagyobb kapujának egy íves töredéke, s egy kisebb kapu szárának a részlete. Ezek mellett több olyan értékes faragványt azonosítottak be, amiket nem lehetett kiváltani: a főbejárattól északra egy hajdani kapulábazat (stukkó-rátétes farkasfog-frízzel), az eredeti nyugati kapu betömésében egy kötegpillér rétegköve, míg az északnyugati torony pincéjében két korabeli festést hordozó kőlap. Ezekenkívül számos kisebb-nagyobb középkori faragvány van a falakban a kolostorból, esetleg a mai vár korábbi, elbontott részeiből vagy a szintén csak említésből ismert borosjenői késő középkori ferences custodia épületeiből.

A kiváltott kőfaragványok az aradi múzeumba kerültek. A kutatás résztvevői szeretnének a restaurálandó faragványokból egy több helyszínen bemutatható kamara-kiállítást szervezni, ám az anyag végső kiállítási helye a helyreállított borosjenői vár lenne. A helyreállítási munkák reménybeli 2020-as elkezdésével számos hasonló emlék felbukkanására lehet számítani. A Teleki László Alapítvány tervbe vette egy átfogó régészeti program beindítását, mely Erdély és a Partium korai kolostorait tárná fel (Ajtonymonostor, Bulcs, Kolozsmonostor, a meszesi kolostor és Dénesmonostora).

A borosjenői várkastély

Az először 1214-ben említett Borosjenő település 1387-ben került a Losonczi család birtokába, s először 1474-ben említik itt a család castellumát. Az 1530-40-es években a Losonczi család a reneszánsz várépítészet szellemében kibővítette és saroktornyokkal megerősítette a Fehér-Körös partjára épített várat. 1552-ben, Losonczi István halála után a várat a Habsburg Ferdinánd pártján álló özvegye és lányai örökölték, ám 1565-ben elfoglalta János Zsigmond erdélyi fejedelem, s ettől fogva a Török- és a Habsburg-birodalom illetve az Erdélyi Fejedelemség ütközőzónájában álló erősség folyamatosan változtatta a tulajdonosát. 1566-ban elfoglalta a török, de 1595-ben megszerezte Báthory Zsigmond fejedelem, majd az 1630-40-es években, I. Rákóczi György idején impozáns, négy sarokbástyás erődítmény épült köréje. 1658 és 1693 között újra török kézen volt, s ekkor egy mecsetet is építettek mellé, melyet az 1950-es években bontottak el. A török visszaszorítása után, az 1730-as években a vár elveszíti a katonai jelentőségét, 1742-ben a Péterfy-, majd 1808-ban az Atzél család birtokába jutott az egyre romosodó épület. 1870-72 között tulajdonosa, Atzél Péter ingatlanbefektetésként historizáló stílusban újjáépíttette a várromot Karl Hantelmann hamburgi építésszel, s az épület ekkor nyerte a mai formáját. Atzél 1874-ben eladta a hadseregnek a várat, amely rövidesen lemondott róla, s a hatalmas épületben 1904-ben fogyatékos gyerekek számára rendeztek be intézetet, mely 1998-ig működött.

A fotóriport a különleges kőfaragványokról ITT megnézhető


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

VIDEÓ - #WEREMEMBER – Fotókkal a ...
Mennyibe kerülhet az új ...
Orbán Viktor: egy centiméterre voltunk, ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ