A száz éve született Benkő András zenetörténészre emlékeztünk

Benkő Judit: kötelességem éltetni édesapám emlékét

A száz éve született Benkő András zenetörténészre emlékeztünk
Tudományos ülésszakkal, kerekasztal-beszélgetéssel emlékezett Benkő András (1923–2001) zenetörténészre, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia volt oktatójára az Erdélyi Múzeum-Egyesület zenetudományi szakosztálya a zenetudós születésének századik évfordulóján. Az eseményen a felszólalók egyöntetűen kitértek Benkő András hatalmas lexikális tudására, de szerénységére, emberségére és segítőkészségére is. A zenetörténész lánya, Benkő Judit zenetudós, a Kolozsvári Rádió komolyzenei műsorainak egykori szerkesztője bemutatta azt a honlapot, amelyet ő és testvére, Benkő József zongoraművész hozott létre édesapjuk emlékére. A honlapon Benkő András összes cikke és könyve megtalálható és elolvasható. „Benkő András életműve a digitálián innen keletkezett. Nekem és testvéremnek kötelességünk éltetni az emlékét olyan korban, amikor már nem az a természetes, hogy a könyvtárban üldögélünk” – hangoztatta Benkő Judit.

– Már nagyon kevesen vagyunk, akik Benkő András tanítványai voltunk. Hosszú éveken át nem volt Kolozsváron akadémiai szintű magyar nyelvű zenetörténeti oktatás, a kutatás is elég sokáig szünetelt, de most már egyre többen vannak, akik komolyan vették Kolozsváron a magyar komolyzene kutatását, ami nagy öröm számomra. Lehetőségeink függvényében támogatjuk a magyar zenekutatást, az EME Zenetudományi Szakosztályának a munkáját. Emlékezzünk volt tanárainkra, mert meghatározó volt a velük való találkozás, az a szellemiség, amivel kiengedtek minket az egyetemről, és rámutattak arra, mennyi lehetőség van a zenén keresztül – hangoztatta Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója.

Hét tudományos dolgozat és következtetései

– Benkő András 1990–1998 között a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója volt, a vallástanári szak hallgatóit tanította himnológiai és zenetörténeti ismeretekre. Benkő András himnológiai munkássága egyaránt tartalmaz ismeretterjesztő és a felsőoktatásban használatos kiadványokat, de a legjelentősebbek az erdélyi kéziratos vagy nyomtatott korai protestáns zenei források feltárását célzó tanulmányai, mert fényt derítenek a korabeli zenei írásmód jellegzetességeire, hangszeres műzene hatását is jelzi, de a tanulmányoknak művészettörténeti jelentőségük is van. Az egyházzene területén végzett kutató és oktatói tevékenysége figyelemre méltó. A kéziratos zenei anyag feltárását és a korai protestáns kiadványok énekanyagának ismertetését célzó tevékenysége hiánypótló. Jelentős szakirodalmat hagyott hátra, amelyet már tanulmányozhatunk a gyermekei által létrehozott honlapon – összegzett Péter Éva, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának docense.

– Benkő András zenetörténettel kapcsolatos dokumentumai közül az erdélyi énekkari kultúrával foglalkozó írásai megtalálhatóak a honlapon. Az énekkari foglalatosságok végigkísérték oktatói és kutatói pályáját. Az erdélyi énekkari kultúráról nem kevesebb, mint hatvanhat publikációja született, amelyek kifejezetten kórusénekléssel foglalkoznak, kezdve a 18. századi magyar kórusmozgalomtól egészen a huszadik századig. A Művelődés folyóiratban az 1990-es években mutatta be az erdélyi kórusok tevékenységét. A kolozsvári kóruséletről pedig több cikkben referált – tudtuk meg Csákány Csilla zenetudóstól, egyetemi oktatótól.

A budapesti Bölcsészettudományi Kutatóközpont keretében működő Zenetudományi Intézet, illetve a Magyar Zenetörténeti Osztály vezetője, az erdélyi származású Kim Katalin zenetudós elmondta: Benkő András annyira megszerettette vele a zenetörténészi pályát, hogy az ő hatására nem zongora, hanem zenetudósi szakra felvételizett egykor a kolozsvári zeneakadémiára. A piarista rend 18. századfordulóján létező vokális-hangszeres együtteseiről szóló előadásában Kim Katalin elmondta: a rend néhány központjában komoly zenei élet folyt. Az évszázadok során a piaristák megőrizték saját leltárukat, amelyek a birtokukban levő hangszereket és kottákat tartalmazták. – A kolozsvári piaristák zenei tevékenysége magas szintű volt, nagy kottatárat és hangszerparkot hagytak maguk mögött. Kolozsvár az egyik legaktívabb zenei központ volt: a hatezer kötetes könyvtár mellett sok hangszerrel és gazdag kottakatalógussal rendelkeztek, ami képzett zenészek jelenlétét is feltételezi – összegzett Kim Katalin.

– Olyan zenetörténeti személyiségről beszélünk, aki nagyon hosszú ideig meghatározta az erdélyi zenekultúrát. Benkő András nevével először a kolozsvári operával kapcsolatban találkoztam. Ő foglalkozott azzal az időszakkal, amely engem is érdekel: a 19. századdal. Az utóbbi években az erdélyi zenekultúrával és a romániai magyar zeneszerzői világgal foglalkoztam, de Benkő András ebben is megelőzött azzal a Művelődésben 1970–1972 között publikált cikksorozatával, amelyben a 20. századi zeneszerzőket – Birtalan Józsefet, Jodál Gábort, Kozma Gézát és Mátyást, Márkos Albertet, Terényi Edét, Zoltán Aladárt stb. – mutatta be. Az egy-két oldalas életrajzi ismertetés mellett műjegyzéket is közölt. A zeneszerzőportrék publikálása után összegzett is az Utunk egyik 1972-es számában. Vajon most, 2023-ban van-e valaki, aki hasonló sorozatot írna Lászlóffy Zsoltról, Török-Gyurkó Áronról, Veress Gáspárról? – tette fel a kérdést Sófalvi Emese zenetudós.

– Megdöbbentett Benkő András kutatási módszere. Igyekeztem ugyanazt tenni, mint ő: mindennek a legalaposabban utána járni, a legkisebb adatra is odafigyelni – mondta Fancsali János, majd a százötven éve született és száz éve elhunyt Kacsoh Pongrác zeneszerző kolozsvári éveiről értekezett. Megtudtuk: Kacsoh Pongrác azért került 1886-ban Kolozsvárra az evangélikus-református gimnáziumba negyedik osztályos tanulóként, mert édesapját ide helyezték. Zongorázni tanult, de brácsázni is tudhatott, egyetemi hallgatóként zenekart szervezett, és zongorakísérőként is fellépett.

Fekete Miklós, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának oktatója a hatvan éve elhunyt Lajtha László (1892–1963) budapesti zeneszerző – akire egyaránt hatott Bartók Béla és Kodály Zoltán, de a francia zene is – néhány stílusjegyét mutatta be.

Sófalvi Emese és Benkő Judit zenetudósok az emlékkonferencián (A szerző felvétele)

Windhager Ákos magyarországi egyetemi oktató online jelentkezett be Budapestről. Előadásában Kodály Zoltán és Terényi Ede (1935–2020) kolozsvári zeneszerző és zeneakadémiai oktató közéleti szerepét értelmezte. Kodály Zoltánt a modernitás egyik meghatározó alakjának nevezte Illyés Gyula és József Attila mellett. Terényi Edéről pedig úgy vélekedett: sokrétű – egyetemi oktatói, zeneszerzői, kutatói, zenekritikusi – tevékenysége felért közéleti szerepvállalással, a kolozsvári és a romániai magyar zenei térben jelentős szerepet játszott.

A zenetudósok egykor könyvekből dokumentálódtak

– Benkő András életműve a digitálián innen keletkezett, amikor a zenetudósok könyvekből, újságokból dokumentálódtak, és írógépen írták a cikküket. Nekem és testvéremnek kötelességünk éltetni az emlékét egy olyan korban, amikor már nem az a természetes, hogy a könyvtárban üldögélünk. A honlapot azért hoztuk létre, mert meg akartuk mutatni az életművet és a recepcióját is. Édesapám a könyvtárban eltöltött nap után megjegyezte: milyen jó lenne, ha megnyomnék egy gombot, és előjönnének a címek. Ez az igény hívta létre a honlapot. A legidőigényesebb munka nem a több ezer munka beszkennelése, hanem a sablon arculatának testre szabása volt. Tudatosan kerültem a túl modern dizájnt, mert a picit konzervatív megjelenés összhangban van édesapám mély érzésű, sallangmentes egyéniségével. A teljességre törekedtünk: ha apu számára fontosak voltak a rövidebb írások, akkor most ezek is elérhetőek a honlapon – magyarázta Benkő András zenetörténész lánya, Benkő Judit az édesapja emlékére a testvérével, Benkő Józseffel összeállított https://benkoandras-zenetortenesz.com honlapról.

– Benkő András tanárom volt, atyai mentorom. Első dolgozatomat 1969–1970 táján zenetörténeti témában írtam Műemlék orgonák Segesvár környékén címmel. Ez a tanár-diák együttműködés origója, amelyhez hozzájárult a közös értékrend, a hasonló gondolkodás. Az egykori államvizsga-dolgozatból doktori dolgozat „született”, ebből is kiviláglik, hogy Benkő András hosszú távon gondolkodott – olvasta fel Sófalvi Emese Dávid István erdélyi származású, ám több évtizede Magyarországon élő orgonaművész levelét.

– Szerettem komolyságát, szorgalmát, mindig naprakész tudását. Szigorú volt, de érződött a kedvessége. Soha nem nézte le a hallgatóit azért, mert mi nem tudtunk annyit, mint ő. Türelemmel irányított. Soha nem jött be úgy órára, hogy ne hozta volna a kézzel írott jegyzeteit, bár kötetben is megjelent számos előadása. Élő lexikon volt. Ő tanított meg minket arra, hogy egy-egy dolgozat összeállítása során kis cédulákra írjuk gondolatainkat. Nem hivalkodott, szerény ember volt, inkább adott, semmint kapott – emlékezett államvizsga-dolgozatának témavezetőjére Kulcsár Gabriella zenei szakíró.

– A Benkő család és a Guttman család már 1940-től ismerte egymást. A szüleim együtt énekeltek Benkő Andrással Nagy István karnagy kórusában. Az államvizsga-dolgozatomat is Benkő Andrásnál írtam. Precizitása, szakmai tudása meghatározó volt – tette hozzá Tóth-Guttman Emese zenetanár-karnagy.

– Kedves, nagyszerű ember volt, akitől sokat lehetett tanulni. Komolyság, pontosság és szerénység jellemezte. Általa ismertem meg Nagy István karnagyot, ezt a fantasztikus embert – tudtuk meg Székely Árpád zenetanár-karnagytól.

– Hetvenhat évvel ezelőtt, amikor első osztályos kisdiák voltam, Benkő András a tanító bácsim volt. Csak egy évet tanított minket, de az egész osztály zokogott, amikor bejelentette, hogy ősztől már egyetemre megy. Azt sem felejtem el, hogy amikor érettségiztem, ballagási kártyát küldtem neki, és ő kizárólag értem eljött a ballagásomra – mesélte Görög Enikő.

Nagy Ibolya, a Kolozsvári Magyar Opera korrepetitora egyik zenetörténet vizsgára emlékezett, amelyen Benkő András emberségesen viselkedett.

– A csendes, visszafogott, nagy tudású tanár és ember megtanított bennünket, hogy pontosak és precízek legyünk. A szemináriumi dolgozatoknál mindenkinek az egyéniségéhez mérten osztogatta témákat. Az államvizsga-dolgozatomat nála írtam – tudtuk meg Bedő Ágnes zenetanár-karnagytól.

– Emlékszem Benkő tanár úr módszerére: papírok, dobozok, cédulák tömkelegére. Élmény volt vele dolgozni, ő volt az államvizsga-dolgozatom irányítója – zárta a kerekasztal-beszélgetést Maksay Magdolna, a Kolozsvári Rádió munkatársa, aki akkor ismerte meg Benkő Andrást, amikor Benkő a Protestáns Teológiai Intézetben a vallástanárképzőben tanított.

(Borítókép: a szerző felvétele)