– A 2019 márciusában elvégzett klasszikus, azaz „face to face” közvéleménykutatás empirikus eredményeket mutat be leíró, és nem feltétlenül érvelő módon. A fejlődéssel kapcsolatos optimizmust már Nicolae Iorga is megfogalmazta. A regionális identitások szorosan összefüggnek a fejlettségi hierarchiák képzetével. A korrupció pedig szorosan összefügg a fejlődési idealizmus támogatottságával. A korrupcióellenességet illetően a fejlődés-centrikus populizmus is tetten érhető. A román középosztály igényli, hogy az Európai Unió beavatkozzon Románia ügyeibe, ha ezzel elkerülhető a jogállam és a demokrácia sérülése – magyarázta Kiss Tamás szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, a kutatás szakmai vezetője.
Salat Levente, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának professzora a kiadványról megjegyezte: többnek tartja, mint egy kutatási jelentést, ez a publikáció nagyon fontos didaktikai funkciót vállal fel. – Az öt kutatási kérdés kontextualizálja a problémát, továbbá rálátást enged a romániai magyarok politikai kultúrájának néhány elemére.
– Ebből a kutatási jelentésből egyértelműen kiderül, hogy a romániai magyarság rendkívül imponáló kutatási protenciállal rendelkezik, ami a kutatók szakmai felkészültségét és az intézményes háttér létét illeti. Azonban felmerül a kérdés: a tudás hasznosítása jár-e majd változással? Két intézmény használhatja fel ezt a tudást. Első sorban az RMDSZ, amelyet fontos lépéskényszerbe hoznak ezek az eredmények. A második intézmény az egyházak, amelyek egyre intenzívebben vállalnak közpolitikai szerepet. Ez a tudás az egyházakat is kötelezi – összegzett Salat Levente.
Rostás-Péter István, a Kolozsvári Rádió szerkesztője arra buzdította a szerzőket, hogy fordítsák le román nyelvre a kutatási jelntést, hogy a román szakma és sajtó is ismerje meg ezeket az eredményeket, ez által pedig valamilyen reakciót vagy vitát lehet előidézni.
– A román értelmiség körében is létezik egy régióhoz, helységhez való kötődés. Ez a közpolitikák átgondolásához vezethet. De vajon lehet-e ezzel valamit kezdeni a román-magyar viszony alakulását illetően? – tette fel a kérdést Rostás-Péter István.
Válaszában Toró Tibor, a Bálványos intézet kutatási igazgatója kifejtette: a szerzők már lefordították románra a kutatási jelentést, ám úgy véli: a román értelmiség még nincs felkészülve arra, hogy a „regionalizmus lépcsőjét meglépje”. Kiss Tamás hozzátette: a szerzők már az angol változaton is dolgoznak.
Rostás-Péter István szerint a kiadvány eredményei arra is rávilágítanak, hogy Romániában nagyon kevés az esélye a felvidéki Most-Híd típusú kezdeményezésnek. A megkérdezettek 25%-a extrém intoleranciával, 30% relatív magas fokú tolernciával, 45% közepes intoleranciával viszonyul a romániai magyarokhoz és jogaihoz. Ezért felmerül a kérdés: milyen román-magyar együttműködési formákat kellene kitalálni? A felmérés magyar nemzetiségű interjúalanyainak is csak közel húsz százaléka szavazna „adott esetben” vegyes pártra. Ez a magatartás a fiatalokra és a nagyvárosok lakóira jellemző.
– A román anyanyelvű szavazók jelentős része etnikai szavazó, mint a magyarok, akik sem a magyar részvételt, sem azt nem tudják elképzelni, hogy egy vegyes pártban a magyar elitnek vezető szerepe legyen – magyarázta Rostás-Péter István.
A regionalizáció kapcsán a felszólalók kifejtették: a régiós kötődés és identitás jelen van Olténiában és Moldovában is, de leginkább Kolozsváron és Marosvásárhelyen hódított teret.
Hozzászólásában Bakk Miklós azt taglalta: az erdélyi régió felépítése komplexebb folyamat, az erdélyi regionalizmus projektje többször elakad, ezért kutatni kellene ennek okát.
Németország a követendő példa
A románok fejlődéssel kapcsolatosan vélekedéseivel kapcsolatban a felmérés többek közt rávilágít: a romániai lakosság körében nagymértékű az úgynevezett fejlődési idealizmus beágyazottsága. Ez olyan kulturális modell, amely szorosan kötődik azokhoz a fejlődéssel kapcsolatos Nyugat- és eurocentrikus elképzelésekhez, amelyeket (többek között) a globális elitek, illetve a nemzetközi szervezetek forgalmaznak. Ezen elképzelések szerint a fejlődés univerzális folyamat, amelynek fő fázisain minden társadalom keresztülmegy. Így az egyes országokat fejlettségük alapján rangsorolni lehet, a hierarchia csúcsán lévők (elsősorban a nyugat-európai és észak-amerikai országok) pedig mintául szolgálnak a „visszamaradottak” számára.
A román társadalom számára egyre inkább Németország képezi a követendő mintát. A románok ugyanakkor saját országuk fejlettségét alulértékelik, azonban közel sem olyan mértékben, mint a bolgárok vagy az albánok. Ugyanakkor a román társadalmat nagyfokú fejlődési optimizmus jellemzi. A kérdezettek mintegy háromnegyede lehetségesnek tartotta, hogy az ország elérje a nyugat-európai országok fejlettségi szintjét, még ha többségük szerint erre csak a távoli jövőben kerül is sor. Az erdélyi magyarokra ez a fejlődési optimizmus jóval kevésbé jellemző, 48 százalékuk szerint nem lehetséges az, hogy Románia beérje a nyugat-európai országokat. A románok számára a fejlődés legfontosabb mutatója az anyagi jólét, ugyanakkor kiemelkedően magas azok aránya is, akik szerint a korrupció alacsony szintje és a jogállamiság is fontos ahhoz, hogy egy országot fejlettnek lehessen nevezni.
A regionális identitások vonatkozásában szintén meghatározó szerepet játszik a fejlettségi hierarchia, amit az ország különböző részein élők viszonylag egységesen ítélnek meg. Így Erdélyt, illetve a Bánságot nem pusztán az itt élők helyezik a hierarchia csúcsára, hanem azok is, akik más területeken élnek. A hierarchia alsó pozícióit tekintve ezzel szemben kevésbé jellemző a konszenzus. Az Erdélyben élők, különösen a magyarok Olténiát pozicionálják alulra, míg a Kárpátokon kívüliek számára Moldva testesíti meg a belső perifériát és az elmaradottságot. Ez azzal függ össze, hogy az erdélyiek nagyobb arányban kötődnek a „balkanista” értelmezési kerethez, ahol Olténia nem csupán az ország leginkább balkáni, hanem (ebből következően) a leginkább elmaradott területe is. A moldvaiak szintén saját magukat helyezik a fejlettségi hierarchia aljára, azonban úgy gondolják, hogy erkölcsi színvonal és kulturális gazdagság tekintetében a többi régió fölött állnak – összegeznek a kutatók.
Csak a magyarok szerint vesztese Erdély az újraelosztásnak
A regionális mozgalmak fontos felhajtóereje lehet az a meggyőződés, érzés, hogy az állam az adott régiót kizsákmányolja: a regionális újraelosztás során többet von el, mint amennyit juttat. A romániai regionalizmus hiányát (vagy „komolytalanságát”) semmi nem szemlélteti jobban, mint az, hogy nem születtek a regionális újraelosztás politikai gazdaságtanát taglaló elemzések sem, állapítják meg a kutatók.
Kifejtik: az erdélyi magyarok percepciója szerint a regionális újraelosztás politikai gazdaságtana meglehetősen egyszerű: Erdély különböző régiói (Erdély, Székelyföld, Partium és a Bánság) jelentősen többet fizetnek be, mint amennyit visszakapnak, míg az összes Kárpátokon túli régió (Olténia, Moldva, Bukovina, Dobrudzsa és Munténia), beleértve a fővárost, Bukarestet, többet kap, mint amennyit befizet. A gazdasági kizsákmányolás ráadásul láthatóan összefügg az adott régió etnikai összetételével, vagyis minél inkább magyar egy régió, annál több erőforrást von el tőle az állam. Elmondható tehát, hogy az erdélyi magyarok körében a regionalizmus szociálpszichológiai feltételei adottak lennének.
Az erdélyi románok esetében a képlet már korántsem ennyire egyértelmű. Az erdélyi románok szerint nincs olyan régió, amely a regionális újraelosztás egyértelmű kedvezményezettje lenne. Az ő percepciójukban nincs semmilyen Erdély/ Regát törésvonal, mégpedig azért nem, mert az erdélyi románok szerint Munténia és Bukarest viszonylag többel járul hozzá a regionális újraelosztáshoz, mint a Székelyföld. Az összerdélyi regionalizmus kialakulását nagyban nehezíti az, ahogyan az erdélyi románok a Székelyföldről (illetve tágabban a magyarokról) gondolkodnak. (A magyarellenesség – amellyel a kutatás a későbbiekben külön fejezetben is foglalkozik – nagyon erősen hat a decentralizáció, regionalizmus ellenében, fogalmaznak a szakemberek.)
Minél fejlettebbnek észlelnek egy régiót, annál inkább gondolják az emberek azt, hogy többel járul hozzá a központi kiadásokhoz, mint amennyit kap – minél fejlettebbnek tartják saját régiójukat, annál nagyobb mértékben támogatják regionalizációt – derül ki. A régiók fejlettségét tekintve a magyarok és a románok percepciói között azonban jelentős különbségek vannak. Mint említettük, az erdélyi magyarok szerint Erdély és a Székelyföld fejlettségükhöz képest többet fizetnek be, a románok percepciói szerint azonban nem Erdély, hanem Moldva van a legkedvezőtlenebb helyzetben: a fejlettségéhez képest az ő hozzájárulása a legnagyobb.
Amikor a kutatók az önkormányzatok hatáskörének további bővítésére kérdeztek rá, a támogató válaszok aránya 42 százalékos volt, a regionális szintre vonatkozóan 37 – a különbség a „nemzetállami érzékenységgel” magyarázható. Megjegyzik azonban: mindkét kérdés esetében megfigyelhető a decentralizációt támogatók arányának egyértelmű növekedése.
A pártkötődések kapcsán az összefüggések meglehetősen egyértelműek. A PSD-hez viszonyítva leginkább az RMDSZ és a PNL szavazói támogatnák a decentralizációt/regionalizációt, de az USR-PLUS hívei is kisebb mértékben ragaszkodnak a centralizmushoz, mint a szociáldemokraták támogatói. Lényeges, hogy a decentralizáció megítélésében levő különbségek erdélyiek és nem erdélyiek között az egyes pártok szavazótáborában is megjelennek. A legnagyobb különbségek a PNL, ALDE és USR-PLUS szavazóbázisában láthatók, az erdélyi és nem erdélyi szimpatizánsaik között. Vagyis az erdélyi PNL-, USR-PLUS- és ALDE-szimpatizánsok sokkal inkább decentralizációpártiak, mint a regáti szimpatizánsai ugyanazoknak a pártoknak. A decentralizáció megítélése tekintetében az RMDSZ és e pártok erdélyi szavazói között nincs jelentős különbség.
A pártok regionális beágyazottsága érdekes képet mutat. Miközben egyetlen romániai párt sem vállalkozik a regionális érdekek megjelenítésére, a választóknak elég határozott elképzelésük van arról, hogy a különböző pártok mely régiók érdekeit képviselik. Ez leginkább a PSD esetében mutatható ki, amit a Kárpátokon túli területek képviseletével azonosítanak. Erdélyben a legtöbben a PNL-t említették, azonban itt megközelítőleg sem olyan szoros az asszociáció, mint a PSD és az Ókirályság között. Így sok erdélyi (elsősorban román) nem tudott olyan pártot mondani, amely a régió érdekeit megjelenítené.
Román ellenszenv a multietnikus párt iránt
Ezzel állhat összefüggésben, hogy Erdélyben lenne valamekkora igény egy regionális pártra. Az erdélyi románok 13 százaléka jelezte: nem tartaná kizártnak, hogy egy ilyen alakulatra szavazzon. Érdekes azonban, hogy ugyanez az arány csupán 2 százalékos egy román–magyar vegyes párt esetében (miközben egy erdélyi érdekeket megjelenítő pártban elviekben logikus lenne a magyar és román elitcsoportok közötti együttműködés).
A magyar választók számára ezzel szemben a regionális alternatíva vonzereje éppen akkor növekszik, ha az egy magyar–román vegyes párt révén jelenik meg. Az erdélyi románok multietnikus párt iránti ellenszenvét azzal hoztuk összefüggésbe, hogy ők maguk is lényegében etnikai szavazók, miután vegyes vidékeken a mainstream pártok a „román érdek” védelmezőiként lépnek fel – állapítják meg a kutatók.
Korrupciós rangsor: pártok, parlament, egészségügy
A korrupció kérdése a különböző nemzetközi szervezetek napirendjében, majd a román középosztály értékrendjében a fejlődéssel kapcsolatos elképzelések középpontjába került. A román társadalom a korrupció meglehetősen tág értelmezését tette magáévá. E szerint nem pusztán az „egyéni haszonszerzés érdekében történő közhatalommal való visszaélés” minősül korrupciónak, hanem a politikai partikularizmus legkülönbözőbb formái, az informális gazdasági tevékenység, illetve a hivatali inkompetencia is. A korrupció ebben a tág értelmezésében válhatott a románok többsége számára a fejlődés legfontosabb gátjává, illetve – kissé sarkított megfogalmazásban – minden rossz megtestesítőjévé. A korrupció által leginkább érintett területeknek a képviseleti intézményeket (pártok és parlament) látják az emberek, ezeket az egészségügy követi. Időbeli összehasonlításban az igazságszolgáltatás, illetve a rendőrség azok az intézmények, amelyeknek a lakosság által érzékelt korrupciós érintettsége egyértelműen csökkent, míg az egyház az az intézmény, ahol a mutató értéke növekedett, fogalmaznak a szakemberek a felmérés összegzésében.
További fontos adalék, hogy a románok többsége szerint az Európai Uniónak aktívabban részt kellene vennie a romániai korrupció elleni harcban, közbe kell avatkoznia, ha a jogállamiság, illetve a demokrácia veszélybe kerül. Ez arra utal, hogy a legtöbb román elfogadja azt az értelmezést, miszerint az EU, illetve a nemzetközi intézmények egyfajta szövetségest jelentenek a korrupt helyi elitek elleni harcban, illetve elutasítja a európai intézményi beavatkozás nemzeti szuverenitásra hivatkozó korlátozását sürgető diskurzust.
A románok többsége megbízik a SRI-ben
A demokráciakoncepciók vizsgálatánál egyértelműen kiütköztek a román közéletet több mint 15 éve domináló korrupcióellenes retorika nem várt mellékhatásai. Az első ilyen mellékkövetkezmény, hogy egyfajta büntetődemokrácia-felfogás terjedt el a román köztudatban. E szerint a demokrácia legfontosabb ismérvei (mondjuk a pluralitás, a képviseleti intézmények vagy az egyéni szabadságjogok helyett), hogy nincs korrupció, és hogy keményen megbüntetik a bűnözőket. Ez a demokráciafelfogás a médiában azóta is nagy teret kapó caracali gyilkossági eset vagy a Floreasca Kórházban történt tűzeset nyomán minden bizonnyal tovább erősödött. Egy második (a demokratikus berendezkedés szempontjából) káros mellékkövetkezmény a képviseleti intézményekbe (pártokba, kormányba, parlamentbe) vetett bizalom igen alacsony szintje, állapítják meg.
A politikai intézmények iránti bizalom a Traian Băsescu elnök által kezdeményezett antipolitikai és antikorrupciós populizmus felívelésével egy időben kezdte a mélyrepülését. Ez éles kontrasztban áll az olyan „nem politikai” intézmények iránti magas szintű bizalommal, mint a SRI vagy a DNA. A szociáldemokraták (illetve az RMDSZ) által propagált „párhuzamos állam” narratíva teljes kudarcát különösen élesen mutatja, hogy a románok többsége megbízik a SRI-ben – vélekednek.
A nem demokratikus döntési formákhoz való viszonyulás kapcsán egy érdekes jelenségre, az úgynevezett progresszív autoriter magatartásra hívják fel a kutatók a figyelmet. A progresszív autoriternek nevezett csoport ugyan elutasítja a klasszikus autoriter megoldásokat, de helyesli a képviseleti intézmények „nem politikai” szereplők általi kiiktatását.
A progresszív autoriterek robotképe a következő: középkorúak, felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, városi lakosok, az USR-Plus támogatói. Átlagon felül jellemzi őket a fejlődési optimizmus, átlagon felül bíznak az Európai Unióban, a DNA-ban és a SRI-ben, politikailag aktívak. Különösen érdekes, hogy a progresszív autoriterek számára a demokrácia deklaratív szinten igen fontos érték, és az sem igaz rájuk, hogy a korrupcióellenes harc érdekében lemondanának a szabadságjogaik egy részéről. A jelek szerint a képviseleti intézmények kiiktatását nem érzik antidemokratikusnak, ahogy azt sem gondolják, hogy a DNA romániai működése szabadságjogokat sértene.
A felmérést eredményeit értékelő szakemberek szerint a magyarok a korrupciót jelentős problémának látják, mi több, az átlagnál jóval nagyobb arányban hagynák megkurtítani a szabadságjogokat a korrupcióellenes harc során, viszont többségük nem bízik meg a DNA-ban. Az átlagnál nagyobb mértékben pártolnák a technokratikus kormányzást és az erőskezű vezetést. Általában véve kevésbé fontos érték számukra a demokrácia. Az országos átlagnál jóval kevésbé bíznak az Európai Unióban.
Az etnikumközi viszonyokkal, magyarellenességgel foglalkozó fejezet első lényeges megállapítása, hogy a különböző kisebbségi jogosítványok, illetve etnopolitikai célkitűzések támogatottsága/legitimitása a románok körében igen alacsony.
A felmérésből kiderül: a romániai lakosság kevesebb, mint fele ért egyet azzal, hogy a polgármesteri, illetve parlamenti képviselői pozíciókért magyarok is versenybe szállhatnak. A létező nyelvi-kulturális jogosítványok támogatottsága is igen alacsony. A románok többsége szerint nem helyes, hogy a magyarok anyanyelvükön tanulhatnak, az önálló magyar nyelvű tanintézményeket pedig a románoknak csupán negyede tartja jogosultnak. A magyar nyelv hivatalos használata ennél is nagyobb elutasításra talál, ami nyilvánvalóan a törvény tényleges alkalmazásának legnagyobb akadálya. A román társadalom leginkább az autonómiával szemben van elutasító állásponton, olvasható a kutatásban.
A PSD- és az USR-szimpatizánsok a legelutasítóbbak
A kisebbségi jogok elutasítottsága/elfogadottsága vonatkozásában nincs egyértelmű időbeli trend, az önálló oktatási intézmények és a magyar nyelvű egyetem tekintetében hosszabb távon valamelyest nőtt az elfogadottság, míg az anyanyelvű oktatás és a választhatóság esetében inkább csökkent, állapítják meg. A mostani kutatásból viszont az derül ki, hogy az összes felsorolt jogosítvány támogatásában csökkenést mértek, ami a magyarellenesség generális növekedését mutatja. A PSD-szimpatizánsok mellett az USR-PLUS-szimpatizánsai azok, akik a magyarok kisebbségi jogosítványait leginkább elutasítják. Ez leginkább az anyanyelvi oktatásra vonatkozóan figyelhető meg, ami mögött valamifajta integracionista nacionalizmus tapintható ki. Az ALDE és a PNL hívei az átlagnál megengedőbbek, áll a felmérés adatainak elemzésében.
Míg 2012 és 2016 között a magyar állampolgárság-politikának nőtt az elfogadottsága Romániában, a 2019-es mérés szerint ez a növekvő tendencia is megtört. Ekkor a románok 51 százaléka értett egyet a 2010-ben elfogadott magyar szabályozással, amely lehetővé tette az erdélyi magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését. A kutatók hangsúlyozzák: a román közvélemény a kettős állampolgársággal kapcsolatban – érdekes módon, tehetjük hozzá - meglehetősen megengedő, különösen, ha a kisebbségi jogok nagyfokú elutasításához mérjük ezeket az eredményeket.
Magyarellenesség-index: 5,3
A vizsgálat újdonsága a „magyarellenesség-index” létrehozása. Ezt a következő kérdések alapján állították össze.
- Magyar állampolgárság elutasítása (A magyar állam 2011 januárja óta állampolgárságot biztosít a vele szomszédos országokban élő magyarok számára. Ennek nyomán sok erdélyi magyar is igényelte és megkapta a magyar állampolgárságot. Ön egyetért-e ezzel?)
- Magyar állampolgársággal kapcsolatos ellenintézkedések támogatása. (Vissza kellene vonni a román állampolgárságot azoktól a romániai magyaroktól, akik igényelték a magyar állampolgárságot. Vissza kellene vonni a szavazati jogot azoktól a romániai magyaroktól, akik igényelték a magyar állampolgárságot? Vissza kellene vonni azt a jogot a kettős román–magyar állampolgároktól, hogy köztisztviselői állásokat tölthessenek be Romániában, vagyis hogy polgármesterek, parlamenti képviselők, bírák lehessenek)
- Kisebbségi jogok megítélése (Ön hogyan értékeli a kisebbségi jogokat Romániában?)
- Az anyanyelvi oktatás elutasítása (Nem ért egyet azzal, hogy a magyarok az anyanyelvükön tanuljanak az általános és középiskolában).
- Önálló oktatási intézmények elutasítása (Nem ért egyet azzal, hogy a magyaroknak különálló iskoláik legyenek).
- Hivatalos nyelvhasználat elutasítása (Nem ért egyet azzal, hogy a magyarok használják az anyanyelvüket a közintézményekben (polgármesteri hivatal, bíróság).
- Választhatóság elutasítása (Nem ért egyet azzal, hogy a magyarok megválaszthatók legyenek polgármesternek, parlamenti képviselőnek).
A létrehozott mutató 1 és 10 között méri a magyarokkal szembeni negatív attitűdöket. A következtetés az, hogy az index értékei relatíve egyenletesen oszlanak meg 1 és 10 között, az átlag 5,3. Az esetek 25%-a vett fel 8–10 közötti értéket (extrém intolerancia), 1–3 közötti értéket vett fel az esetek 30%-a (relatív magas fokú tolerancia), a maradék 45% pedig a skála közepén helyezkedik el. A legtöbb társadalmi csoport toleranciaátlagai a skála közepe körüli értéket mutatnak. A legpozitívabb viszonyulást az ALDE-szimpatizánsok és az erdélyi románok körében látjuk, a legnegatívabbat pedig a PSD-szavazóknál és a nem erdélyi románoknál. A falun lakók és a fiatalabb korosztály a magyarokkal szemben ugyancsak kevésbé toleráns attitűdöt jeleznek. Iskolai végzettség szerint a középfokú végzettségűek viszonyulnak a legkevésbé pozitívan a magyarok iránt, összegeznek a kutatók.
