A rettenthetetlen pizzafutár
Vissza

A rettenthetetlen pizzafutár

Világéletében szeretett volna egy bengosz bringát, olyat, amivel szöktetni lehet, meg kéz nélkül pedálozni, farolni és miegymást. Az első egy totálra lehurbolt felnőtt drótkecske volt, férfibicikli, alig érte fel, s ahogy taposta, a bicaj ide-oda dőlingélt (esett is nagyokat, plezúr és foltok, egy durva ficam, meg az utcabeli kortársak gúnyolódása, hangos röhécselése – a tandíj rövidre fogott összegzése). Tizenévesen már eljárt rendszeresen nyári idénymunkára, és két szezon alatt összejött a zseton egy ószerről szervált bicóra. Osztálytársai nagyrészt szülinapra, konfirmálásra kaptak vadiúj cangákat, de nem irigyelte őket: tudta, hogy az övé különleges, nyolcheti melójába került, meg kétesztendőnyi várakozásba.

Líceumban már az osztálykirándulásokon kiderült, hogy nemcsak neki van a legizmosabb vádlija, de a tüdeje is jobban bírja például a kaptatókat, vagy a hosszú egyenes sprinteket; nem kivagyiságból hagyta le társait egy-másfél utcahosszal, neki természetes volt a ritmus, amit magának diktált önszántából és élvezetből. Szinte természetes volt, hogy a tornatanár beajánlotta egy klubhoz valami előválogatás-féle alkalmával. Előbb a bővített keretben, majd az állandó csapatban nyomta ifiként a kilométereket, napi átlagban harminc-negyvenet. Aztán jött az a rusnya válogató, hogy akkor feljebb léphetne az országot képviselő teambe. Esős-nyálkás pályán tekertek, és a szerpentines ereszkedőn az egyik kanyarban kicsúszott a keró alóla, s hogy a mellette suhanókat óvja a bukástól, félig oldalazva a kerékpárt messze lökve csúszott le az úttestről. A korláthoz vágódott, és bal kulcscsontja élesen reccsent az impaktustól.

Most is fájlalja ilyenkor, ha az idő változik (ez a márciusi hideghullám azért elmaradhatott volna – morfondírozik, miközben termoszos  teája fölé hajol). Áll a kifőzde kijáratánál, az eresz alá tolt bringának támaszkodva, és várja a rendelést. Tegnapelőtt még tolongtak a cégnél, most másodmagával maradt. Azt mondják, nem sokáig. Most mindent lezárnak. „Na, majd neten tálalnak nekik” – és köröz a bal karjával egyet, hogy a zsibbadás oszoljon. Ő pedig aláírt, hogy hát saját felelősségére folytatja, meg hogy betartja az összes béna és túlzó előírást, meg azok felülírását. Mert szeret tekerni, taposni, belehúzni. Az egyre üresebb utcákon most övé a pálya. Kiélheti a pillanatot, melyről sejti valahol suttyomban, hogy nem tarthat soká.

                  


MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Találkozások Máriával
Milyen szabályok érvényesek a vendéglők ...
Magyar NB I., 26. forduló: Őrzi előnyét ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ