A munka eredménye és öröme

A munka eredménye és öröme
Idén még az is érdeklődve várta a nyolcadikosok és a tizenkettedikesek érettségi vizsgája eredményeinek kifüggesztését, akit közvetlenül nem érintett a dolog: nem családtag, vagy diákjaiért aggódó tanár. Ezúttal mindenki féltette a fiatalokat. Először azért, mert az elmúlt időszakban egyes politikusok nem egyszer kilátásba helyezték a tanév befagyasztását, amiből aztán Istennek hála, nem lett semmi.

Azért is lehetett aggódni, hogy a járvány miatt hirtelenjében improvizált telesuli és digitális oktatás közepette vajon mennyire tudtak felkészülni a nyolcadikosok és a tizenkettedikesek a rájuk váró vizsgákra. Bevallom: nekem is voltak ezzel kapcsolatos félelmeim, fenntartásaim. Hogyan valósul meg a digitális oktatás vidéken, ahol még a mobiltelefon térereje is akadozik,  illetve hogyan férhetnek hozzá a mélyszegénységben élő (városi) gyermekek az új oktatási formához? Állítom, Kolozsvár ebben is jól teljesített, mivel viszonylag gyorsan vásároltak kétezer táblagépet, amelyet aztán kiosztottak azon gyerekek között, akiknek erre szükségük volt. Sőt: a polgármesteri hivatal felvállalta, hogy a pataréti szeméttelep környékén wi-fit biztosít, amelynek költségeit fedezi.

Jóval a vizsgák előtt bocsátotta ki az oktatási minisztérium azt a közleményt, miszerint a második félév tananyaga, jobban mondva az azzal kapcsolatos kérdések és feladatok nem fognak szerepelni a vizsgatételek között.  Ez megnyugtató intézkedésnek bizonyult, de akkor is feltevődött a kérdés: milyen eredményekkel zárul ez a két vizsga?

Szerencsére aggodalmaink alaptalannak bizonyultak. Először is a vizsgázók példásan alkalmazkodtak a járvány miatti korlátozásokhoz. Szerencsére elenyésző volt azon diákok száma, akik egészségi okok miatt a rendkívüli vizsgaidőszakban vizsgáztak.

Ami az eredményeket illeti, jó a sikerarány mind a nyolcadikosok, mind a tizenkettedikesek esetében. Sőt: mindkét vizsgán rengeteg színtízes átlag született, amire rég nem volt példa. Ennek oka szerintem a megfelelő felkészültség – ami a vizsgázók és az őket felkészítő pedagógusok érdeme – meg talán egy kevésbé szigorú dolgozatjavítás.  

A magyar anyanyelvű, magyar osztályban tanuló gyermekek számára minden évben a románvizsga jelenti az egyik nagy kihívást. Az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályától származó adatok szerint a nyolcadikos magyar diákok 61,10%-a ment át a román vizsgán. A tavalyi 51,08%-hoz képest ez tíz százalékos javulást jelent. Hasonlóképpen román nyelv és irodalomból a magyar érettségizők 70,03%-a (tavaly 65,52%, tavalyelőtt 64,87%) ment át. Számottevő tehát a 4,51%-os a javulás. Kizárólag az idén végző magyar érettségizők átmenési aránya román nyelv és irodalomból 73,32%. 

A másik „vizsgamumus” a nyolcadikosok esetében a matematika. Országos szinten 70,2% érte el az ötöst, a magyar diákok közül 68,44%. A tavalyi 55,77%-hoz mérve ez 12,67%-os javulást jelent. Az érettségizőknél a profilnak megfelelő tantárgyból (matematika vagy történelem) a vizsgázók 82,52%-a ment át. Szintén az oktatási minisztérium kisebbségi  főosztálya közölte: a nyolcadikos vizsgázók 76,1%-a ért el 5-ös vagy 5-ös feletti átlagot, a magyar nyelven tanuló nyolcadikosoknak pedig 73,67%-a. Az idén érettségiző magyar diákok jegyei jobbak, mint a tavaly érettségiző magyar tanulóké. Az átmenési arány tavalyhoz képest 3,08%-kal nőtt.

Elégedetlenkedők mindig voltak és lesznek. Ám összességében elmondhatjuk: az idei vizsgaeredményeket nézve úgy érezhetjük magunkat, mint a győztes hadvezér a megnyert csata után.  A közoktatás „háza táján” azonban bőven van még tennivaló: például gyors iramban folytatni kell a digitalizációt, hogy az esetleges második járványhullámra vagy bármilyen más nyavalyára még jobban felkészülhessünk. A mostani vizsga eredményeiből arra is következtethetünk, a fiatalok rájöttek arra, jövőjük érdekében érdemes tanulni, erőt kifejteni. És ez igazi nyereség, nem a jegy vagy a százalékban kifejezett sikerarány.

Képünk illusztráció