Büszke voltam a pontos tájékoztatásra. Az kicsit bosszantott, hogy nem tettem hozzá: van idén is olyan magyar cég, amelyik nem tartotta fontosnak, hogy magyarul is kiírja a kínálatot, és hogy azért azt is nézze meg. De mindegy, a néni elbúcsúzott és vélhetően elindult immár a helyes irányba levadászni a magyar feliratokat.
Mert az az igazság, hogy jólesik látni Kolozsvár főterén kiírva, hogy Boldog karácsonyt! Kedves gesztus, a megbecsülés jele, ha úgy vesszük, melyikünk számára ne lenne bizsergető érzés az ilyesmi. És ezért kezd felfordulni a gyomrom, amikor látom a polgármesteri manőverezést. Méricskélés-centizés, adok is, meg nem is, kedveskedés-képmutatás. Ide tesszük, oda nem tesszük, ha ide tesszük, ezek azt mondják, mások majd amazt, megspórolni nem lehet, túlpörgetni végképp nem szabad, valami köztes megoldás kellene, jaj, nem lehetne inkább mindenkinek elvitelre csomagban hazaküldeni a jókívánságot? - kattoghat Emil Boc agya.
Olvasom a román lapokban, hogy karácsony táján jótékonysági akciót szerveznek Kolozsváron, licitálni lehet egy teniszlabdára Ilie Nastase aláírásával, focilabdára Dan Petrescu szignójával, vagy Ana Maria Branza vívóbajnok maszkjára, illetve Emil Boc személyére. Aki többet ad, az „megvásárolja” a polgármestert 15 percre, a befolyt összegeket karitatív célokra fordítják.
Nagy kedvem volna kihasználni az alkalmat és elkapni Bocot „jótékony” hangulatban arra a negyed órára. Elmondanék neki egyet s mást. Hogy a figyelmét felkeltsem, tennék a nyakamba egy focidrukker sálat – látom, az ilyesmire nagyon odafigyelnek a románok – szóval tennék egy olyan vastag sálat, rajta Kolozsvár régi címerével, amit a polgármester továbbra is negligál és megpróbálnám elmagyarázni neki, hogy most karácsonyra készülünk, nem választásokra. A jókívánság az jókívánság, azt nem méricskélik, nem az etnikai arányoknak megfelelően osztják. Ez nem költségvetési támogatás. Nem lehet boldog karácsonyt kívánni tizenöt százalékban, csak mert annyian vagyunk magyarok ebben a városban. És ehhez igazítani a feliratok számát, méretét, elhelyezési szögét. Ha úgy érzi, köszönteni akarja anyanyelvükön ennek a városnak a magyar lakóit is, tegye meg hangosan, jókedvvel, Főtér-szerte. Mert mindenki számára egyformán ünnep a karácsony. Szóval ez kell legyen a viszonyítási pont, nem más. Ehhez kéne tartsa magát. Ez a jó irány…
