- Hogyan telik a szükségállapot három játékos gyerek társaságában? Kialakult a napi rutin? Mi a legnagyobb kihívás egy anya számára ebben az időszakban?
- A jelenlegi szükségállapot bezártságát csak részben érzékeljük, hiszen gyermekeinkkel együtt ideiglenesen kiköltöztünk a város szorításából Györgyfalvára. Természetesen hiányoznak a nagyszülők, az ovis- és osztálytársak, valamint az oktatók, de a természet és a falusi élet megélésének és elmélyítésének lehetősége felszabadít. Együtt van a család nap mint nap, egymásra tudunk hangolódni, minőségi időt tudunk tölteni egymással. Erre biztosan mindig szívesen fogunk emlékezni.
Az együttlét megerősíti a családi kötelékeket, közelebb hozza a gyermekeket és a szülőket egymáshoz. Nem hiányzik a rohanás, nem hiányzik a gyors élet. A vesztegzár idején számomra a legnagyobb kihívás anyaként az itthoni tanulás és a kisebb gyermekek tevékenységének összehangolása a home-office, a házimunka mellett. Sokszor elmarad a betervezett feladat elvégzése, hiszen a szabadban játszani, barkácsolni, virágot szedni vagy csak egyszerűen mindezt a gyermekeinknél végignézni jobb, mint az online világot bújni. Azzal vigasztalom magam, hogy minden mást be lehet pótolni.
- Tíz éve a Kolozs megyei tanács alelnöki tisztségét töltötted be, a helyi magyar közösségben az első hölgy voltál ilyen magas pozícióban. Akkor még arról beszélgettünk, miért fontos a nők közéleti részvételének bátorítása, és (elméletileg) hogyan lehet összehangolni a nők számára a családot és a karriert. Hogyan látod ma ezt az “összehangolást” három gyerek mellett?
- Ha a karriert sikeres életútként fogjuk fel, a válasz mindenképpen az, hogy igen, bármelyik anyának, még a többgyermekesnek is lehet ebben gondolkodni. Nem biztos, hogy ugyanazon a téren fut be karriert, ahol lánykorában remekelt, de meg lehet találni azokat a területeket, ahol sikeresen alkothat, dolgozhat, kiteljesedhet, anélkül, hogy a munka a gyermeknevelés rovására menne, vagy fordítva.
A gyermeknevelés sok odafigyelést, előrelátást, tervezést, erőfeszítést igényel, ezért ma, anyaként már nem gondolom azt, hogy ugyanolyan intenzitással tudnék a munkának élni, mint azelőtt. Viszont az is biztos, hogy sokmindent megfontoltabban, jobban átgondolva és megszervezve teszek a munkámban. A gyermekvállalás és nevelés pozitív hozadéka az életemben az, hogy sikerült úgy a hangsúlyokon változtatni, hogy nincs hiányérzetem. Nem vagyok már feltörekvő politikus, de sikerült a régebbi munkám során felhalmozott tapasztalatra építve egy új, a családi életemmel összeegyeztethetőbb életutat kiköveznem magánvállalkozóként és civil szereplőként. Ebben sokat segítenek a férjem és szüleim is.
- Az általad kitalált-menedzselt nyári óvoda-program rendkívül sikeres – kisgyermekes szülők pontosan tudják miért. Mekkora energia-befektetést igényel, mit jelent számodra ez a projekt?
- Viszonylag fiatalon belecsöppentem én is egy olyan világba, ahol az elvárások nagyok, állandó cselekvési és bizonyítási kényszerben éltem. Mindig topon lenni, minden problémára megoldást találni és megfelelni azt hiszem nagyobb energiabefektetést igényelt. Engem az anyaság arra is megtanított, hogy mindig a legfontosabbra koncentráljak, jobban priorizáljak. Így történt, hogy amióta anya lettem, jobban tudok figyelni arra, ami valóban probléma a hétköznapokban.
A nyári vakáció idején számos családnak nehézségeket okoz, hogy a gyermek felügyeletét nem tudják megoldani arra az időre, ameddig a szülők dolgoznak. Erre a problémára kerestem én is a megoldásokat. Az ANYÓ nyári óvoda beindítása, majd a kisiskolásoknak szóló GRUND program megszervezése természetesen nagy munkával jár, mégsem érzem azt, hogy energiát vonna el máshonnan, mivel a saját gyermekeimet is biztonságban tudhatom, tartalmas vakációs felügyeletet és programot tudok ezáltal nekik is biztosítani. Az, hogy nagyon sok mosolygós gyermekarcot és elégedett szülőt is magam mellett tudhatok ebben a projektben, hatalmas lendületet ad. A közreműködő pedagógusok lelkessége, leleményessége pedig gördülékennyé teszik a programok lebonyolítását.
Az évek folyamán a nyári óvoda közösséget formált, újabb és újabb programokat hozott, amelyek mindegyike hiánypótló próbál lenni a családok életében. A programok megszervezése ma már része az életemnek, a gyermekvállás és a családi élet tehermentesítése pedig egy olyan cél, amiért érdemes dolgozni.
- Az otthoni gyermeknevelésben mi az alapelv? Hogyan oszlanak meg a feladatok a szülők között?
- Gyermekeinket a keresztyén alapértékek mentén, a mai viszonyokhoz igazódó hagyományos erdélyi értékrend szerinti nevelésben próbáljuk részesíteni. Nem hiszünk a gyermekuralomban, sem a drákói szigorban. A szülői feladatokat közösen végezzük a férjemmel. Mivel két fiúnk és egy kislányunk van, nagyon fontosnak tartom, hogy mind a férfi, mind pedig a női modell jelen legyen az életükben. Ezért a közös programokon kívül sok olyan alkalom van, amelyeket a férjemmel vagy velem külön élnek meg. Halászni például az édesapjukkal szoktak, velem pedig bábszínházba járni.
- Mi jelenti számodra a kikapcsolódást, az „én-időt”? Ha egyáltalán van ilyesmi…
- Kikapcsolódni legtöbbször együtt szoktunk, már el sem tudom képzelni ezt másképpen. Ha egy napnál többet vagyok távol a családomtól, máris hiányoznak, ezért nem is nagyon igénylem azt, hogy különprogramokban keressek kikapcsolódást magamnak. Egyre erőteljesebben megfogalmazódik viszont az az igény, hogy férjemmel közösen szervezzünk “mi-időt”, amit három gyermek mellett nem gyakran tudunk megoldani.
- Szerinted mit jelent jó anyának lenni?
- Jó anya szerintem az, aki hallgat anyai ösztöneire, aki szeret és oltalmaz és használja a józan eszét is. Az anyává válás felülír minden racionális döntést, tervet, elképzelést, mindent átformál a nő életében. Az anyai ösztön tempót diktál, otthont teremt, biztonságot keres. A szeretet alap, az oltalmazás ösztön, a józan ész pedig megóv a túlkapásoktól.
