…madárröptű „fuvolaária”, gyermeki öröm és „ártatlan” humor…

Zenés emlékmorzsák karantén idején

…madárröptű „fuvolaária”, gyermeki öröm és „ártatlan” humor…
Az utóbbi hetekben legtöbbször operát néztem/hallgattam, de vannak napok, amikor „visszacsábít” a szimfonikus zene. Egyik este így esett választásom a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának egyik 2016-os koncertfelvételére, amelyen Mozart- és Haydn-művek hangzottak el online közvetítésben.

Mozart I. G-dúr fuvolaversenyét amúgy is nagyon kedvelem, Scheuring Kata fiatal művésznő előadásában az optimizmustól ragyogó mű nagyon felüdített. A szakkommentátor Mona Gábor így írt a tehetséges fuvolaművésznőről: „Ruhája fekete-fehér, de a zenéje végtelenül színes. Mozart I. fuvolaversenyében is a hangszíneket, színes karaktereket szereti a legjobban.”

Hát igen, a madárröptű első tételben Scheuring Kata ragyogó fuvolaszólójának minden hangja a helyén volt, és minden hang a szívéből-lelkéből szólalt meg, könnyedén, színesen. Ezt a szépséget csak a lassú tétel könnyed áriaszerűsége múl(hat)ta felül, amelyben a „fuvolaária” szerelmes, epekedő „szavai” is érthetővé váltak, miközben a Takács-Nagy Gábor vezényelte zenekar ízléssel, finoman-lágyan kísért, mintegy háttérből „figyelve” a szerelmi vallomást. A harmadik tétel a játékosságé, azé a Mozarté, aki minden nyomorúsága ellenére, a szívében mindvégig megmaradt igazi, őszinte gyermeknek. Többször kellene Mozart-zenét hallgatnunk, hogy az a gyermeki öröm és boldogság, amit közvetít, átjárhassa a (megfáradt) lelkünket.

Mivel a műsor második felében Haydn Üstdob/Meglepetés szimfóniája következett, a karmester a két részt Szabolcsi Bence szavaival kapcsolta össze: „Haydn és Mozart zenéje felszabadít és megvigasztal, és egy olyan világba röpít, ahol az őszinteség, szeretet, az életöröm és a humor uralkodnak.”

Haydn szimfóniája valóban jóízű humorral fűszerezett nagybetűs Játék. Játék a hangokkal, a harmóniákkal és a hangszerek közötti színes párbeszédekkel. Hogy alcíme miért Meglepetés? Pontosan azokért a hirtelen szín-, hangsúly- és hangulatváltásokért, amelyekkel minduntalan meglep, elvarázsol. Az Üstdob pedig abból a szellemes-humoros „ártatlan” ötletből született, amely szerint Haydn a hosszas pianók után hirtelen felcsattanó dobütéssel fel akarta ébreszteni az alvó közönséget.

Egy este két klasszikus remekmű szépsége lopta be magát a szívembe, miközben valóban egy olyan világba röpített, „ahol az őszinteség, szeretet, az életöröm és a humor uralkodnak.”

(Borítókép: Scheuring Kata fuvolaművész. Fotó: Orbán Domokos)