„Ismertté tenni a méltatlanul elfeledett festőóriásokat”
Ellátogattunk a Csíki Székely Múzeum legújabb nagykiállítására
Ellátogattunk a Csíki Székely Múzeum legújabb nagykiállítására
Vissza

„Ismertté tenni a méltatlanul elfeledett festőóriásokat”

Évek óta szervez nagyszabású, európai léptékű kiállításokat a csíkszeredai székhelyű Csíki Székely Múzeum. A sorozatot 2006-ban Munkácsy Mihállyal indították, ennek sikere erősítette meg a múzeum vezetőségében azt az érzést, hogy van igény hasonló méretű rendezvényre Erdélyben. A Mikó-várban, ahogy arról már több ízben beszámoltunk, újabb nagykiállítás nyílt, Klasszikus mesterek nyomában – Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik címmel, amely augusztus 31-ig látogatható. A mostani nagytárlat Aba-Novák Vilmos és Nagy Imre festészetére, ezen belül korai alkotói korszakukra fókuszál, valamint művésztársaságuk válogatott munkáit tárja az érdeklődők elé – összesen 66 munkát. A tárlat anyagában portrék, aktok, népi és nagyvárosi mindennapokat bemutató képek láthatók. Gyarmati Zsolt múzeumigazgató szerint a most kiállított munkák európai rangúak, alkotóik a képzőművészet Bartókjai, Kodályai.

A jelenlegi kiállítás is a magyarországi Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a Csíki Székely Múzeum közötti jó szakmai együttműködésnek köszönhetően valósulhatott meg. A kiállítás kurátora is a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa, Szücs György művészettörténész személyében, aki egyben az intézmény tudományos főigazgató-helyettese is.

A kiállítás első termében azoknak a művészeknek a monumentális portréi láthatók, akiknek a munkáiból állították össze a  tárlatot. Részletes felvezető ismerteti az alkotók munkásságát, a kort, amelyben éltek, a mindennapjaikat befolyásoló eseményeket, történéseket, de részleteket tudhatunk meg az alkotói stílusukról is. Az is kiderül a pannóról, hogy a művésztársaságot hogyan befolyásolta az első világháború, miért nevezték el őket rézkarcoló nemzedéknek, és arról is tudomást szerezhetünk, hogyan kerültek kapcsolatba a budapesti Képzőművészeti Főiskolával.

Szücs György művészettörténész, a kiállítás kurátora tárlatvezetést tart (Fotó: Nagy Gyöngyvér)

A második terembe lépve az 1920-as években készített rendkívül látványos, bibliai-mitológiai témájú aktkompozíciók kaptak helyet. „Az avantgárd formabontó megközelítése után a régi jogaiba visszahelyezett meztelen alakokat plasztikus, szinte szobrászati formálás, a tömeget hangsúlyozó, ugyanakkor misztikus fénnyel átitatott kialakítás jellemzi”, olvasható A kísérletezés színterei: Aktkompozíciók tematikájú terem leírásában. A bibliai, misztikus hangulatot főként a fényhasználat, de krisztusi testhelyzetek, mozdulatok idézik fel, mint a keresztrefeszítés, lábmosás és térdeplés, ezek a motívumok főleg Korp Erzsébet képein hangsúlyosak, de hasonló elemeket fedezhet fel a látogató Jándi Dávid Levétel a keresztről című alkotásán is.

A harmadik, a művésztelep tematika köré csoportosított teremben színpompás, misztikus, de ugyanakkor mind témában, mind kompozícióban egyszerűbb munkákat helyeztek el. A művésztelepek, mint a hagyományosan ismert nagybányai, kecskeméti és szolnoki, vagy Zugliget Aba-Novák Vilmos, Zebegény Szőnyi István, és Csíkzsögöd Nagy Imre számára kikapcsolódást, de egyben számos témát is kínáltak. A vidéki környezetben tapasztaltak pedig megváltoztatták a művészek stílusát is. A falusi, egyszerű, letisztult élet mozzanatait, helyszíneit és helyzetképeit mutatják be a festmények, olyan életképeket vittek vászonra, mint a fahordás (Aba-Novák Vilmos), kukoricahántás (Nagy Imre) vagy az átkelés a Dunán (Szőnyi István).

Ez a tematika a következő termet is uralja, a népéletképek, a népi élet megfestése fontos mozzanat, motívum lett az alkotók számára. A népi vásárok, fürdés vagy vízhordás számos alakkal, mozgással elevendik meg a látogató előtt. Az egyszerű, hétköznapi helyzetek, mint a falusi ebéd, a pásztorélet, nyáj, de olyan ünnepi események is láthatók, mint a szertartásos körmenetek, búcsúk és a vásárok. A képeken finoman vegyülnek a különböző vidékek népviseletei is. A népi téma Aba-Novák számára az 1930-as évektől kezdve, miután rendszeres látogatója lett a szolnoki művésztelepnek, egyik legfontosabb műfajává vált. Vállalkozásában Nagy Imrében talált partnerre.

A Mikó-vár, a Csíki Székely Múzeum székhelye (Fotó: Sarány István)

Az utolsó teremben az eddig látottak szöges ellentétét figyelhetjük meg. A nagyvárosok lenyűgöző életét, a monumentális épületeket ábrázoló alkotások kerültek ide, óriási feszültséget keltve a falusi és a nagyvilági, metropoliszi életvitel, helyszínek és események között. A művészek, ahogy elődeik is tették, körbejárták Európa fontos múzeumait, kulturális szempontból kiemelkedő városait. Róma után, Aba-Novák 1935-ben New Yorkba látogatott, majd 1937-ben párizsi világkiállításra Nagy Imrével együtt megy el. Nagy Imre a francia fővárosról készített akvarellsorozban örökíti meg benyomásait, a sorozatban a hatalmas épületek és a munkások, a köztük lévő ellentétek kerülnek előtérbe. Aba Novák a New York-i részletek című sorozatában szintén az épületek, felhőkarcolók, és azok méretei köszönnek vissza, de mindemellett a falu és a város érintkezését is ábrázolta.

A két létforma – nagyvárosi és vidéki – közti ellentét Aba-Novák Vilmos Magyar–francia kapcsolatok című képén is visszaköszön, amelyet a párizsi világkiállításra készített, átmenetet képezve a vidéki mindennapok és a nagyvárosok meghatározó eseményei között.

A képzőművészet Bartókjai és Kodályai

A Csíki Székely Múzeum 2006-ban, Munkácsy Mihály-kiállítással nyitotta meg a rangos, nagyszabású tárlatok sorát. Mivel a Munkácsy-képek Erdélyben című kiállítás több mint 62 ezer látogatót vonzott, az intézmény vezetősége úgy érezte: létezik igény a hasonlóan nagyszabású, európai léptékű kiállításokra. Azóta elhozták az erdélyi közönségnek, hasonló nagy tárlatok keretében Rippl-Rónai József, Csontváry Kosztka Tivadar alkotásait, a Nagybányai Művésztelepen készített festészeti remekműveket is bemutatták, de az Egyiptom művészete, valamint a Művészek ágyúdörgésben – Erdély az első világháborúban című kiállítások is hasonló volumenűek voltak.

– Egyértelműen a Munkácsy- és a Csontváry-kiállítások voltak a legnépszerűbbek, előbbire 62 ezer, utóbbira több mint 40 ezer ember volt kíváncsi. Ezek népszerűsége annak is köszönhető, hogy az emberek ezeket a tárlatokat, művészeket szeretik, ismerik, de ez nem jelenti azt is, hogy ezek művészi értéke nagyobb, mint az általunk szervezett többi nagykiállításé – mondta el megkeresésünkre Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója.

Gyarmati Zsolt: A jelenlegi kiállítás például azért is különleges, mert a neoklasszicizmust mutatja be (Fotó: László Róbert)

Az intézményvezető úgy véli: a nagybányai művésztelep, a Rippl-Rónai-életmű-kiállítás, de a mostani Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik című tárlat is hasonló művészi értékkel rendelkezik. „A jelenlegi kiállítás például azért is különleges, mert a neoklasszicizmust mutatja be”, fogalmazott Gyarmati.

– A most kiállított munkák európai rangúak, alkotóik a képzőművészet Bartókjai, Kodályai. Ezek a művészek abban a korban, amikor alkottak, sztárok voltak, óriási tehetségek. Valamiért azonban őket manapság kevesebben ismerik, látogatják – fogalmazott a múzeum vezetője. – Célunk, többek között, ismertté tenni ezeket a néha méltatlanul elfeledett festőóriásokat – tette hozzá.

Székelyföld története kicsiben

Augusztus elején, a csíkszeredai városnapok során Útkereszteződés címmel Csíkszereda város történetét bemutató állandó kiállítást nyitottak meg a múzeumban. Gyarmati Zsolt kérdésünkre elmondta: a kiállítás ötlete 5 évvel ezelőtt született meg, a múzeumnak otthont adó Mikó-vár restaurálásakor, megvalósítását viszont többévnyi muzeológusi munka és számos kutatás előzte meg. Mindezek eredménye a hét teremben, több mint ötszáz négyzetméter alapterületen kialakított állandó tárlat, amely a kora középkortól az 1989-es változásokig tartó, szinte egy évezrednyi várostörténelmet tárgyak, filmek, fotók, makettek segítségével mutatja be, három nyelven.

– Átfogó műtárgy-gyarapítási program előzte meg a kiállítás létrehozását, több ezer tárgyat kaptunk vagy vettünk meg csíkszeredai lakosoktól, de számos adatközlővel is együttműködtünk. Az így begyűjtött tárgyak közül többet restaurálni kellett, majd az összeset le is fotóztuk. A múzeum munkatársai, számos külsőssel együtt, az évek során érlelték a szakmai koncepciót és a forgatókönyvet – beszélt a kiállítás létrejöttéről az intézmény vezetője.

– Ez a tárlat Erdély szinten előzmény nélküli, de a román múzeumok terén sincs várostörténeti kiállítás – fogalmazott Gyarmati Zsolt, aki elmondta: számára is „nagy falat volt” ennek a megvalósítása.

A látogatók megismerhetik a csíki székelyek letelepülésének körülményeit, a csíksomlyói ferencesek titkait, a régi városi vásárok hangulatát, de a város huszadik századi pusztulását és folyamatos megújulását, a közösség élni akarását, a boldogulás keresésének számos útját. „Székelyföld története kicsiben, hiszen ugyanazok az események határozták meg a Székelyföld történelmét is”, fogalmazott az igazgató.

(Borítókép: Látogatók a Klasszikus mesterek nyomában című kiálltáson. Fotó forrása: Nagy Gyöngyvér)


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Európai Filmdíjak – Öt díjat ...
Győztek a kolozsvári fiúk! Megnyerte az ...
Pedro Almodóvar legújabb filmjét ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ