„A dzsessz olyan, mint az élet”
Boros Zoltán volt a ZeneSzó vendége
Boros Zoltán volt a ZeneSzó vendége
Vissza

„A dzsessz olyan, mint az élet”

Boros Zoltán televíziós szerkesztő, muzsikus, a közszolgálati televízió bukaresti magyar adásának nyugalmazott munkatársa volt a Györkös Mányi Albert Emlékház ZeneSzó sorozatának szerdai vendége. Zenei pályafutásáról Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója beszélgetett a meghívottal. Természetesen nem hiányzott a dzsessz-zene sem: nemcsak felvételről hallgathattuk meg Boros zongorajátékát, egy irodalmi-zenés performansz során ő maga is leült a zongorához. A rendezvény alatt több fényképet és hangfelvételt láthattunk-hallhattunk, amelyek az 1970-es, 1980-as évek régizenei és könnyűzenei világába vezették el a hallgatót.

A zenével való kapcsolat kezdetére emlékezve Boros Zoltán elmondta: édesapja a Bihar megyei Gyantán volt református lelkész, a papilakban zongora is volt, amelyen édesanyja játszott. A második világháború végén a parókiát porig égették, de a lelkész és családja megúszta a tragédiát. Az akkori körülményeknek megfelelően 16 évesen érettségizett, majd a kolozsvári Bolyai Egyetem Bölcsész Karán magyar szakra jutott be. Az 1956-os események után kizárták az egyetemről. Később sikerült bejutnia a jászvásári konzervatóriumba, majd a kolozsvári konzervatóriumban fejezte be felsőfokú zenei tanulmányait. Létrehozott egy könnyűzene együttest, amellyel  a román tengerparton, illetve hajókon zenélt, majd a nagyváradi színháznál vállalt karmesteri állást. Itt kezdett el kísérőzenét írni a színdarabokhoz, erdélyi dzsesszfesztiválokon vett részt, majd 1971-ben a bukaresti televízió magyar szerkesztőségébe került. 

– Könnyűzenei műsoraimban főleg a kezdő együtteseket népszerűsítettem. Az erdélyi könnyűzene, mint műfaj, gyerekcipőben járt akkoriban. Aktív muzsikusként jól dolgoztam a zenészekkel. Abban az agyonkontrollált világban, amikor a gazdaságról és a politikáról csak hazugságokat hallottunk, az emberek menedéket kerestek, ahol szabadnak érezhették magukat. Ezt nyújtották számukra például a különböző dzsesszfesztiválok – emlékezett vissza pályája kezdetére Boros Zoltán, aki az évek során közel hétszáz könnyűzenei felvételt készített, amelyben erdélyi együttesek erdélyi szerzők műveit adták elő.

– A dzsesszben először megjelenik a téma, majd kibontakozik és elemeire esik szét. A dzsessz olyan, mint az élet. Vagy az élet olyan, mint a dzsessz? – vélekedett Boros Zoltán két felvétel meghallgatása között.

A csíkszeredai régizene fesztivál kezdeteiről elmondta: annak idején sikerült meggyőzni a megyei pártvezetőket, így indulhatott útjára a fesztivál, amelyen évtizedek óta több híres profi együttes vett részt.

– Az 1970-es és 1980-as évek hazugságai után az 1989-es rendszerváltás során a nyakunkba öntötték a nyers valóságot. 1989. december 22-én megtelt a televízió udvara: többezer ember tolongott, tankok álltak az udvaron, lövöldöztek. Nem tudtuk, hogy kik lőnek kikre. Sajnos, a televízió közvetlen közelében 36 ember vesztette életét. Aztán jött az 1990-es marosvásárhelyi pogromkísérlet. Óriási feszültségben dolgoztunk jó néhány éven át. Később egy másik feszültség keletkezett Erdélyben, amikor nyilvánosságra hozták a szekus-dossziékat. Sok, hozzám közel álló emberről derült ki akkor, hogy szekus volt – magyarázta Boros Zoltán. 

A rendezvényen közreműködött Bogdán Zsolt színművész, a Boros Zoltánnal együtt előadott performanszuk a besúgók és besúgottak közötti kapcsolat furcsa összefonódásairól szólt.

(Borítókép: Boros Zoltán 1971-ben került a bukaresti televízió magyar szerkesztőségébe. Fotó: Kós Katalin)


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Győztek a kolozsvári fiúk! Megnyerte az ...
Pedro Almodóvar legújabb filmjét ...
Kitartó havazással beköszöntött a tél ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ