December elején mindenképpen színt kell vallaniuk a tagállamoknak. Addig is a diplomáciai színfalak mögött intenzíven zajlik a lobbizás, és azt láthatjuk, hogy Európában némiképp felengedett a két kelet-európai országgal szembeni ellenállás. Minden bizonnyal az orosz–ukrán háború is közrejátszik ebben, hiszen az orosz expanziós törekvések arra ösztökélik a Nyugatot, hogy összezárja sorait. És mégsem ilyen egyszerű a helyzet, mert Nyugat- és KeletEurópát még mindig mély szakadék választja el egymástól.
A megosztottságnak sok forrása van. Elsősorban jelentős életszínvonalbeli különbség miatt sem Bulgária, sem Románia nem tartozhat azonos súlycsoportba a fejlett nyugat-európai országokkal. És az ebből eredő különbségek miatt teljesen más problémák, aggodalmak, kihívások határozzák meg a kelet- és nyugat-európai társadalmak életét. Akadnak, persze, globális közös kihívások is, de a társadalmi érettségbeli és szociális fejlettségbeli különbségek nagyon megkülönböztetik Európa északnyugati és délkeleti szélén levő országokat.
Nehéz is elhitetnie Romániának, hogy készen áll a schengeni csatlakozásra, mert nálunk rendszerint valami mindig el van romolva, így a schengeni határellenőrzéskor használt gépek folyamatos működésére sincs semmi garancia. A feladatok teljesítése tekintetében is vannak nagy különbségek, hiszen a kelet-európai munkamorál nagymértékben különbözik a nyugatitól, ahol a félmegoldások, a tesséklássék munka nem elfogadott. Mi sokszor nem vesszük komolyan magunkat, és nem végezzük el alaposan a munkánkat, így Nyugaton joggal merülhetnek fel kételyek, hogy a román és a bolgár lazább munkamorál mellett a két ország képes lesz-e megvédeni a schengeni övezet keleti határát. Persze itthon mindenki fogadkozik, hogy nincs semmi baj, elvégeztük a házi feladatot, és a technikai feltételeket teljesítettük. De a Nyugatot nemcsak a technikai feltételek érdeklik, hanem a korrupcióhoz való viszonyulásunkat is firtatják, és elvárják, hogy az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus mielőbb lezáruljon, sikerrel. De ez is egyelőre kérdéses, és a jelek szerint Románia álláspontja is változott, hiszen míg Traian Băsescu szigorúan elutasította, hogy az igazságszolgáltatás brüsszeli figyelemmel kísérését a schengeni csatlakozás feltételéhez csatolják, addig Klaus Iohannis most már a nyilvánosság előtt is elfogadta, hogy ezt a feltételt lenyomják a torkunkon. Iohannis a holland miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén nem utasította el ezt az újabb feltételt, hanem úgy beszélt az igazságszolgáltatás reformjáról, mintha az valóban a schengeni csatlakozást meghatározná. Lehet, hogy Iohannisnak van igaza, hiszen a valóságban a korrupciós aggodalmak még a háború miatti összezárás érvénél is erősebbek, de az azért elgondolkodtató, hogy elnökünk menynyire nem konfrontálódik nyugat-európai partnereivel. Szó nélkül elfogadja az újabb feltételrendszert, és ezzel azt a benyomást erősíti, hogy a kelet-európai országok valójában gyarmati státusra pályáznak még a schengeni övezetben is.
Vasile Ernu író a közösségi oldalán már egyenesen kasztokról ír, vagyis, hogy a cinikus hollandok döntése lényegében úgy fest: nem baj, ha teljesítitek a feltételeket, egyszerűen nem vagytok szívesen látottak a mi kasztunkban. Van némi igazság ebben a sommás megállapításban, ugyanis elnézve Iohannis bólogató János „performanszát”, nagyon nehéz egyenrangú felekről beszélni, de azért is, mert mind Románia, mind Bulgária az elodázásban, a trehányságban, az elvarratlan szálakban és a megoldatlan feladatokban jeleskedett az elmúlt három évtizedben. A magunk jól felfogott érdekében nem vagyunk képesek előmozdítani az alapvető közös ügyeket. Persze minden bizonnyal gazdasági egocentrizmus is közrejátszik a holland álláspontban, na meg az örökös politika, hiszen Hollandiában is erős a jobboldal, amely hallani sem akar a mi befogadásunkról a schengeni övezetbe. Nyugaton tehát politikai népszerűséget is lehet veszíteni ezzel a témával, ami szintén bonyolítja, hogy a közeljövőben mindenki számára megnyugtató döntés szülessen.
Egyúttal arra is fény derülhet, hogy a híres befogadó, toleráns Nyugat imázsa mennyire mítosz és mennyire valóság. Akit nem hagyott cserben eddig sem teljes mértékben a realitásérzéke, az eddig is sejtette, hogy az imázs mögött kőkemény gazdasági érdekek és elsősorban önös kényelmi szempontok húzódnak meg a befogadást illetően. A schengeni alku még jobban rávilágíthat erre a valóságra.
