Hasonló viccek simán beleférnének például Liviu Dragnea diskurzusába is, aki mostanában olyanokat mond, hogy Románia a különböző európai érdekcsoportok harcának az áldozata, és aki az uniót és a NATO-t tartja felelősnek a „párhuzamos állam” elhatalmasodásáért. Saját pártcsaládjuknak, az európai szocialistáknak a csúcsjelöltjét, Frans Timmermanst a PSD azzal is megvádolta – állítólag nem alaptalanul - hogy meghamisította a román igazságszolgáltatás átalakításról szóló jelentést és kivizsgálást sürgetett az ügyben. Vagy itt van Eugen Teodorovici pénzügyminiszter, aki pénteken, az Európai Bizottság bukaresti rendezvényen bírálta Brüsszelt, a román gazdaságról szóló jelentést kifogásolta. Házigazdától szokatlan stílusban azt fejtegette: az unió vezetői csak mímelik a lakosság érdekeinek védelmét, bár Brüsszel elítélte, semmit nem tett például azért, hogy a kelet-európai országokba ne gyengébb minőségű termékek kerüljenek ugyanolyan árucímkével. Ehhez hasonló nyilatkozatok most már szinte napi rendszerességgel elhangzanak kormányoldalról, vannak olyan elemzők, akik a PSD-t már-már a ROEXIT kezdeményezőjének-kivitelezőjének állítják be. Kétségtelenül, túlzással.
ROEXIT-ről ugyanis szó sincs. Bár az uniós intézmények szövevényessége, az eljárások nehézkessége, az EU-bürokraták világának kiismerhetetlensége különösebb rokonszenvet nem vált ki a választók részéről irántuk, az EU polgárai körében végzett felmérések mégis azt jelzik: 60 százalék feletti azoknak az aránya, akik úgy vélik, hogy az EU-tagság jó dolog, hogy országuk igenis haszonélvezője a csatlakozásnak. Nincs ez másként Romániában sem, ahol a közvélemény többsége mindenek ellenére unió-párti, jóllehet a 2007-es túlzott, reális alapokat nélkülöző lelkesedés fokával már csak az ezzel járó kijózanodás, csalódás összemérhető. Ezt használja ki, amikor csak teheti a román politikai elit is, amely saját alkalmatlanságáért, kudarcaiért a felelősséget előszeretettel hárítja az unióra. A kelet-európai államok fel nem dolgozott kisebbrendűségi komplexusa a fejlett nyugati országokkal szemben tökéletes táptalaj erre, és ezt Dragneáék (is) a végletekig kamatoztatják.
Ez tehát az európai parlamenti választási kampány alaphangja a kormány részéről, ami attól sem lesz szordínósabb, hogy Románia jelenleg a soros uniós elnök. (Hogy fog ez a májusi EP-választásokon lecsapódni?) A korábbi hasonló megmérettetésekre visszagondolva a tapasztalat az, hogy az európai parlamenti választásoknak nagyjából ugyanaz a szerepe a különböző tagországokban, mint a politikai kabaréknak: a feszültségek levezetése. (Egy időre legalábbis …)
Az EP-választás tehát Romániában ezúttal sem az unióról fog szólni, hanem a román politikai pártok versenyéről, amelyek ilyen vagy olyan stratégiával próbálják majd urnához vinni a választókat. Dragneáéktól soha nem állt távol a populizmus eszköztára, a liberálisoknak nyíltan kampányoló Klaus Iohannis pedig rászervez majd egy referendumot az igazságszolgáltatással kapcsolatban. Ennek ugyan konkrét következménye nem lesz, de jól hangzik, népszerű és ezáltal plusz szavazatokat hozhat a jobboldalnak.
A „dögunalmasnak”, „kádertemetőnek” tartott Európa Parlament kapujáig vezető kampány idehaza azonban akár még el is durvulhat – legalábbis a román pártok „csúcsjelöltjeit” tekintve ilyesmik merülnek fel bennem. A liberálisok listáját a hazai magyarellenes hisztériakeltés egyik ismert alakja, a Realitatea hírtelevízió kolozsvári műsorvezetője, Rares Bogdan vezeti. A volt Funar-párti Dacian Ciolosból sem tudni, mit vált ki majd a hangzavar, és azt sem, hogy Basescuban milyen erőtartalékok vannak, merthogy ő a PMP-listavezetője. Válogatott legények, mit mondjak, annyi bizonyos, hogy a Gruppen-heccnek témáért a következő években nem kell a szomszédba menni.