Szíven ütött váratlan, túlságosan korai távozása, mindjárt az év második napján. Iskolás éveink egyik nagy kedvence, túlzás nélkül mondhatom, igazi eszményképe volt: amennyire emlékszem, ha csak lehetőségünk volt, ki nem hagytuk volna koncertjeit. Azt hiszem, félig-meddig gyermekfejjel is ráéreztünk arra, hogy a tökéletesség, vagy legalábbis tökéletességközeli zenei élmények részesei lehetünk.

Művészetét jellemezve előszeretettel hivatkoznak karmesteri pálcája kifejezőerejére: Varázspálca címmel készült róla portréfilm 2015-ben, az életútját bemutató kötetek (És mégis megszólal a pálca, Simon Erika, 2012, Megszólal a néma pálca, Csúri Ákos, 2016) címe is a pálca „beszédes” kisugárzására utal. Mi több, Medveczky Ádámnak arany karmesteri pálcája is van: sokatmondó, hogy ezzel zenekari muzsikusai lepték meg operaházi tevékenysége 40. évfordulóján. Hosszú pályafutása során gyakran érezhette, hogy valósággal árad feléje a muzsikusok és a közönség szeretete, a 2011-ben átvett Kossuth-díj pedig csupán egyike a szakma elismerését jelző rangos kitüntetéseknek. Szerda este rendkívüli Dvořák-hangversenyt vezényel a Kolozsvári Magyar Operában, az opera zenekarának közreműködésével, Egyed Apollónia (szoprán) és Kostyák Előd (gordonka) szólójával.