Nekem is legalább olyan nehéz elválni a Kolozsvár Társaságtól, mint költőóriásunknak a szerelmétől. Ezért mertem adni írásomnak csodálatos verse címének parafrazált változatát.

Az 1989-es rendszerváltás és az RMDSZ megalakulásának 30. évfordulója alkalmából a Szabadság napilap részletekben újraközölte a Nekem így kezdődött címmel megjelent, a Hívó szó és vándor idő kötetben (KOMP-RESS-Kolozsvár Társaság, 2010) közreadott visszaemlékezéseimet, amiben leírom tevékenységemet az úgynevezett forradalomban megalakult Ideiglenes Nemzeti Tanácsban (CPUN), amelynek kolozsvári alelnöke voltam a parlamenti választásokig. Ekkor megbízatásom megszűnt, mehettem vissza „civil” munkahelyemre, a gyógyszerkutató intézetbe. Korábban idézett írásom befejező mondatai a következők voltak: „Tulajdonképpen örülnöm kellett volna, hogy rövid politikai pályafutásomnak vége szakadt. Nem így történt, de ez már egy másik történet”. Tényleg nem gondoltam volna, hogy - amint azt írásom címéből is ki lehet olvasni -, még jó tizenöt évig ilyen magas politikai tisztségekben fogom szolgálni kisebbségvédelmi és érdekérvényesítő szervezetünket. Akkor most következzen a folytatás.