Sztrájkolnak a tanügyben dolgozók, s amint az könnyen belátható, ez szinte mindenkinek felbolygatja az életét. Rengeteg szempont és érv feszül egymásnak. Ott vannak a végzősök, akik érettségire és a kilencedikes felvételire készülnek, s akiknek ezek a mostani napok komoly kiesést jelentenek. No meg ott vannak a kicsik, akiket nem lehet egyedül hagyni otthon, s jaj annak, akinek nincs egy nagymama kézügyben… Nyilvánvalóan sokan mérgesek most, úgy gondolják, hogy e mostani sztrájk célzott, zsarolás íze van, hiszen tiltakozhattak volna kevésbé terhelt időben is, például a vakációban. Biztos van ebben igazság, egy augusztusi tanügyi sztrájk nem érintette volna ennyi ember életét, de az is tuti fix, hogy nem is lett volna ekkora ereje.

Ház kivikszolva, bárányt nem vettünk, mert drága. Nem baj, van hús elég. A tojások megfestve, gyermekek kiferesztve, ablakok tiszták, borok megvásárolva, obligát Facebook-jókívánság csőre töltve. Minden kész, jöhet az ünnep! Elégedetten nézünk körül, sikerült! Persze közben halálosan fáradtak lettünk, s fél szemünkkel lessük, hogy mikor jön már az az áldott keddi nap, amikor mehetünk vissza a jól megszokott munkahelyünkre, gyárba, irodába, hétköznapba, s tegyük magunk mögé ezt a hisztériát. Mert az ünnep tartalom nélkül csupán ennyi: hisztéria. A megszokás és a gyomor hisztériája. Emiatt válik az egész üressé és értelmetlenné.

Több mint egy évtizede vagyok a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze. Ez idő alatt több száz temetési szertartást végeztem, nagyrészüket a Házsongárdi temetőben. Közben hozzászoktam mindazokhoz a furcsaságokhoz, amelyek e szent hely működtetéséhez és létezéséhez kapcsolódnak. Fájó szívvel és keserűen követem, amint lassan-lassan fogynak a magyar sírkövek, dühít a sok kidöntött, összetört és otthagyott fejfa.

„Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16,6)

Textus: Zsolt 90,17b: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá.”

Textus: 1Móz 11,9: Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.

Textus: Mt 5,8: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.

Textus: Jn 19,5: Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: „Íme, az ember!”

1Móz 3,8–9: Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és felesége az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: „Hol vagy?”

Mt 4,8–10: Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

5Móz 4,9: „Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is…”

Textus: Lk 22,42: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”