„Száznegyvenhármat léptem; ez a hossza/az emlékműnek. Hírnök, ki megölt/milliók végső tisztelgését hozza,/úgy mentem el a szobor-sor előtt./Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel/a hadrakelt hit zord hadnagyai,/a Vilmosok! és Coligny és Cromwell/– ők néztek rám – s a szablyás Bocskay!”