A dalárdák Magyarországon a 19. század második felében kezdtek elterjedni és a városi polgárság egyesületi életének részévé válni. A korai időszakban ezekben főleg férfiak énekeltek, de néhány évtized elteltével átalakultak vegyeskarokká. Az Országos Daláregyesület 1867-ben alakult meg Aradon. Ennek hatására hozták létre ugyanebben az évben a Kolozsvári Dalkört is. Városunkban előtte is működtek hosszabb-rövidebb ideig dalegyletek, ilyen volt például a Kereskedő Ifjak Dalárdája, valamint az 1846-ban létrejött Kolozsvári Népdalnokok Társasága, amely egy tizenkét tagú férfikar volt.

Azok, akik a múlt héten és hétvégén zajló rendezvények, fesztiválok közül a Double Rise Fesztivált választották, és ellátogattak Torockóra, biztosan nem bánták meg választásukat. Már maga a helyszín, a csodás kis falu mesés házaival és a mindig ámulatba ejtő környezet, megfelelő a kikapcsolódáshoz, amelyhez a rendezvény számos programja hozzájárult, és jelentett remek szórakozást. Az összművészeti fesztivál vasárnap hajnalban véget ért, és már készülhetünk a következőre, amely jövőben június 24-27 között lesz. Találkozzunk ugyanitt!

A városi polgárok egyik legjellemzőbb közösségi tere a kávéház volt, ahol nemcsak szórakozni, hanem művelődni is lehetett. Európában az 1600-as években kezdett elterjedni a kávézás, az első kávéházat pedig Velencében nyitották meg, rövid időn belül pedig Párizs és Bécs lakosait is kávéházak várták, nagyszerű italokkal. Azonban ezeknek a helyeknek a nagyarányú elterjedése csak a 19. század második felére tehető.

A Természettudományi Közlemények cikkei között egy igen különös történetre bukkantam, főszereplői között szerepel Kossuth Lajos, a Rozenberger család, akik a 19. század második felében egy rövid ideig a gyalui várkastély tulajdonosai voltak, valamint egy kaktusz is, és természetesen az egyik helyszín Kolozsvár.