Van egy konzul barátom. Egy sportrendezvényen találkoztunk először – aki ismer minket, az tudhatja, hogy ez nem meglepő. Kis közösségünk sportéletéről meséltem neki akkor és utána is számos alkalommal – arról a sportéletről, amelyről kevesen tudnak.

„Szabó Olga. Vitathatatlanul nagy egyénisége a tőrvívásnak... Nőies könnyedséggel, férfias technikával vív. Nem rezegtet, nem táncol feleslegesen, minden mozdulatát megfogja, határozottan, energikusan támad és úgy spárgázik, hogy a tornászok is megirigyelhetnék.” (Képes sport, 1969/2) Lehet halmozni a jelzőket: a kolozsvári vívás nagyasszonya, a nemzetközi vívás halhatatlana. És íme, mégis búcsúznunk kell egy olyan vívótól, akit halhatatlannak hittünk. Akit a kolozsvári közösség tisztelt és szeretett – az elmúlt évtized során minden fellépését teltház kísérte. Orbán Olga feltette Kolozsvárt a nemzetközi sportélet képzeletbeli térképére, Kolozsvár pedig szerette őt. Hiszen ő szerezte Románia vívósportjának első olimpiai érmét, sőt az első világbajnoki címét is.

Elhunyt a senior úszósport egyik legnagyobb alakja, dr. Flóra Orosz Katalin nemzetközileg jegyzett sportorvos, a szenior úszó-világbajnokságok 75 év fölötti kategóriájának legnagyobb egyénisége, aki az elmúlt közel tíz évben tizenkét világbajnoki címet szerzett, illetve tizenhét világrekordot állított fel.

Kitűnővé egy szerencsés perc által is válhatunk; hasznos emberré a fáradságos évek tesznek – szól az idézet, és már el is kalandoztam a közhelyek világába. Hiszen mit kívánhat az ember egy olyan barátjának, aki a kilencvenedik születésnapját ünnepli, és akiről nyugodtan elmondhatjuk, hogy az életben mindent elért úgy, hogy mindvégig hasznos ember maradt. És itt mesélni lehet a negyvenes évek végén (!) elért ifjúsági vívó sikerekről, az 1952-es olimpiai részvételről, vagy épp arról, hogyan nyerte meg a román vívósport első világbajnoki érmét az 1954-es ifjúsági világbajnokságon.

„Egy isteni adottság az, hogy valaki szeret játszani és tud komolyan játszani.” Kulcsár Győző

A legidősebb életben levő kolozsvári születésű vívó – írtam néhány héttel ezelőtt a kolozsvári vívás kettőszáz éves évfordulójára szerkesztett ünnepi emlékalbumba – és íme, máris javítanunk kell, búcsúznunk kell Orbán Lászlótól, a matematikus-fizikus, egyetemi tanársegéd, középiskolai fizikatanártól, kiváló vívótól.

Óriási örömöt jelentett, hogy én is egyike voltam a meghívottaknak a III. Sportolimpia megnyitóján. Együtt ünnepelhettem közel ötszáz versenyző diákkal, tanárokkal, szervezőkkel, akik Erdély minden szegletéből érkeztek Kolozsvárra, hogy négy napon keresztül számos vetélkedőben megmérkőzzenek egymással, megismerjék egymást, barátságot kössenek, és életre szóló élménnyel térjenek majd haza.